Takáts Gyula költő becehegyi pincenaplóját mutatták be az érdeklődőknek

Becehegy, a balatongyöröki szőlőhegy meghatározó volt Takáts Gyula életében. Egy triológia harmadik köteteként idén jelent meg a tíz éve elhunyt költő pincenaplója, melyet szombaton mutattak be a balatongyöröki Bertha Bulcsu Művelődési Házban.

-Aki egy kicsikét kapcsolatban van a természettel, a szőlészettel, a gyümölcsökkel, a virágokkal, szereti a bennünket körbe vevő környezetet, nagy élvezettel fogja olvasni. A kötet érdekessége, hogy az elején csak felsorolja azokat a tevékenységeket, amit a Becén vásárolt új telken tett: vettek szőlőt, facsemetéket, megépítették a pincét, a kis házat. Leírja, hogy ezek mennyibe kerültek és kik dolgoztak. Egy idő után elkezd bővebben beszélni arról, hogy neki mit jelent ez a kert, filozófiai gondolatokkal megtűzdelt írásokat találhatunk a naplóban. Annyi mindent látott ebben a csodálatos kertben, hogy élete fő egyik művének tartotta, nagyon szerette Becét. Úgy gondolom, ebben a Becében megtalálta a Heszperidák kertjét (görög mitológiában a boldogság kertjének őrzői , amire annyira vágyott- mondta el a kötetről dr. Cséby Géza, a költő jó barátja, irodalomtörténész lapunknak, aki a Szabó Péterrel, együtt mutatta be a Becei agendát. Ő – a költő második feleségének keresztfia – talált rá a naplójegyzetekre (melyekről nem is volt tudomásuk), jóval Takáts Gyula halála után.

- Érdekes története van. A család örököseitől a keresztanyám ridiküljében családi levelezéseket, fényképeket kaptam. Volt, amelyeket rokonoknak adtam, volt, amelyeket megtartottam, a táskát pedig félretettem. Két év múlva meghalt édesanyám és a ruháit, cipőit az idősek otthonába adtam le. Ekkor akadt kezembe újra keresztanyám táskája is, még egyszer belenéztem, bár tudtam, hogy üres. De valami megzörrent benne. A bélése ki volt szakadva és egy húsz groschenes aprópénz volt becsúszva. Akkor vettem észre egy kis oldalzsebet, ami korábban elkerülte a figyelmemet, ott találtam egy kék, keményfedeles zsebnoteszt. Belelapoztam és azonnal felismertem Takáts Gyula írását: ez volt a pincenaplója: 1967-től 1995-ig vezette – emlékezett vissza Szabó Péter. Így aztán az ő és Parill Orsolya, Takáts Gyula jogutódja jóvoltából idén napvilágot látott kötetbe rendezve, a költő rajzaival illusztrálva a Becei agenda, melyben Takáts Gyula a következő gondolatokat is megfogalmazta: „Sikerülhet-e ebben a világban a szép élet? Valami harmóniához hasonló rendszer alakulhat-e? Erre szeretnék választ adni ezzel a heggyel. Ezzel az igen nehezen kiharcolt egyszerűséggel, ebben a zöld világban...”