Az ismeretlen: A zalamerenyei Sütő András jutalomjátéka

Sütő András éveken át független színházi produkciókban játszott. Aztán jött a Viharsarok című film főszerepe, amely két fiú erős érzelmi viszonyát taglalja. Császi Ádám balladája nemzetközi viszonylatban is magasra emelte a fiatal színészt, filmfesztiválok résztvevője lett Berlintől Mexikóig.

Most pedig a Rózsavölgyi Szalonban bemutatott Az ismeretlen című színdarab meghozta András számára az első nagy színházi főszerepet is. A történet 1938-ban Bécsben, nem sokkal az Anschluss után játszódik. Sigmund Freudot a Német Birodalom elismerő nyilatkozat aláírására akarja kényszeríteni. Egy éjszaka a lányát elhurcolják, és ugyanezen az éjszakán egy idegen ugrik be kívülről az orvos dolgozószobájába. A furcsa látogató úgy tűnik, mindent tud Freudról: az életéről, a gyerekkoráról, a félelmeiről. A két ember beszélgetéséből csak egyetlen magyarázat következik – ami azonban az ateista Freud számára nem fogadható el.

De ha mégis létezik Isten, miként engedheti, hogy az emberiségen úrrá legyen a gonosz? Miért enged teret az ordas eszméknek, az immorális cselekedeteknek, az embertelenségnek? Miért állítja az embert olyan erkölcsi dilemmák elé, amelyek elvehetik tőle a jóba vetett hitet? Mi dolga van a hitnek a pszichoanalízissel? És miért beszélget ilyesmikről a világhírű pszichiáter egy különös jelmezbe bújt vadidegennel egy nehéz nap éjszakáján?

A főszerepről, a darabról és meredeken felfelé ívelő karrierjéről is szót váltottunk Sütő Andrással.

– Korábban, 2008-ben játszottam már Paul Foster Brutusának a címszerepét Formanek Csaba rendezésében, majd 2009-ben Balimbo-baru afrikai kőfaragó mestert a Zsiráfivóhely című, Rakovszky Zsuzsa versei ihletéséből íródott előadásban, szintén Formanek Csaba rendezésében, valamint Samu szerepét 2009-ben, egy kortárs magyar abszurd drámában, a Fémben, amit Cziczó Attila írt és rendezett, végül 2010-ben Oedipus királyt, Sardar Tagirovsky rendezésében – bocsátotta előre Sütő András. – Ezek azonban  az akkori alternatív színházi szféra kiemelkedő előadásai voltak. Mivel különösebb támogatás és sajtómegjelenés nélkül készültek el és léteztek ideig-óráig, kevesebb emberhez juthattak el. És eljátszottam Szabit, Császi Ádám rendezésében, 2014-ben a Viharsarok című nagyjátékfimben, egy zárkózott, identitását kereső ifjú focista srácot.

– Tehát az igazi nagy feladatot színházi vonalon Az ismeretlen jelenti?

– Tulajdonképpen ez életem első olyan színházi főszerepe, amikor nagyobb figyelmet kapok a színházi világtól, mint korábban. Ezt részben a partneremnek, Fodor Tamásnak és az ő életművének, részben az anyagnak és részben a helyszínnek, a Rózsavölgyi Szalonnak, illetve annak művészeti vezetőjének, Zimányi Zsófiának köszönhetem. Nem utolsó sorban pedig Császi Ádámnak, az előadás rendezőjének. Ádámmal korábban az első nagyjátékfilmjében dolgoztunk együtt, most pedig az első színházi rendezésében is. Jó érzéssel tölt el, ha erre gondolok, mert akarva – akaratlanul fontos szerepet töltünk be egymás életében. Nagyszerűnek tartom, hogy soha nem hagy egyedül a rám váró feladattal, csak ha én kérem. Részletgazdagon, nagy kedvvel és szorgalommal építi fel velem együtt a szerepet, ebben a folyamatban egyenértékű alkotónak tekint, ami nagyon szimpatikus, mert nem minden rendezőben van meg ez a vonás. Nem éreztem semmilyen különbséget a vele való együttműködés alatt, sem a Viharsaroknál, sem Az ismeretlennél. A hozzáállás és a metódus ugyanolyan volt, a különbségeket az anyag és a tér adta. Nagyon intim a Rózsavölgyi Szalon játéktere és ez az adottság iszonyatosan jó pillanatokat tud  hozni az előadás javára. Nagyon közel vannak a nézők – karnyújtásnyira játszunk tőlük – ezért sokkal finomabb színészi rezdülésekkel lehet élni, mint általában nagyszínpadon. Ide maximum 80 ember fér be és a játékunk során az egymásra való figyelmen nagyobb a hangsúly, mert ott eldől szinte minden. Ebben a figyelemben és annak fenntartásában nagyszerű partnerem Fodor Tamás. Tamással 10 éve ismerjük egymást, jelenleg is játszok egy korábbi rendezésében az általa alapított, több mint 40 éve működő Stúdió „K” Színházban. A többiekkel sem első találkozásról van szó, hisz Varga Ádám – aki a náci tisztet alakítja – volt a partnerem a Viharsarokban. Sztarenki Dórával pedig 2014 óta játszunk együtt.

– Miért örökké aktuális?

– Az egyik írói bravúr Schmitt művében az, hogy mindenkinél célba tud találni. Vagy azért, mert hisz (valamilyen vallásban, vagy Istenben), vagy azért, mert elvesztette már a hitét, vagy mert soha nem is volt neki. Szívből remélem, hogy minél több ember eljön majd megnézni minket és hogy mi is minél több helyre elvihetjük Az ismeretlent. Tudomásom szerint a jövőben Nagykanizsára is megyünk, aminek külön örülök, mert a szülővárosom. S hogy mik a terveim? Nem kérek mást a Sorstól, csak hogy megélhessem az engem körülvevő jelen összes lehetséges pillanatát  – és hogy engedjenek játszani.

PARÁDÉS SZEREPOSZTÁS, KIVÁLÓ RENDEZÉS

A Le Visiteur - t 1993-ban mutatták be először Franciaországban. 1994-ben 3 Moliére-díjat is kapott a darab: a legjobb írónak járót, a legjobb rendezésért és a legjobb előadásért. A magyar szöveget Oláh Krisztina nyersfordításából Ugrai István írta. A Rózsavölgyi Szalonban látható előadás szereplői: Fodor Tamás, Sütő András, Sztarenki Dóra, Varga Ádám. Dramaturg: Ugrai István. Díszlettervező: Enyvvári Péter. Jelmeztervező: Moskovits Krisztina. Zene: Födő Sándor „˝Fodo˝.” Rendezőasszisztens: Hodászi Ádám. Rendező: Császi Ádám. A szerzőt Magyarországon a Theatrum Mundi Ügynökség képviseli a Dominique Christophe L’Agence (Paris) ügynökséggel kötött megállapodás alapján. A bemutatóra e hó 7-én került sor.