Aranykorát éli a termelői piac Zalában is

Divatos ma közvetlenül az előállítótól vásárolni, de a meglévő bizalommal egyesek megpróbálnak visszaélni, előfordul ugyanis, hogy a pénzszerzés reményében dörzsölt kereskedők termelőnek adják ki magukat. Hévízen valamennyien lebuktak, kitiltották őket, de a piac a tisztességes termelőkkel jól működik.

Nyolc év alatt több mint a duplájára nőtt a termelői piacok száma hazánkban. Zalában is egyre népszerűbbek a helyben készült áruk, amelyek iránt jelentős a vásárlói bizalom. A különféle támogatások és a törvényi szabályozás révén 2012 és 2019 között két és félszeresére, 117-ről 298-ra emelkedett a helyi termelői piacok száma az országban. Segítette a folyamatot, hogy a Vidékfejlesztési Programban több mint hatmilliárd forint állt rendelkezésre ilyenek létrehozására. Ezt Nagy István agrár­miniszter nemrégiben azzal indokolta, ezzel is támogatni akarták, hogy a vidék saját erőforrásaira támaszkodva erősítse önállóságát, növekedjen a munkaerő- és népességmegtartó ereje.

A zalai innovatív foglalkoztatási paktum számára 2017-ben készült tanulmányterv becslése szerint a megyében mintegy nyolcezer őstermelő dolgozik, a többség saját fogyasztásra termel. Azok, akik piacra viszik az áruikat, nagyrészt zöldség-, gyümölcs- és aszalvány-feldolgozással, tejtermékkel és mézzel foglalkoznak, kisebb számban hústermékkel és magolajokkal. A helyi termelői piacok sokak által kedvelt bája, hogy az élelmiszerek mellett kézművesek, népi iparművészek is megjelentek, például fával, bőrrel, textilekkel, így ezek a terek többeknek nem csak a vásárlást jelentik, annál jóval többet: élményt, családi programot.

A tótszerdahelyi Semec Farm a hévízi piacon kínálja száraz- és füstölt áruit. A családi gazdaságban jelenleg 900 sertést tartanak.

– Kiváló formája ez az értékesítésnek – fogalmazott Novák László, a farm tulajdonosa –, hiszen itt személyes kapcsolat alakul ki a termelő és a vásárló között. Lehetőség van beszélgetni, a vevő azonnali és hiteles választ kap például a feldolgozással kapcsolatos kérdéseire, így erősödik a bizalom.

Novák László szerint egyre több a törzsvásárló, aki a városból és a környékről kifejezetten azért jár ide, mert termelői árut kap, olyan minőségben, amilyenben szeretné.

Benkő Lajos, a Hévízi Termelői Piac vezetője szerint is egyre népszerűbb e forma, náluk a látogatók s az árusok száma is évről évre nő. Ezért viszont tenni kell, nem elég, hogy ma trendi közvetlenül a termelőtől vásárolni, szögezte le.

– Az ország egyik legszigorúbb szabályai szerint működő piaca a miénk, komolyan vesszük, hogy ide termelők jöhetnek, és nem kereskedők – folytatta. – Korábban zártunk ki többeket is, mert kiderült róluk, hogy nem a saját portékáikat kínálják. Sőt, olyat is tiltottunk ki, akit a Nébih élelmiszer-hamisításon fogott. Őt máshol viszont befogadták… Divat lett a termelői piac, a vásárlóknak nagy a bizalma, de ezzel a pénz­éhes keselyűk megpróbálnak visszaélni. Magyarországon szigorúak az élelmiszer-biztonsági szabályok például a nyomon követhetőséget illetően. Egy piac üzemeltetőjének ezekre figyelemmel kell dolgoznia, s akkor a vásárlói elégedettség megőrizhető.

Benkő Lajos kijelentette, Hévízen rigorózus szabályok szerint, folyamatos hatósági ellenőrzés mellett működnek, aminek örül, mert náluk a legfontosabb a vásárló érdeke. „Az országot járva azonban nem mindenütt találkozom ilyen következetességgel”, tette hozzá. Az ő módszere az, hogy minden piaci napon körbejár, ellenőrzi a termékeket, az árusokat. A vásárlókat is tudatosságra, megfontoltságra inti.

– Meg kell jelennie a portékán minden azonosító adatnak, például hogy ki és hol készítette, de a legfontosabb a gyártási és a szavatossági idő – magyarázta a szakember. – Ha ezek nincsenek rajta például egy lekváron, azt nem szabad megvenni, át kell menni egy másik árushoz. Az mindig gyanús, ha valaki nem meri felvállalni magát, a termékét, pláne egy helyi piacon. Az elv érvényes a multiknál is, legyünk figyelmesebbek saját érdekünkben, keressük, olvassuk el a címkét. Egy sajt például azért lehet kedvezőbb árú, mert – konkrét példát mondok – a fettartalma 40 százalék, ami azt jelenti: nagyrészt nem tejből, hanem növényi olajból van.

Benkő Lajos másik példát is hoz. Ha egy szilvalekváron azt olvassuk, a gyümölcstartalma 100 százalék, akkor kételkedjünk, s ne úgy értsük, hogy az kizárólag szilvából készült. Ugyanis, például a tökhús is gyümölcs…, tehát a felirat még csak nem is hazugság. A valódi szilvalekvárt két napig főzik, drága az előállítása, azt kvázi olcsón nem fogják kínálni. Szóval nem mindegy, hogy valaminek a gyümölcs- vagy a szilvatartalma 100 százalék.