Mi áll a balatoni inváziós faj szaporodásának hátterében?

A Balatonban előforduló, közeli rokonságban lévő versengő inváziós kagylófajok (dreissenák), a vándor- és a kvagga kagyló között a lényegi különbség az utóbbi jobb alkalmazkodóképessége a táplálékszegény környezethez. A kvagga kagyló 2008-as megjelenését követően a tó parti övében tömegesen előforduló vándorkagyló öt év alatt jóformán teljesen kiszorult a táplálékban szegény Siófoki-medencéből, ugyanakkor a táplálékban gazdag Keszthelyi-medencében a két inváziós kagyló továbbra is egymás mellett él. 

A táplálékszegény környezethez való alkalmazkodás a csökkent szénhidrátkészleteket helyettesítő zsír felhalmozásában érhető tetten, amire azonban csak a kvagga kagyló képes. Ezt az is bizonyította, hogy a táplálékban gazdag medencéből a táplálékszegénybe telepített állatok közül csak a kvaggák tudtak növekedni, miközben szénhidráttartalékaikat zsírra cserélték. A téli időszak (8 °C alatti vízhőmérséklet) túlélése szempontjából alapvető az állatok energiaraktárainak feltöltése, ezért táplálékszegény környezetben a kvagga kagylónak az anyagcsere-folyamatai átállítására való képessége előnyt jelent a vándorkagylóval szemben. 

A jelenség hasonlatos az oxigénpalack nélküli magashegyi mászásokhoz a legutóbbi időkben ajánlott étrendi felkészüléshez. Szakértők a szénhidrátdús táplálkozás helyett a zsírdús, úgynevezett ketogén diétát javasolják. Ez lehetővé teszi, hogy a táplálékfelvételre alkalmatlan magasságban (8000 méter felett), ahol nagyon lecsökken az oxigénfogyasztás és erősen megemelkedik a pulzus, a szervezet az ilyen környezetben gyorsan kimerülő szénhidrátkészletek helyett a felhalmozott zsírból jusson elegendő energiához.