Ahol már nagyszüleink és dédnagyszüleink is udvarolhattak egymásnak (1. rész)

Gergő – ő kérte még évekkel ezelőtti első találkozásunkon, hogy így szólítsam – nagy tiszteletnek örvend lakhelyén és azon túl is. A horvátok „gospodin Mađar” (magyar úr) jelzővel illetik, vagy a „šjor Grga”– t biggyesztik a neve elé, ami az olasz signore megfelelője. Ő a magyar mellett a horvát Grgur Augustin, illetve az olaszos Gregorio Agostini néven mutatkozott be a tv nyilvánosága előtt. Amint nekem utólag elárulta: megnyilatkozásával arra célozott, hogy Lovran mennyire befogadó a nemzetiségek tekintetében, magyarként ő is jó érzi magát benne.

1996-ban megörökölte nagyanyja tengerparti házát, s 62 évesen költözött az Adria mellé. Az ő szakértő vezetésével járjuk körbe a környék magyar vonatkozásait. Kezdjük az élet habos oldalával! Az Abbáziától Lovranig vezető Lungomare (tengeriparti sétány) egyik kávézójában – több is akad belőlük a 12 kilométeres szakaszon – megkóstoljuk a helyi specialitást, a gesztenyéből készült barna sört. Séta közben tudom meg, hogy az abbáziai riviérán a villa Fernandea volt az első nyilvános szálláshely, amely 1873-ban nyitott Lovranban, egy évvel megelőzve az abbáziai patinás, mai napig felkapott Kvarner Hotelt. A villában az 1990-es években menekülteket helyeztek el, majd amikor újból kinyithatott volna, bezárt.

A sétány a 20. század első éveiben épült Voloskót is érintve. Ez utóbbi halászfaluról írta Dráma Voloscában című elbeszélésében Márai Sándor: „Visszajárok ide, örülök, ha valamelyik fiumei őslakó magyarul felel kérdéseimre, szeretek sétálni Abbázia és Lovrana között, a babér illatú tengerparti sétaúton, ahol szüleink és nagyszüleink udvaroltak már egymásnak, s esténként szívesen átmegyek Voloscába, leülök a part menti kiskocsma előtt, megiszom egy negyed liter isztriai vörösbort, és drámai helyzeteken vagy más ilyen reménytelen feladatokon töröm fejem.”

Adria eme pontján más magyar alkotók és neves személyiségek is megfordultak. Nyaralt itt Móra Ferenc, Jókai Mór több alkalommal, gróf Andrássy Gyula pedig élete utolsó 54 napját töltötte Voloskában, közel az abbáziai kitűnő orvosokhoz. A gróf a pletykák szerint szerelmi kapcsolatot ápolt Sisivel, ám a császárné sosem látogatta meg itt a beteget, sőt Európa legszebb asszonya a közelben sem járt.

Móra az abbáziai Villa Jeanette-ben írta az Ének a búzamezőkről című regényét. Makó tiszteletbeli fiát (Mórát) hazautazása előtt egy nappal megihlette a Szent Jakab templom harangja, s ez, és a tenger fölidézte benne az alföldi tágas búzamezőket. Ott maradt még négy hétig, s 1927. május 19-re elkészült a könyvvel. Emlékét tábla hirdeti a nyaraló falán, ahol Gustav Mahler osztrák zeneszerző is megfordult, aki 1901-ben itt kezeltette magát egy műtét után, s lábadozása alatt befejezte a negyedik, G-dúr szimfóniát.

Jókai Mór visszajárt Fiuméba, ahol fogadott lánya az ottani Magasztos Mária kegytemplomban kötött házasságot Feszty Árpáddal. E festői vidéken öccsét látogatta meg Rippl-Rónai József, aki Abbázia (Voloscai részlet) című, 1903-ban készült festményen örökítette meg az idilli tájat. 1905-ben Bródy Sándor Lovranban kezeltette magát. Az író szerelmi bánatában, amikor a szárnyait bontogató költőnő, Erdős René kikosarazta, fegyvert emelt magára. Túlélte a lövés okozta sebeket, és a tenger mellé jött felejteni. Fölgyógyulása után számos novellával, tárcával és színpadi művel örvendeztette meg olvasóit.

Maradjunk még a parti sétányon! Az olaszos hangzású Lungamare Ferenc József nevét viseli. A 12 kilométer hosszú promenád végig a tenger ívét követi, sokhelyütt mélyen a sziklafalba vájva. A sós tenger kipárolgása keveredik az Učka- Monte Maggiore-i erdők levegőjével. Az egész környék külsőleg patyolattiszta. Kis takarítóautóval naponta seprik, porszívózzák a sétányt. Az utat babérbokrok és fügefák szegélyezik, ezek közt kikandikálva elénk tárul az egész Kvarner öböl, illetve a Krk és Cres sziget.

Ne feledjük, klimatikus gyógyhelyen járunk. Ennek áldásos hatására magyar orvosok figyeltek fel az első között. Így Markusovszky Lajos (1815-1893), a közegészségügy reformátora, akinek az abbáziai Hotel Palace Bellevue volt az utolsó lakhelye. Emlékét tábla őrzi a szálloda falán. Nevét a szombathelyi kórház vette fel. Egy másik neves magyar doktornak, Szegő Kálmánnak (1863-1933) is állítottak emléket. Azt írják róla, hogy az abbáziai gyógyturizmus megalapítóinak kimagasló alakja. 1894 és 1924 között a mai Belvedere szálloda épületeiben működtette gyermekszanatóriumát.

Abbázia mellett Lovran az egészségturizmus fellegvára. 1898-től hivatalosan is gyógyhely, németül Kurort. A 20. század elején már négy szanatóriuma volt, képzett orvosokkal. A part menti sós levegő keveredik a kristálytiszta hegyi légáramlattal, ami amolyan sószobaként hat az asztmás, légzési és az allergiás betegségekre, de jótékonyan hat a keringési zavarokkal küszködőkre is. A szívbetegek mellett reumások is előszeretettel zarándokolnak ide, hiszen mozgásszervi klinika működik helyben, a thalassoterápiára, a tengeri víz általi gyógymódra alapozva. A kedvező klimatikus hatásokat kiaknázva Albin Eder fiatal bécsi orvos már 1895-ben rendelőt nyitott itt. Ordinációját úgy hirdette, hogy a világon nincs még egy ilyen hely, ahol a havas hegyek alatt tengeri fürdőzésre is lehetőség nyílik.

(A kvarenrói barangolást az Abbázai riviéra többi nyaralóhelyével folytatjuk, majd Feszty Árpád Lovranban töltött utolsó napjaival zárjuk.)