Jutalomjáték – Dr. Lákovics Anna a gyógyításra tette fel az életét

– Lehet a cikk címe Jutalomjáték? – fordul hozzám a modern eszközökkel berendezett orvosi szobában, miután a szomszéd helyiségben bekötött egy infúziót. Két csésze gőzölgő kapucsínó mellett beszélgetünk, ölemben Majával. A tízéves bolognese kutyát családjától kapta 60. születésnapjára – de ne szaladjunk ennyire előre.

Dr. Lákovics Anna egy aprócska zalai faluban, Kökényesmindszenten született. Akkoriban, meséli, kilenc-tíz család lakott ott.

– Elzárva a világtól, védett közegben nőttem fel, csak jó emlékeim vannak – idézi fel elgondolkodva. – A problémák akkor kezdődtek, amikor apukám megbetegedett. Hatéves lehettem, amikor kiderült: gerincdaganata van, operálni kell. Falun laktunk, mindenki ment a mezőre dolgozni, így miután hazatért a kórházból, én vigyáztam rá. Miközben szinte újratanult járni, azzal vigasztaltam, ne keseredjen el, csak várja meg, míg felnövök, majd én meggyógyítom… 17 éves voltam, amikor elveszítettük, csontrákban hunyt el. Anyám ezt követően burokban nevelt, féltett, így az első komoly csalódások felnőttként értek. Fiatalkori naivságomból ma is sokat őrzök, a családban gyakran megkapom: „Mer’ a te rózsaszín világod…” – jegyzi meg mosolyogva.

Kiskorában Anna doktornő maga is sokat betegeskedett, és ahogy visszaemlékszik: már akkor szerette a „rendelő- és gyógyszerszagot”, ahogy a nagylengyeli „Gőbel doktor bácsit” is, akivel később kollégák lettek. Útja tehát kijelöltetett: a Deák-iskola 1967–68-as tanévben indult egészségügyi osztályából (ahol olyan stabil alapot, szakmai tudást és etikai normákat kapott, amikre még ma is épít) a pécsi orvostudományi egyetemre vitt. Közben férjhez ment, és negyedéves korában megszületett Hajmási Ferenccel közös első gyermekük, János. A diploma megszerzése után szakmai gyakorlatai helyszínén, Zalaegerszegen, a megyei kórházban helyezkedett el: az intenzív osztályon kezdett dolgozni. Másfél évet töltött ott, nagyon szerette, de hamar kiderült, választania kell: kórház vagy család, és ő utóbbi, és ezzel együtt a jóval családbarátabb háziorvoslás mellett tette le voksát. Döntését sosem bánta meg, különösen, hogy közben tovább bővült a család: megszületett György.

– Háziorvosként egy idő után szinte családtaggá váltam, a gyerekek a szemem előtt nőttek fel, szinte mindenkiről mindent tudtam, a betegek bíztak bennem, és jó csapatban dolgoztam mindig – emlékszik vissza, hozzátéve: egykori páciensei ma is megtalálják, hogy tanácsot kérjenek tőle. – Évekig készültem a visszavonulásra, az előttem járó kollégáktól kérdezgettem: hogy lehet ezt túlélni?

Aztán családjával felépítették a Kertvárosban a Gerincterápiás Központot, ami új értelmet adott a mindennapoknak. Meghonosították hazánkban a Dr. Wolff-terápiát, amit egy német ortopéd orvos alkotott meg. A módszerrel és a hozzá kifejlesztett speciális gépparkkal rendkívül gyorsan lehet törzsizmokat fejleszteni, ami a gerincbetegségek esetében a rehabilitáció alapját képezi. Dr. Lákovics Anna maga is betegként ismerkedett meg a terápiával, Ausztriában.

– Az volt a cél, hogy olyat csináljunk, amihez más nem ért, ehhez jó alapot adott, hogy még háziorvosként mozgásszervi rehabilitációból szakvizsgát tettem – mondja. – A központban a legnagyobb kihívás a gerincsérv meggyógyítása műtét nélkül, de minden más mozgásszervi problémával is foglalkozunk.

Anna doktornő nyugdíjas, de ma is aktívan dolgozó szakorvosként folyamatosan képezi magát: elkezdett például egy kétéves krónikus fájdalomcsillapítás képzést, aminek már a felénél tart, konferenciákra jár, és főzés közben is szakmai anyagokat hallgat, egyre jobban beleásva magát például a marketingbe. Persze, foglalkoztatja a generációváltás kérdése is, a cégvezetés ügyes-bajos dolgait már szíves „leadná”, hogy minden figyelmével a gyógyításra koncentrálhasson.

– Amíg tudom, szeretem és élvezem, addig csinálom. Jó, hogy van idő a betegekre, nem sürget semmi, minden úgy működik, ahogy az optimális: a pácienseknek és nekem is. A gyógytornászokkal vizitszerűen rendszeresen egyeztetünk, ha nem úgy gyógyul a beteg, ahogy kellene, idegsebészt, neurológust is bevonunk a folyamatba. A legmodernebb eszközökkel gyógyítunk, és igyekszünk a legújabb szakmai ismereteket begyűjteni – szögezi le, hozzátéve: Insumed orvosi diétaterápiájuk is népszerű, az elmúlt több mint egy évtizedben sokan lefogytak segítségével, akárcsak az épület másik felében működő, 2024-ben már 30 éves HagymaGymben, ahol a család többi tagja dolgozik.

Közben a nyugdíjasok életét is éli: unokázik, szívesen tevékenykedik a kertben, és gyönyörű mandalákat alkot, e sorok szerzőjének is díszíti ezek közül egy a szerkesztőségi szobáját. „Olyankor megáll az idő, még éhes se vagyok”, jegyzi meg nevetve, és élete történetével magyarázatot is ad címválasztására.

(támogatott tartalom)