Lokálpatrióta úti célokat választottak a zalai kirándulók: Türjén és Sümegen jártak

– Közösségünk erősen lokálpatrióta, feltett szándékunk, hogy minden évben legalább két alkalommal szűkebb hazánk, Zala és környéke nevezetességeit keressük fel. Tavasszal Dél-Zalába látogattunk, nemrég hírül vettük, hogy csuda klasszul helyreállították a 800 éves türjei templomot, gondoltuk, megnézzük – árulta el Pusztainé Sümeghy Valéria, a klub vezetője.

Előrebocsátva a tapasztaltakat: minden esély megvan rá, hogy Türje felkerüljön hazánk turisztikai térképére. A gyönyörű táj és a vendégszerető helybéliek mellett immár a méltón felújított premontrei prépostsági Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom is turistavonzó célponttá válhat, miként azt a 3,17 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás ígéretével indított felújítás is célul tűzte. Az újjászületett templomot felszentelték, felavatták, megnyitották a hívek és a látogatók előtt, a munkálatok azonban nem fejeződtek be, hiszen a templomot körülvevő volt majorság megújítása is a projekt részét képezi. Érdemes akár a menetrendszerinti buszokkal is elutazni Türjére és tüzetesen szemügyre venni a különleges templomot – a kispénzű nyugdíjasklubok a belépődíjból is kedvezményt kapnak.

Egy turisztikai jellegű, kirándulástippeket soroló honlapon olvastam, hogy a türjei templom belső téralakításában „komor hatású” –, így először azt hittem, rossz helyen járunk, hiszen monumentalitása ellenére is egy világos, csupa derű épületbe, fehérre festett háromhajós, bazilikális elrendezésű templomtérbe léptünk, s a borús, csöpörgős idő okozta rosszkedvünk egy csapásra elmúlt. Igaz, már kívülről is alig  ismertünk rá a régi „téglatornyokra”, s a köztük lévő erődítményjelleget sugalló Westwerkre, az erősen roncsolódott téglákat ugyanis speciális, homokszínű védővakolattal burkolták be. Valószínű, hogy a „komor hatás” a felújítás előtti állapotra vonatkozott.

A bejáratnál azonnal a helyi plébánia kedves írásos invitálása fogadta csapatunkat, s mert kérésüknek megfelelően előre bejelentkeztünk, már várt bennünket „idegenvezetőként” az egyházközség képviseletében Ágh Lászlóné, akinek a kisujjában van a templom története. Segítségével megismerkedhettünk Dorfmeister István festő egyik legelső és legnagyobb magyarországi művével, a Gyümölcsoltó Boldogasszony oltárképével.

A templom egyik legnagyobb kincse a Szent László legenda freskórészlete, az egyik legrégebbi ilyen jellegű ábrázolás a lovagkirályról. A feltárás során déli mellékhajó falán első festett rétegként találták a faliképre.

A feltárás több szenzációs felfedezéssel járt: számos nyughely között előkerült például az apátság alapítójának, Dénes szlavón bánnak a sírja is. Mint a Magyar Kurír hírül adta: Orha Zoltán és a Zala megyei régészcsapat ásta ki és azonosította a sírhelyet a szentély előtt, amit most kőtábla jelez a padlón. A Szent Anna-kápolna az északi oldalon később, a török időben elpusztult kolostor helyén épült, a bejáratánál egy üveglapon keresztül látszik a kolostor kerengőjéből nyíló ajtó nyoma. Az eredeti padlószintet egy másik pillérnél is megnézhettük.

Kicsit csalódtunk, hogy a felújított orgona hangját nem hallhattuk, de pár kilométerrel odébb, a sümegi plébániatemplomban a klub kóristái (többen népdalkörösök, vagy azok voltak) elénekelték a „Boldogasszony, Anyánk...Magyarországról, Édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról” kezdetű régi, ám ma is nagyon aktuális katolikus néphimnuszt.

Az Urunk mennybemenetele nevet viselő, külsőleg átlagosnak tűnő templomot Franz Anton Maulbertsch teljes falfelületet beborító freskóinak köszönhetően „a rokokó sixtusi kápolnája” titulussal emlegetik. Padányi Biró Márton püspök építtette, s az ő „néma prédikációjának” is nevezik. A felfele ívelő karrierje után a porosz-osztrák konfliktus áldozatává vált és visszavonult püspök életének utolsó nagy lobbanása volt a sümegi „néma prédikáció”, amely egyetlen óriás festményként mesél a napkeleti bölcsek látogatása és az első pünkösd közötti történésekről. Maulbertsch által a rokokó festészet legcsodálatosabb alkotásával gyarapodott Sümeg, a képek témáját a püspök írta elő, így közölve, amit már nem mondhatott el szóban.

Padányi Biró Márton püspök, az energikus egyházfő zalai érintettsége nem kíván magyarázatot, hiszen a megye nagy része akkor is a veszprémi püspökséghez tartozott, s 35 templomunk – köztük a zalaegerszegi Mária Magdolna-plébániatemplom, a zalaszentbalázsi, a szentpéterúri, a zalacsányi – az ő kezdeményezésére épült, és 67-et a támogatásával állítottak helyre.

Amúgy Sümeg sem véletlenül került fel a zalaegerszegi nyugdíjasok lokálpatrióta úti céljai közé, hiszen a város Szent István korától 1950-ig Zala vármegyéhez tartozott. A legismertebb történelmi emléke persze a kővára, szinte valamennyien koptattuk már a várudvar köveit, így inkább a szintén a közelmúltban újjávarázsolt püspöki palotát szálltuk meg.

A barokk kastélyt a több száz éves régi püspöki kúria alapjaira Padányi Biró Márton építtette 1748-1755 között, bár püspökként és főispánként eredetileg a várat szemelte ki székhelyül, de Mária Terézia hezitálása miatt meg kellett elégednie a vár lábánál emelt rezidenciával. Amit aztán rendkívüli alapossággal és pénzt nem kímélve rendezett be, s ebből a pompából a 2018 és 2021 közötti 2 milliárd forintos rekonstrukciónak köszönhetően mi is ízelítőt kaphattunk. A megújult belső terekben eredeti freskórészleteket, stukkódíszeket, műtárgyakat csodálhattunk meg. Az alig egy éve nyílt állandó kiállítás a püspök személyes sorsán keresztül mutatja be a palota történetét.

Padányit gyorsan ívelő pályája csúcsán 1745-ben szentelték veszprémi püspökké, szűk két évtized alatt 200 templomot és kápolnát építtetett és újíttatott fel, szélsőségesen protestánsellenes nézetei miatt azonban Mária Terézia jóindulatát is elveszítette. Bezúzatták élete főművének szánt könyvét, ami karrierjének végét jelentette, s bár püspök maradt, visszahúzódva élt sümegi palotájában. Tétlen azért nem maradt, meghívta Franz Anton Maulbertsch bécsi festőt, a barokk freskók nagymesterét, s vele festette ki az általa épített sümegi plébániatemplomot. Maulbertsch és csapata a püspöki palotában is dolgozott.

Ha már Sümeg, a ferencesek Kegytemplomát sem hagytuk ki, ahol gyertyát gyújtottunk, a kérelmek közé beszorítottuk a további esőmentes kirándulóidőre vonatkozó vágyainkat is. Kérésünk meghallgatásra talált, de valószínűleg sokat nyomott a latba, hogy közben kirándulóbuszunk állandó pilótája, Vass Károly megmentette egy ember életét: az utcán összeesett idős férfit megfelelő ellátást biztosító helyre támogatta. Így sétálhattunk egy jót Tapolcán, a Malom-tónál. A jól sikerült napot badacsonyi borozgatással kívántuk megkoronázni, de hiába jártuk be az ismert helyeket, egyetlen vendéglátóhelyet sem találtunk nyitva...