Japánbirsből fűszer, sövény és gyógyszer is készülhet

Közel 15 évvel ezelőtt kaptam róla egy sarjhajtást, és megtudtam, hogy a növény neve japánbirs, ami erősen elgondolkoztatott, mert miféle gyümölcsfajzat az, amelynek addig csak a virágát láttam. Elhittem persze, főleg amikor a saját cserjém is anyányi korba terebélyesedett, s ősszel, amikor nekivetkezett, kislabdányi almácskákat találtam a csupasz ágakon. A pompás japánbirs, a Chaenomeles speciosa termését külföldön nagy becsben tartják, a Malajziai Növényvédelmi Társaság például a gyógyhatású gyümölcsök közé sorolja. Szerintük az aminosavakban gazdag, rostos gyümölcs a citromét meghaladó C-vitamin- és pektintartalma miatt nagyobb megbecsülést érdemelne a mostaninál. Fruktóz-, glükóz- és szorbitkészlete is jelentős, de antioxidánsokban sem szűkölködik. Leve hatékony a bakteriális hasmenés ellen, ezenfelül gyulladásgátló, fájdalomcsillapító és görcsoldó hatással bír, jelentősen csökkenti a vércukorszintet, és erős zsírégető hatása is van. Egy népszerű amerikai tudományos folyóirat szerint sikerrel járt a lengyel kísérlet, amely a vastagbélrák sejtjein a japánbirs kemopreventív hatását vizsgálta.

A kínaiak a náluk őshonos Chaenomeles cathayensist főleg a májbetegségek gyógyítására használják. Japánban ültetvényeken gyógyszeralapanyagként termesztik. A népgyógyászok szárítva teát, mézzel szirupot főznek belőle, alkoholba áztatva tinktúraként ízületi és izomgyulladások csökkentésére, köhögések csillapítására javallják, gazdag vitamintartalma miatt általános immunerősítőként használják. Földhözragadtabb szakemberek „pihentető és erősítő” gyümölcsként jellemzik.

Mint a legtöbb savanyú gyümölcsben, a japánbirsben is számos szerves sav (például borkő-, fumár-, citrom-, aszkorbin-) található. Utóbbi bősége miatt észak citromának is nevezik. Egzotikus gyümölcsünknek az ásványianyag- tartalma miatt sem kell szégyenkeznie, bővelkedik nátriumban, kalciumban, káliumban, magnéziumban, vasban, rézben, cinkben. Bőséggel tartalmaz gyulladásgátló, fájdalomcsökkentő és görcsoldó szaponinokat is.

A japánbirs a perzsa és a marokkói konyha népszerű fűszere, a világ más tájékain gyümölcsként is hasznosítják. Amerika egyes vidékein a füstölt sonkához tárkonnyal és a saját magjával fűszerezett japánbirssajtot készítenek. Úgy készül, mint a birssajt: a tárkonyt és a magot a főzés után kiszedik a lekvárból. Szintén külföldi recept: a japánbirseket feldarabolod, a negyedéig megtöltesz vele egy dunsztosüveget, öntesz rá fél csésze mézet vagy cukrot, az üveget teletöltöd pálinkával. Három- négy hónap érlelés után olyan finom italod lesz, amely után még a híres zalai pálinkaszakértők is megnyalnák a kupicájuk szélét.

Jó lenne ebből a gyümölcsből is minél többet nyersen megenni, de mint a legtöbb birs, túl kemény, fanyar és savanyú. A friss gyümölcsöt viszont ráreszelhetjük salátákra, keverhetjük gyümölcslevek alapanyagába, ízesíthetünk vele teát. Magas pektintartalma miatt könnyen készíthetünk belőle dzsemet vagy birssajtot. Idehaza többnyire „csak” dísznövényként ültetjük, sokan sövényt nevelnek belőle, mert tövises ágrendszerével áthatolhatatlan akadályt képez a hívatlan vendégek előtt. A verebeket viszont nem zavarják az apró dárdák, szívesen rendeznek traccspartit a bokor ágain. A méheknek kedvenc legelője, kedvükért a japánbirsbokrot csak virágzás után szabad metszeni.

Két egyszerű recept japánbirsből. A birsalmasajthoz a gyümölcsöt nyersen kimagozzuk, apró darabokra vágjuk, rácsavarjuk egy citrom levét, felengedjük annyi vízzel, amely ellepi, és puhára főzzük. A tűzről levéve botmixerrel pépesítjük, majd keverünk bele egy kiló megtisztított nyers birshez számítva 70 deka kristálycukrot, vaníliás cukrot, s ezt a keveréket addig főzzük, amíg a massza kocsonyás nem lesz (ez körülbelül egy óra). Folpakkal kibélelt őzgerincformába vagy kisebb műanyag dobozokba öntjük, mire kihűl, megdermed.

Egy italrecept: a dunsztosüveg aljára egy csésze kristálycukrot öntünk, rászeletelünk 4-5 japánbirset, az üveget felöntjük vodkával vagy pálinkával. Egy hétig mindennap alaposan felrázzuk az üveget, hogy a cukor elolvadjon. Fél évig hagyjuk érni az üvegben, majd leszűrjük és az így nyert likőrt újabb fél évig érleljük.