Káposztaóvoda, azaz bimbós kel

Ma például 3 perccel hosszabb a világos napszak, mint egy héttel ezelőtt, bár még mindig a sötétség vezet, de fogyton-fogy az előnye, március 20-án egálba kerülnek, ránk köszönt a tavaszi napéjegyenlőség, s innét a világosság veszi át a vezetést. Addig persze még le kell gyűrnünk több mint 2,5 hónapot – vigasztalásul mondom: a meteorológiai tavaszig már csak alig kettőt. Sőt, tán már február napsütötte óráiban elő is vehetjük a metszőollót, vagy vethetjük a ládikákba a palántának való magokat…

Nem mintha most kulcsra lenne zárva a kertajtó, hiszen néhány szívós zöldségfélének meg sem kottyan a köd, a dér, sőt a havat is melengető pehelypaplanként használják. Szerencsére köztük vannak a káposztafajzatok is, amelyekre az év végi ünnepek alatt égetően nagy szükségünk lehet – jól tettük, hogy előrelátóan a veteményes olyan zugolyába ültettük, ahol nem estek áldozatul a nagy őszi rendrakásnak. Igaz, a népes káposztafamília legtöbb tagja a boltokban, a piacokon egész évben beszerezhető, s ha több termett, a pincénkben is jól áttelel, de azért mindig érdemes néhányat a kertben szabadlábon hagyni, elvégre a káposztafélék is frissen tartalmazzák a legtöbb vitamint. Tudták, hogy az egyik legrégebbi és leghatásosabb természetes patikasze­reink közé tartoznak? Gazdag rostanyagukkal serkentik az emésztést, ami valóságos áldás az ünnepek alatt erősen igénybe vett gyomrunk, bélrendszerünk, netán másnapos szervezetünk egésze számára. Megjegyzem, már az ősi Egyiptomban is hittek abban, hogy a káposzta semlegesíti az alkoholt, így megelőzési és gyógyító célzattal egyaránt tömték magukba a savanyított változatát.

A káposztacsalád egyik legjobban tárolható és leghidegtűrőbb képviselője a bimbós kel, zalaiasan kelbimbó, a 19. században Belgiumban nemesítették ki a vadkáposzta egyik fajtájából, s az angolok még ma is brüsszeli káposztának titulálják. Főgyökere képes egy méter mélyre is lefurakodni a földbe, mellékgyökerekből egész hálózatot növeszt, így nem igényel annyi öntözést, mint a puccosabb tagjai. Ha jó talajba kerül, képes 1,5 méter magasra is megnőni, s hosszú nyélen lelógó nagy levelei kaftánként védik a hónaljukba bevackolt aprócska káposztaszerű bimbókat – olyan a növény, mint egy jópofa, gondos káposztaóvoda. A fagyok után szedett kelbimbó édesebb, a C-vitaminjából viszont egy fikarcnyit sem veszít. Egy ebédhez, ha nem muszáj, ne kopasszuk meg az egész növényt, mindig csak annyit szedjünk le a szárról, amennyit felhasználunk, a kis káposztagombócok képesek télen is növekedni.

A legegészségesebb zöldségeink közé tartozik, egy adag viszonylag kevés kalóriát, ám rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz. Egy fikarcnyira sem marad el előkelő káposztatestvéreitől: karotinban csak a leveles kel előzi meg, B1-, B2-vitamin-tartalma háromszorosa a fejes káposztáénak, C-vitamin-készlete is jelentős, megközelíti a csemegepaprikáét és jóval felülmúlja a többi levélzöldségét. Egy adag (körülbelül 10 deka) nyers kelbimbó tápértéke 40 kcal, zsírt nem tartalmaz, van benne 10 gramm szénhidrát és 3 gramm fehérje, s akárcsak káposztafivérei, az ember számára jelentős mész- és foszforforrás. Egy tanulmány szerint a kéntartalmú vegyületek, mint például szulforafán, amiben a kelbimbó is dúskál, csökkentik a rák kialakulásának valószínűségét.

Bimbós kelünk K-vitamin-forrásként is számottevő, ami a kalciumtartalmával támogatva elősegíti az erős csontozat kialakulását. Egy adag kelbimbó bőven fedezi napi K-vitamin- és C-vitamin-szükségletünket, s megközelítőleg 10 százalékát kielégíti a szervezetünk napi folsav-, kálium-, mangán-, A- és B6-vitamin-igényének. A cukorbetegek számára is fontos zöldségféle, kiemelkedően magas alfa-liponsav-tartalma csökkenti a glükózszintet és növeli az inzulinérzékenységet. Azoknak is javasolt felvenniük az étrendjükbe, akik krónikus gyulladásos betegségben, például asztmában szenvednek, emellett hozzájárul a szem egészségéhez is.

Sütve, főzve, párolva, sokféleképpen elkészíthető, nálunk például a frankfurti leves is kelbimbóból készül, sőt, rakott kelként is bevált. A konyhaművészek szerint a fűszerek közül a köménymag, a szerecsendió, a majoránna illik hozzá a legjobban.