A szelídgesztenye szinte minden „alkatrésze” gyógyhatású házi szer

Már majdnem meg is kóstolhattuk a termését, amikor a szorgos férfinép, mire észrevettem, lefűrészelte az alsó ágait, hogy kényelmesen grasszálhassanak alatta a fűnyíró kistraktorral, s ha már a metszőolló is kéznél volt, belefeledkeztek egy kis koronaalakítgatásba is.

Pedig minden tavasszal kötelező penzumként felolvastam a szakemberek metszési tanácsait – az egyikük azt írja: „a szelídgesztenyefa nem igényel metszést, a számára megfelelő talajon szép és formás koronát növeszt, a gazdának nem kell kordában tartania”. Legfeljebb fiatal korában a feltűnően rosszul, például befele növekvő ágakat kell levágni, a haldokló aggastyánokat esetleg megpróbálhatjuk megfiatalítani.

Mások egyenesen óva intenek a gesztenyefa életébe való radikális beavatkozástól, sőt, idős gazdák szerint a fa kamaszkora után tilos metszőollót emelni rá. Mindig legyen nálunk sebkezelő gyógykenőcs, ha mégis sérülést ejtünk a fán, azonnal lezárhassuk vele. Így tudjuk csak megakadályozni, hogy a seb berothadjon és megtelepedjenek benne a korhasztó gombák.

Mihelyst észrevettem a merényletet, azonnal elsősegélyben részesítettem szegény kis gesztenyefáimat, ennek ellenére elkezdtek sorvadni, s egy éven belül elhaláloztak.

Azt hinné az ember, hogy a szelíd- (Castanea sativa) és a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) szegről-végről rokonok, pedig nem, az előbbi a bükkök, az utóbbi a szappanfafélék illusztris tagja, a „gesztenye” névvel eredetileg a szelíd változatot illették, a magjának hasonló alakja és színe miatt a vad változaton is rajta ragadt a titulus.

A dióval is van közös vonásuk: egyazon fán külön porzós és külön termős virágokat nevel, de nem minden fajtája öntermékeny, ezért jól tesszük, ha párban vásárolunk gesztenyecsemetét, egyébként az egyivarú és egylaki fa is gazdagabban terem, ha nem szingli, s nem egyedül kell megoldania a megtermékenyítést. A dióval ellentétben a gesztenye későn rügyezik és csak júniusban virágzik, így a tavaszi fagyok nem veszélyeztetik a termést.

Az időjárás persze egyáltalán nem közömbös a számára, hideg nyáron nem érik be, a hosszan tartó, csapadékszegény kánikulában viszont nem fejlődik ki a termés. Az aszályos időszakon átsegíthetjük, ha takarjuk vagy mulcsozzuk a fa alatt a talajt. Az erős, –20 Celsius-fok alatti kemény hideg is ártalmára van, de a legrosszabb, ha az éjszakai fagyokat nappali napsütés követi, mert így a törzsön, az ágakon repedések keletkeznek, amikbe, ha nem kezeljük, egyhamar befészkelik magukat a gombák, és elpusztítják a fát.

Talán senkit sem lep meg olvasóink közül, ha mondom: természetesen a szelídgesztenye is gyógynövény, így méltó helyet kapott a Nagy Füvészkönyvben és a Gyógynövény lexikonban is. A termése a mogyoróhoz és a mandulához hasonlóan gluténmentes, így az ételallergiások is bátran fogyaszthatják, lisztjével kedvükre süthetnek, főzhetnek.

A népi gyógyászat már régóta használja, a leveléből főzött tea légcsőhurut, hörghurut, köhögés kezelésére alkalmas, serkenti a vénás vérkeringést, porrá tört kérge mézzel keverve csillapítja a köhögést. A gesztenye virága kiváló mézelő, imádják is a méhek, a méz sárgásbarna színű, jellegzetes illatú, kesernyés utóízű, ásványianyag-tartalma (foszfor, kálium, vas, nátrium, kalcium) magas, rendszeres fogyasztása mérséklő hatású a vissz­értágulatokra, akadályozza a trombózisok kialakulását, a népgyógyászat vérszegénység, kimerültség, betegség utáni gyengeség és étvágytalanság esetén javallja, régen ezzel gyógyították a szamárköhögést – visszérre külsőleg pakolásként is alkalmas.

Naná, hogy a termése is gyógyító hatású, annál is inkább, mivel rendkívül gazdag E-, B1-, B2- és B6-vitaminban, s bár nem gondolnánk, C-vitamin-tartalma megközelíti akár a ribizliét vagy a málnáét is. Mint alacsony zsírtartalmú, de kiváló élelmirost-forrás, csökkenti az éhségérzetet, javítja az emésztést – jól illik tehát a fogyókúrás étrendbe is. Magas a szénhidráttartalma, így helyettesíthetjük vele a gabona- és a burgonyaféléket.

Gesztenyénkből is készíthetünk házi patikaszert. A visszeres lábak kezelésére alkalmas gesztenyetinktúrához egy maréknyi gesztenyemagot meghámozunk, a fehér belsejét apró darabokra vágjuk, dunsztosüvegbe rakjuk, felöntjük 70 százalékos alkohollal, úgy, hogy ellepje, majd három hétig áztatjuk – minden héten egyszer-kétszer alaposan felrázzuk, végül leszűrjük és kész a tinktúránk.

A faleveleket frissen és szárítva is használhatjuk: 2 deci forrásban lévő vízbe 1 púpos teáskanálnyi száraz, aprított falevelet adunk, 10 percig áztatjuk, leszűrjük és borogatásként tesszük az ödémás területekre. Egyébként a patikákban is kaphatunk gesztenyekapszulákat, -géleket és gesztenyevirág-esszenciát a visszerek kezelésére. Persze a szelídgesztenye nem csak medicina, hiszen szinte ősidők óta az emberiség egyik alapvető táplálékát jelenti, s nem csak mert egészséges, hanem mert rendkívül finom és számtalan módon elkészíthető.

A gesztenyefák matuzsálemi kort is megérhetnek: a nagykutasi szelídgesztenyefa, mint a falu tanúfája például 1974 óta védettséget élvez. A 20 méter magas matuzsálemet Magyarország legvastagabb törzsű gesztenyefájának tartják, körmérete nyolc méter.