Tőziketúra az ősbükkös peremén

Nem mintha különösebb szükségünk lett volna az évszakváltás fanfáros bejelentésére, hiszen idén a tél úgy távozott, hogy meg sem érkezett. De azért jobb az ilyesmit bizonyítva látni, főként, ha szemet gyönyörködtető virágszőnyeg szolgál megerősítésül.

A szervezők első alkalommal választották a túra témájául a tőzikét, s az érdeklődés visszaigazolta a hívószó erejét. A közel 10 kilométeres barangolás mindvégig korrekten jelölt úton haladt. Útba ejtettük a szécsiszigeti kilátót, ahonnan, hála a csípős szél által tisztára takarított láthatárnak, messzire futhatott a tekintet. A környező települések jellegzetességei mellett az országhatáron túl magasodó helyek körvonalai is szépen kibontakoztak.

Az időjárás amúgy mintha épp cáfolni akarta volna az enyhe szezont, induláskor még füles sapkát, netán kesztyűt parancsolt a túrázókra. Ám ahogy a nap kibukkant a felhők mögül, s lendületet vettünk a néhol kissé dombos terepen, már nem lehetett panasz a hőmérsékletre. Utunk a vétyemi ősbükkös közvetlen szomszédságában kanyargott, s hírét vettük, hogy májusban az erdőrezervátum területére is indul majd egy túra, két keréken.

Az elmúlt hétvégén azonban gyalogszerrel róttuk a kilométereket, elhaladtunk számos vadászles és méretes vaddisznótúrás mellett. A kétkedők már éppen aggódásba fogtak, vajon csak nevében tőzike ez a túra? Ám egy kanyar után végre színre lépett a címszereplő, fehér pöttyökkel gazdagon hintve be a fák alját. Minden lépést gondosan megfontoltunk, nehogy nyakára hágjunk egyetlen törékeny harangnak is. Előkerültek a telefonok, sorra készültek a fotók, hiszen hazavinni csak e módon illő a tavasz kecses hírnökét.