Február végi muskátliébresztő

A családi házak párás, nyirkos pincéiben úri sorsuk volt még akkor is, ha csak a sarokban, egy kis homokba dugva vagy csak fejjel lefelé lógva, a gerendára akasztva jutott számukra hely. Egyik ismerősöm nem sokat vacakolt velük, kötegelve, a gyökerüket újságpapírba csomagolva a garázsa fagymentes, félreeső zugolyában tárolja a földből kiszedett töveket. Így-vagy úgy, tél végére a többségük összeaszalódva akár teljesen élettelennek is tűnhet, de általában csak tetszhalottak, s ha több órán át vízben ázva megszívhatják magukat, életre kelnek. Ha a lépcsőházakban, tárolóhelyiségekben, hűvös verandán cserépben, ládában maradva szundikálták végig a telet, már az első napsugárra reagálnak, és úgy nekidurálják magukat, mintha be kéne hozniuk az egész téli lemaradást. A sietség azonban ritkán vezet jóra, ezek a hajtások lósznyák és sápatagok maradnak, de így se dobjuk ki őket, egy kis segítséggel gyorsan kiheverik a megpróbáltatásokat.

Egyesével, alaposan vizsgáljunk meg minden példányt. Kezdésként szedjük le róluk az összes száraz, sérült vagy elsárgult levelet. Így már könnyebb észrevenni az elpusztult szárakat, ezeket akár a tőbe is belemetszve, jó mélyen vágjuk ki. A cérnavékony, sápadt, apró levelű és a felnyurgult hajtásokat a tő közelében nyisszentsünk le. Az egészségesnek tűnő, levelesen megmaradt szárakat is vágjuk vissza, ezzel rákényszerítjük őket, hogy beindítsák rejtett rügyeiket, így lesz belőlük újra dúsan virágzó, formás kis bokor. A futó- és a borostyánlevelű muskátlit 6-8 centis hosszúságúra, az állót 4-6, a mostanában divatos angol fajtát pedig egy kicsit hosszabbra: 8-10 centisre hagyjuk.

Növényünknek a gyökerét is vegyük szemügyre – ne röstelljük kiszedni a cserépből se –, az elszáradt, elpusztult részt vágjuk le, de kurtítsuk meg akkor is, ha túl hosszú, ha a cserép alján összetekeredett, esetleg a vízelvezető lyukon még ki is kandikál. A földjét cseréljük ki friss, tápdús, jó minőségű, laza, jó vízáteresztő képességű tőzegkeverékre, ettől gyorsan erőre kapnak. Az ültetés után alaposan öntözzük be a földjét, de legalább egy hónapig mellőzzük a tápoldatozást, mert kiégetné a növekvő, még gyenge gyökereket.

Ha majd eljön az ideje, az ablakpárkányokra is rakjunk muskátlit, illata ugyanis riasztja a legyeket és szúnyogokat – nem véletlenül rakták régen a falusi házak ablakaiba.