Független filmesként dolgozott, most tengerimalacokat ment a kanizsai Szalai Bálint

A Thúry György Szakképző Iskola egykori diákja, Szalai Bálint 17 évvel ezelőtt már szerepelt lapunk hasábjain. Akkor azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nagykanizsai barátai segítségével elkészítette Az első látásra című filmet. A különleges alkotás négy egymásba fonódó történet, a végén egy csavarral. Abban az időben pusztán hobbiból több független mozit készített, filmjei szép sikereket értek el különféle fesztiválokon. A mai napig büszke arra, hogy számos értékes díjat bezsebelt velük, sőt olykor pénzdíjat is kapott értük. Nem csoda, hogy a fővárosba vágyott, hogy megismerje a filmes szakma titkait. Egy alapítványi iskolában végzett filmgyártó és videóműsor-készítő szakon.

Ezt követően még nagyobb lendülettel folytatta a filmezést, pályázatokon szerepelt. Mint elmondta: volt olyan alkotása, amit egy hét alatt kellett elkészítenie Miskolcon, zenei aláfestéssel, narrációval és vágással együtt. Könnyebbséget jelentett, hogy az ottani városi színház biztosította a színészeket, s a filmet le is vetítették a miskolci moziban. Életének ebben a szakaszában közel 15 meghökkentő és elgondolkoztató kisfilmet írt, rendezett, vagy gyártásvezetőként felügyelt.

– A tapasztalatokból merítkezve filmes céget alapítottam – folytatta. – Ez már más profillal működött, hiszen nagyvállalatok rendezvényeit rögzítettük, ezekből referenciaanyagokat, sőt olykor reklámokat is készítettünk. A begyűrűző válság miatt azonban akadozni kezdtek a megrendelések, így pihentettem a céget. Szerettem volna valami egészen másba belefogni, s vártam az ötlet megszületését – beszélt Szalai Bálint a váltás időszakáról.

Közben az akkori párjával megvásárolták az első, fajta nélküli rozettás tengerimalacukat, egy vemhes példányt. Ezek a kedves és szeretnivaló kisállatok teljesen rabul ejtették őket: pár hónap múlva már egy egész falka malac lakott náluk.

– Az első, nem várt tengerimalac-alom után újra és újra szerettük volna figyelemmel kísérni a születés csodáját, az apróságok fejlődését, és közben egyre többet tudtunk meg ezekről a kisállatokról. Emellett érdeklődni kezdtünk egyik kedvencünk fajtatiszta rokona, az abesszin tengerimalac iránt. Amikor a tengerimalac-tenyésztés gondolata felmerült, nem volt kérdés, hogy abesszinekkel, ezzel a Magyarországon szinte ismeretlen, még unikumnak számító fajtával szeretnénk foglalkozni – mesélte Bálint. – Az első példányok Hollandiából érkeztek hozzánk, majd évről évre bővült a tenyészet külföldről vásárolt és saját nevelésű malackákkal. Az abesszin fajta jellemzője, hogy a malac egész testén rozetták (forgók) találhatóak, összesen 4-4 a jobb és bal oldalon. A szőrük összeborzoltnak tűnik és kissé durva. Egyre mélyebbre ástunk a tengerimalacok világában, és az is kiderült, hogy intelligens állatok, melyek 16-féle különböző hangjelzést adnak ki, képesek megtanulni bizonyos trükköket, s amikor „berregnek”, az hízelgést jelent.

Bálint többekkel – már tengerimalac-rajongóként – 2011-ben határozta el, hogy létrehoz egy egyesületet, hogy azon keresztül még többet tehessen a rászoruló tengerimalacokért. A következő évtől pedig hivatalosan is megalakult az ország egyetlen, speciálisan tengerimalac-mentésre szakosodott szervezete. Legfontosabb feladatuk, hogy a rossz, vagy helytelen körülmények között tartott, kidobott vagy leadott tengerimalacokat megmentsék, rehabilitálják, szocializálják, majd új otthont és felelősségteljes gazdikat találjanak nekik. Küldetésük, hogy minél több emberrel megismertessék a felelős állattartást, és szakmailag korrekt információkhoz juttassák a tengerimalacok tartásában kevésbé járatos gazdikat, legyen szó akár az élőhely kialakításáról, a táplálásról, az orvosi ellátásról vagy a pártalálásról.

– A Magyar Tengerimalac-védő Közhasznú Egyesület a működése óta 1341 malacot mentett meg, ami kifejezetten jó eredmény – értékelte Szalai Bálint, aki a szervezetben az elnöki tisztséget látja el. – Sokan szinte semmit sem tudnak a kisállatok felelős tartásáról. Gyakran megdöbbenünk, például amikor szaporítótelepet számolunk fel, ahol borzalmas körülmények között találunk rá tengerimalacokra. De előfordult olyan eset is, amikor bagoly vagy kánya táplálékaként tartották a kisállatokat. Vannak emberek, akik szembesülve az állattartás anyagi terheivel, egyszerűen kihajítják az erdő szélére a háziasított állatokat a biztos halálba. A tengerimalac képtelen beilleszkedni az erdő életébe, egy kis idő után kínok közepette elpusztul. Az egyik ok a hőmérséklet, hiszen 18–26 Celsius-fok közötti klíma az ideális számára, a másik a ragadozók jelenléte és a megszokott élelem hiánya.

Szerencsére vannak állatbarátok, akik gyakran értesítik a civil szervezetet, ha találnak egy-egy kisállatot. A nyár végén a sülysápi főút mellett egy korhadt fából szedtek ki éjjel tizenhat darab tengerimalacot, amelyek csak azért maradtak életben, mert jól beásták magukat a fába. Sőt mentettek már néhány példányt egy csuklyás patkánnyal és deguval együtt egy fővárosi kórház kisállatsimogatójából, ahol egy szinte hermetikusan lezárt akváriumban sínylődtek az állatok.

Munkájukhoz rendkívül nagy segítséget jelent az egzotikus kisállatokkal foglalkozó szakorvosok által nyújtott szaktudás és szakmai háttér. A közel 40 fős szervezet telephellyel nem rendelkezik, ezért az ideiglenes malactartókra számít, akik elszállásolják a megmentett rágcsálókat. Tevékenységük szinte az ország minden részére kiterjed, s ugyan alapvetően malacokkal foglalkoznak, nemrég Keszthelyről kaptak egy alig két centiméteres cickányt, melynek a táplálásában segédkeztek addig, míg hozzáértő kezekbe nem került a kisállat.

– Alapvetően az adó egy százalékából tartjuk fenn magunkat, de szerencsére vannak olyan támogatóink, akik ezenfelül is odafigyelnek ránk – tette hozzá Bálint. – Mások tápot adományoznak, de olykor egy-egy elpusztult állat ketrecét is megkapjuk, ami ugyancsak óriási segítség. Ezenkívül igyekszünk felelős állattartókká nevelni az embereket: szerveztünk már tengerimalac-akadémiát, ahol szakemberek beszéltek a betegségekről és ezek felismeréséről. Iskolákba, óvodákba járunk előadást tartani a tengerimalacokról és az állattartói felelősségről, és Tengernyi történet címmel mesekönyvet adtunk ki, hogy a gyerekekből jó gazdi legyen majd.