Biokertész: a fagyöngy leveles hajtása gyógyhatású

A csinos zöld csokorra emlékeztető apró bokor egyébként a szantálfafélék rafinált életmódú rokona, ugyanis anélkül él és virul, hogy a talajjal érintkezne. Igaz, nincs is mivel, merthogy a természet valahogy lefelejtette róla a gyökereket, kárpótlásul szívókát kapott, így ha hozzáér egy fa ágához, könnyedén befurakszik vele a kéreg alá, ahol ágazik-bogazik és a támaszték helyén kidudorodásokat növeszt. Képes fotoszintetizálni, a vizet és az ásványi sókat viszont a gazdanövénytől szerzi be, tehát félparazita. „Hálából” télen, amikor a lombhullató fa levél nélkül szundikál, a fagyöngy az általa elkészített táplálék egy részét visszaadja.

A fehér fagyöngy (nem tévesztendő össze a sárgával, a „fakínnal”) az egyik legrégebben ismert gyógynövényünk, a népgyógyászat a leveles hajtásából vérnyomáscsökkentő teát készít – gyógyászati célokra a levél és a hajtásvég hasznosítható. Kivonatát érelmeszesedés és belső vérzések megszüntetésére, a szívműködés serkentésére használják.

A skandináv országokban fekélyeket és sebeket kezelnek vele. A drog összetétele attól függ, hogy milyen fán tanyázik a gyógynövény, de többnyire flavonoidokat, tannint, kávésavat, különböző sókat, fenilpropán-lignán származékokat, hisztamint, gyantás alkoholokat, szaponinokat, viszkotoxinokat, lektineket, valamint különböző aminokat tartalmaz. Gyűjteni a zsengébb ágvégeket érdemes, ősztől tavaszig, a gazdafák lombfakadásáig. A legtöbb drog a nyárfán tanyázó bokrétákban buzog, de a luc- és az erdei fenyőkről, valamit a gyümölcsfákról is kiváló hatású fagyöngy szedhető.

Az Isztria egyes vidékein a komovica brandybe, a híres szőlőpálinkába fagyöngylevelet áztatnak. A „biska”, a hírhedt gyógypálinka, az ősi isztriai varázsital egyszerű pálinkából, négyféle gyógyfűből és fehér fagyöngylevélből készül. A recept egy druida mágia maradványa, abból az időből származik, amikor arrafelé kelták éltek, vagyis jóval több mint kétezer éve. A Viscum album anno a kelták varázserővel bíró kultikus növénye volt, a hagyomány szerint aranysarlóval vágták le a fákról, hogy ne sérüljenek a hatóanyagai. Az isztriai népek ma is gyógy­italként kínálgatják a biskát, természetes orvosságnak tartják és érelmeszesedés, magas, illetve alacsony vérnyomás ellen kortyolgatják. A készítésének interneten forgó házi receptje: 30-40 darab alaposan megmosott fagyöngylevelet önts le 1 liter pálinkával, tartsd három hétig sötét helyen, szűrd le, és máris kész a saját fagyöngypálinkád.

A gyógyfüvek aránya ugyan hétpecsétes titok, de az isztriai gazdák nem is nagyon pepecselnek vele. Arra viszont vigyáznak, hogy az italba ne kerüljön a szép, de erősen mérgező hófehér bogyókból, mert az kis mennyiségben is emésztési, szív- és keringési zavarokat okozhat, ami akár halállal is végződhet. A gyógyszeripar vérnyomáscsökkentő, daganat­ellenes és immunstimuláns orvosságokat állít belőle elő, de mi otthon a világ kincséért se kezdjünk a fagyöngy bogyójával semmiféle belsőleges öngyógyszerezésbe. Fagyás elleni kenőcsöt viszont kutyulhatunk magunknak: a frissen szedett bogyóknak kinyomjuk a belét, disznózsírral elkeverjük, majd ezzel kenegetjük a fagyott testrészeket. A ragacsos belsejű kis gömbökből régen légyfogót és madárlépet készítettek.

Gyógynövény ide vagy oda, a kertészek és az erdészek a fák betegségének tartják, s nincs az a gazda, aki örül, ha a gyümölcsfáján megjelenik a félélősködő bokréta. Nagy terjesztői a kotnyeles rigók, akikre úgy látszik, egyáltalán nem hat a bogyók mérge, hiszen kedvenc csemegéjük az érett fehér gyöngy, a magját viszont nem szeretik, ezért, hogy megszabaduljanak tőle, csőrükkel a fák kérgéhez dörgölik.

A legelőkben szűkölködő országokban, amikor már elfogyott a takarmány, a zöldellő csokrokat leverik a fákról és a juhok elé vetik.