„A természetben nincs káros vagy hasznos, csak szükséges” – Vendégségben Adorján Péter mesebeli kertjében

A látogató úgy érzi, az egyhektáros terület Noé bárkája, csak itt minden növényből él egy, ami csak a földön előfordul. A tollas és borzas kisállatok közül kuriózumszámba menő egyedek láthatók, nem beszélve arról a világról, ami a kerítésen túl nyílik Adorján Péter és családja számára.

Körbejárjuk az angolkertek telepítési hagyományait követő kertet. Az a szabály, hogy nincs szabály. Zegzugos ösvények vezetnek egyik fenyőtől a másikig, egyik virágzó cserjétől a már gyümölcsöt nevelőig, a zabolázhatatlan bambuszligetig. Közben madárlesekbe, búvóhelyekre, álcákba botlunk, ahonnan a gazda figyeli a vendégségbe érkező madarakat. A kis házikók pedig az erdő hullott kincsei mellett fotókat rejtenek. Amiken hihetetlen jelenetek elevenednek: Péter egy csapat vaddisznó között ül a horgászszéken, míg azok falatoznak körülötte.

– Először a lesből figyeltem őket, másnap kitettem a ruhámat a székre, majd pár nap múlva kiültem, ők meg jöttek, megszoktak. Négy koca és 21 malac bizalmát élvezhettem hónapokon keresztül. Több kamera dolgozott, óvatosan, önkioldóval exponáltam, a vakura megriadtak, de érezték, nincs mitől tartaniuk, csupán a legidősebb kocának voltam gyanús – meséli már a kerti asztalnál ülve, közben feleségsütötte homoktövis-piskótával és fanyarkával, ribizlivel díszített bodzaszörpös pohárral kínál. Nem csinálnánk utána a vaddisznófotózást, de megértjük a szenvedélyt, ami Adorján Pétert a természethez köti. Ami a növények és bizonyos állatok tartásában, a természetfotózásban nyilvánul meg, de számos előadást is tart, ha igény mutatkozik rá, németül és magyarul is. Olyankor viszi az albumot, a számítógépet, a maga készítette demonstrációs eszközöket, fészekimitációkat, hullott agancsokat.

– Egyszer azt kérték, 45 percig beszéljek, a gyerekek ennyit bírnak. Két és fél óráig beszélgettünk, és még akkor se lankadt az érdeklődés – házigazdám reménye és bizodalma erőre kapott a jövő generációt illetően. Saját két felnőtt lánya se panaszkodhat, kutyák, rókák, sünök, erdőmezőjáró tapasztalatok szegélyezték a gyerekkorukat. Nem véletlenül lovagol ma is egyikük. A családi fáma őrzi Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan négyest, akik kakasként élték életüket. Az „Öreg” is jó barát: a 15 éves hatalmas szarvast 8 év óta fotózza Somogyban, neki ugyanis előbújik, a vadászokat azonban eddig szerencsére el tudta kerülni. Adorján Péter 1998-ban az év természetfotósa lett tájkép kategóriában.

– Kezdjük a madarakkal…

– A röpdékben ázsiai, a Himalájában élő aranyfácánok, fürjek, japán törpetyúkok, zöld vadászfácánok (hat fiókával), az odúban fészkelő carolin (kisasszony) récék laknak, a gyöngyös tollazatú kék torkú tragopán még hiányzik, de tervben van. Noha eredetileg csak a fotózás miatt akartam berendezni a kertet, hogy ideszokjanak a vadon élők – mondja Péter. – Jönnek is, fészkelnek is: a ritkán mutatkozó nyaktekercs, kerti poszáta, barátcinege, kék cinege, erdei pinty, rigófélék.

Péter még gyerekkorában látta Bandit, elhatározta, hogy egyszer neki is lesz. Ő volt a keszthelyi ismerős bácsinál nevelkedő aranyfácán, peckesen sétálgatott a kertben. Innen a vonzalom, a lehetőség pedig onnan, hogy a családi birtokon kivághatta a szőlőt. A gyűjtőszenvedély már csak olyan, hogy mindig újabb és újabb kell. Ez ügyben a híres monori kisállatvásárba jár, ahol jobbára csak szaporítókkal találkozik.

A fákat, cserjéket még nehezebb összeszámolni. Az állomány egyre csak nő. A múlt hét végén 361 fajta fásszárú növénnyel volt ékes a pusztamezői madárbarát kert. Úgy tűnik, a bazalt- és dolomitalapú talaj kedvükre való. Csak örökzöldből a világ minden sarkából való 151 fajta érzi jól magát. A beszerzés? Így-úgy, ahogy adja magát, jelzi. Utazások alkalmával hazafele magok, palánták lapulnak a csomagban. Még a Száva menti országút parkolója is adott növényt, a teleki virágot. De a kertészeti segítő barátság is jól jön. Csak néhány példa: sárkányszeme, japán himalájai selyemfenyő, mandulafenyő, spanyol, nemes, óriás és arizóniai jegenye, tengerparti, mamutfenyő, szerb luc, a nevét egy grófi családról kapó erdélyi „josika” orgona, fanyarka. Megtudjuk, minden gyom vadvirág is egyben, s egyet kell értenünk Herman Ottóval, aki úgy tartja, „a természetben nincs se káros, se hasznos, csak szükséges”.

Már bizonyára kíváncsiak, hol dolgozik ezzel a hévvel és tudással vendéglátónk. A hévízi szálloda ad munkát számára, ám természetesen van erdésztechnikusi végzettsége is. A szenvedélye közismert a környéken, ezért is kellett örökbe fogadnia tavasszal egy kis rókát, amit az erdőn találtak a barátai, s remélhették, Péter majd megmenti. Jó helyre került Sanyi, a sün is, Misi, a mezei nyúl, nemkülönben a pelék, a denevérek.

– Szaladtam a patikába zárás előtt, rókát akarok szoptatni, mit ajánl? – csecsemőtáp akadt, de cumisüveg nem. Vuki egy szép napon kikukucskált a kerítésen, s elment, talán nem a biztos halálba… A mentőakció a szomszéd telekre is kiterjed, az ott kivágásra ítélt rózsatöveket átmentette.

Meddig szeretné csinálni?

– A libanoni cédrus 3000 évig él. Van egy példányom, őt szívesen kivárnám…