A sok eső kedvez a mezítelen csigáknak

Mivel a meteorológusok szerint az aranyat érő májusi eső júniusban is folytatódik, aktuális a töprengés: mitévők legyünk, hogy ne legeljék le ripsz-ropsz a kertünket. Friss hír: mégsem vetik meg a fűszernövényeket, neves szaklapban ugyan azt olvastam, hogy nem szeretik a mentát, úgy látszik, időközben megkedvelték, egyik reggel ugyanis egy egész regiment barna bőrű csúszómászó devendírozott a magasított fűszerágyásban, válogatás nélkül, szinte egymással koccintva csócsálták a bors-, a fodor-, a citrom- és a banánízű mentagyűjteményemet. Sőt, egy bokor csombor is megbecstelenítve jelezte, hogy felvette étrendjébe egy mothos kerti haramiafajzat, amelyik egyetlen éjszaka képes pátyolgatott veteményünkből akár testsúlya dupláját is felfalni. Leleményességüket jelzi, hogy a magas teraszra is felmásznak, így ott sem érezheti magát biztonságban semmi, ami levelet és virágot növesztett. A kertünkben állandó letelepedési engedéllyel tartózkodó rigókolónia sajnos meg nem támadási szerződést kötött velük, bár szorgalmasan bogarásznak a veteményesben és a gyümölcsös füvében is, az élő csigákat békében hagyják, kivéve, ha már valaki előzékenyen feldarabolta őket.

Mivel a csigák éjszaka aktivizálják magukat, nekünk is sötétben kell útra kelnünk, hogy tetten érjük őket – esetleg még kora hajnalban vagy alkonyatkor van a találkozásra némi esélyünk. Nincs is romantikusabb egy éjszakai elemlámpás csigavadászatnál, családi programként akár versenyezhetünk is – gondot okoz viszont, hogy mit tegyünk az összegyűjtött hadifoglyokkal. Tudtommal nem vonatkozik rájuk az 1949-es genfi egyezmény, így likvidálhatjuk őket, de bármennyire is haragszunk rájuk, válasszuk a leggyorsabban ölő módszert, ne szenvedjenek feleslegesen. Van aki a sóra, más a sósavra vagy az ecetre esküszik, állítólag a forró vízzel leöntés a leghumánusabb, azonnal elpusztul tőle.

Persze akkor sikerül legkönnyebben megvédeni a kertet, ha be sem jut a csiga, ezt pedig úgy érhetjük el, ha már a bejárat előtt terített asztallal fogadjuk őket – állítólag kedvelik a pitypangot és általában a gyengelevelű hervadozó növényeket. Gyomláláskor a barázdákban is hagyok egy-egy csokor zsenge gazt, így nem kell elfáradniuk a veteményig. Ha megtömték a bendőjüket, a halom alatt majd menedékre is lelnek, ahol aztán reggel begyűjtöm őket. A nedves deszka, a rongycsomó, dinnye- vagy grapefruit-héj is remek búvóhely lehet a számukra. Segít, ha a védeni kívánt növényeinkhez nem vezet kényelmes, pihe-puha ösvény, ha eső után meglazítjuk körülöttük a talajt, de nem egyengetjük el tükörsimára, hanem hagyjuk éles szélekkel, göröngyösen megszáradni, esetleg apróra tört tojáshéjjal nehezítjük az átkelést, vagy száraz fűrészporból, kemény homokból, apróra tört nádszárból, árpaőrleményből vagy fenyőtűből készíthetünk csigaelhárító védősávot is. Horganyzott lemezből magunk is összeeszkábálhatunk a boltban kaphatóhoz hasonló visszahajlított élű csigakerítést is, amin nem tudnak átmászni a kártevők. A sörcsapda is hatékony lehet, hátránya, hogy az erjedő komló és maláta illata azokat a csigákat is a kertünkbe csábítja, amelyeknek egyébként máshol lett volna dolguk.

Kihasználhatjuk a kannibalizmusukat is, halott, feldarabolt rokonaikkal egy kupacba csábíthatjuk őket.

Amúgy nappal is érdemes csigavadászatot tartani, csak fel kell fordítani a nagyobb rögöket, benézni a deszkák, levelek alá, teraszon megemelgetni a virágcserepeket és megbolygatni a növények tövét – szinte mindenhol találni békésen szundikáló puhatestűt. Az is jól jöhet, ha nem űztük ki a kertünkből a természetes ellenségeiket, a sünöket, a varangyokat, a lábatlan gyíkokat, a cickányokat, a hasznos rovarokat.

A száz- és ezerlábúak kedvenc csemegéje például a csigatojás. A leghatékonyabb és legtisztább csigatizedelést mindenesetre az indiai futókacsák végzik – maradék nélkül felfalják őket.