Segítség, hős lettem – Kritika a Shazam című filmről

A 14 éves Billy (Asher Angel) árva, új nevelőszülei azonban nagyon szeretik többi fogadott testvérével egyetemben. A srác mégsem találja a helyét, mígnem egy furcsa véletlen során találkozik a címszereplő varázslóval, aki kiválasztottként tekint Billyre. Átruházza rá a hatalmát, így a fiú kvázi szuperhőssé válik. Az erejére viszont másnak is fáj a foga.

Számos eredetsztorin vagyunk már túl, és kár lenne tagadni, hogy hiányzik a frissesség ezekből a művekből. Hiába érdekesek e látványmozik, többnyire ugyanazokat a sablonokat szórják egymásra. A Shazam merőben más stílust képviselve visszarepíti nézőit a tinédzserkorba. David F. Sandberg rendezőnek sikerült remek érzékkel egybeolvasztania a coming of age filmek hangulatát a klasszikus szuperhőstörténetekével. Noha jelen esetben is van hataloméhes gonosz, szó nincs arról, hogy világpusztító akciókra és bolygókon átívelő konfliktusokra kéne számítani. A Shazam egy fiúról szól, aki szeretné magát biztonságban érezni egy olyan helyen, amit otthonnak hívhat és ahol a szerettei veszik körül. Más kérdés, hogy a hirtelen jött felelősség fenekestül felbolygatja az életét. Hiába változik át varázsütésre felnőtté, hiába lesz legyőzhetetlen, fogalma sincs, mihez kezdjen az erejével, ezért többnyire az utcán bohóckodik némi apróért cserébe. Egyik fogadott testvére, Freddy (Jack Dylan Grazer), aki nem mellesleg szuperhősszakértő, igyekszik egyengetni útját több-kevesebb sikerrel. Hatalmas élmény nézni, ahogy a két srác bontogatja Shazam szárnyait. A szupererő-

tesztekkel, a botcsinálta bűnüldözői próbálkozásokkal bájosan vicces szituációkba csöppennek. A főhős, mivel tini, szórakozásként tekint erejére, a felelősségtudat fokozatosan alakul ki benne. Amikor kell, képes a komolyságra a film, és pont annyi drámai elemet tartalmaz, amennyi szükséges. A zárásra lép egy merészet, ami elcsépeltnek hathat, de a mondanivaló hiába lerágott csont, ha ekkora szívvel tálalják, megbocsátható.

A Shazam remek kikapcsolódás, kellően friss, vicces, szerethető. Zachary Levi telitalálat a főszerepben, s a többiek is remekül helytállnak. Sandberg mozija képes előhozni mindenkiből a gyermeki énjét és sajátos képet fest a bennünk élő szuperhősökről. Nem tökéletes, olykor botladozik, de hatalmas és tiszta szíve van, ami imádnivalóvá teszi.