Jótékonyságból jó nagyot tekert Erdélyi Margit és Major Attila

A több ezer kilométeres kaland ez év szeptemberében kezdődött Kustánszegen, ahol Erdélyi Margit és Major Attila a kempinget működteti, és ahol rászoruló családokat nyaraltatnak ingyen évek óta. Ami talán nagyobb kaland, mint nekivágni a világnak két keréken komolyabb fizikai felkészültség nélkül.

A történetüket több szálra is felfűzhetném, hiszen Erdélyi Margit korábban romantikus regényeket írt, Margaret Moore és Maggie O’Brian néven 23 könyve jelent meg. Emellett tucatnyi angol és német nyelvtankönyv is fűződik a nevéhez, az utolsó években pedig ausztriai üdülőhelyekre járt ki dolgozni, akárcsak párja, Major Attila. Két osztrák munka között pedig Sümegcsehiben töltötték idejüket, a faluszéli fából épült kis házukban, ahol megszületett a gondolat, az ingyen nyaraltatás ötlete.

– Sokgyermekes családból származunk, nekem négy gyermekem van és emlékezem rá, együtt mindannyian soha nem tudtunk elmenni vakációzni – mondta Margit. – Talán azért jött az ötlet, hogy meghirdessük az ingyen nyaralást rászoruló családoknak. Sümegcsehiben az 52 négyzetméteres házunkban fogadtuk az első családokat.

– Ez 2015-ben történt, arra a nyárra éppen hiába kerestünk munkát Ausztriában, mert leveleinkre nem érkezett pozitív válasz, akkor hirdettük meg az interneten az ingyen nyaralást, és tizenegy családot fogadtunk. A Facebookra tettük fel a lehetőséget rászoruló családok számára, három óra alatt betelt a naptárunk. A Nyaralj nálunk ingyen csoport már nyolcezer tagot számlál. Gondoltuk, a megvalósításba bevonunk másokat is. Ezernél több e-mailt küldtünk szét, hét kemping és nyolc panzió jelentkezett. A felajánlásoknak köszönhetően a nyár végéig 220 család, ezernél többen nyaralhattak. Az ingyen ajánláshoz csatlakozott kempingek egyike volt a kustánszegi, ahol két sátorhelyet biztosítottak egész szezonra, és az egyeztetések során kiderült, hogy eladó a kemping – idézték fel.

Margit és Attila úgy látta, itt a lehetőség a folytatásra, de tény, elhatározásukon nagyot lendített, hogy sümegcsehi otthonuk megsemmisült.

– Ez 2017. január 20-án délután történt, aznap értünk vissza külföldről, befűtöttünk a házba és elindultunk a kempingbe körülnézni. Már majdnem Kustánszegre értünk, amikor telefonáltak, hogy leégett a házunk. A kártérítésen még folyik a vita, mert egy fillért se kapunk még – zárják le ezt a fejezetet.

A szerencsétlenség azonban nem tántorította el őket, egyesületet alakítottak azzal a céllal, hogy évente 100 rászoruló családot juttassanak ingyenes nyaraláshoz.

A tervet eddig sikerrel teljesítették, bár az ajánlkozó panziók, kempingek száma az első évhez képest megfogyatkozott, de tíz helyet minden évben sikerült találniuk. Azt sem hallgatják el, a családokkal kapcsolatban is érték őket negatív élmények, de mindezek sem változtatták meg elhatározásukat. Jelenleg a kustánszegi mellett a gyomaendrődi és a tiszafüredi kempingben fogadják a családokat egész nyáron. Utóbbi helyen a leamortizálódott sátrakat szeretnék lecserélni használt lakókocsira. A nyaraltatások teljes finanszírozását persze nem tudják vállalni, ezért évi 12 ezer forintos programdíjat kérnek a családoktól, ami az egyesület működtetését szolgálja. Korábban havonta lehetett fizetni a pénzt, azonban akadtak, akik a nyaralásig fizettek, utána pedig egyszerűen eltűntek. Ezért a szabályzaton módosítottak, de mert tudják, hogy a szerény összeg még így is sokaknak megterhelő lehet, hát kitalálták a Fogadj örökbe egy családot nevű programjukat. Tucatnyi család nyerte el ezt a státuszt, sok külföldön élő magyar felajánlásának köszönhetőn. Eleinte volt némi félreértés, mert azt hitték, ők fogadják majd nyaralásra a családokat, de nem, csak a programdíjat fizetik ki a rászorulók helyett.

A Gibraltárba vezető túra is a nyaraltatás támogatását szolgálta. Praktikus indokát is adták utazásuknak, mivel télen a kemping nem működik, a megélhetésre pedig így is, úgy is költeni kell, miért ne próbálnának ott telelni, ahol olcsóbb. Így utaztak már külföldre többször is a holtszezonban, és ezt tervezték idén is. Először autóval gondoltak nekivágni, hogy melegebb éghajlatot keressenek, aztán csavartak egyet az ötleten, miért ne indulnának kerékpáron? S ha már világot járnak, miért ne népszerűsítenék az egyesületüket, és miért ne szolgálna jótékony célt is a kerekezés? Erre több lehetőséget is kitaláltak, kilométereket lehetett venni a túrából, vagy fizetni azokért a településekért, ahol áthaladnak a túra során: egy falu kétezer forintba, egy város ötezerbe került. Sőt még azt is vállalták, hogy kérésre képeslapot küldenek bármely városból, amelyen áthaladnak.

Szeptember utolsó szombatján hagyták maguk mögött Kustánszeget, hogy Gibraltárt megjárva két keréken térjenek haza. S miért pont Gibraltár?

– Jól hangzik, meg onnan már látszik Afrika, és azért kerékpárral, mert a kempingünkben megforduló vendégektől kaptunk hozzá kedvet – mosolyodtak el. – A felszerelés egy részét ajándékba kaptuk, az elektromos rásegítésű járműveket, két Gepida Alboin 1000-es kerékpárt pedig kölcsönbe. Enélkül nem sikerült volna a túra, mert 15-20 kiló volt fejenként a málhánk, ezzel a hegyekre vezető utakon nem kapaszkodtunk volna fel. Sátrat is vittünk, de csak szükség esetén vadkempingeztünk – magyarázták.

Eredetileg Gibraltárból Portugálián át és az El Camino útvonalát is érintve tervezték a visszatérést, és addigra már 7500 kilométerre fordul a számláló. Ez volt a terv, amiből 3500 kilométer meg is valósult. Ilyen hosszú távra előre nem lehet pontos útvonalat tervezni, így a szállásokat sem, ezért sokszor rögtönöztek. Aludtak kiskocsma WC-jének előterében, domboldalban, bokrok takarásában, ám az éjszakai vaddisznóröfögés elvette ettől a kedvüket. A GPS is gyakran vitte járatlan utakra őket, így kalandban nem volt hiány, napokig lehet mesélni róla, milyen úttalan utakon törtek előre, és tervezik is, hogy közönségbeszámolókat tartanak. A meghatározó élményükről faggatva őket azt felelték, a külföldön élő magyarokkal kapcsolatos előítéletekre rácáfoltak a tapasztalataik.

Sokan keresték a kapcsolatot velük, mert az útról blogjában és a Facebookon folyamatosan beszámolt az interneten Margit, és többen jelentkeztek, hogy vendégül látnák őket. Így invitálta meg őket utolsó francia földön töltött éjszakájukra egy ismeretlen magyar férfi. Nehezen találtak hozzá, mert az útvonaltervező akkor sem állt a helyzet magaslatán. Szűk, lomokkal, dobozokkal telezsúfolt udvarban találták magukat. Vendéglátójuk évek óta élt ott, és mint elmondta, jó ideje kukázásból tartja fenn magát. Megtalálja azokat a boltokat, ahol kidobják a lejárt szavatosságú, de még jó élelmiszereket. Sokszor megosztja talált kincseit a rászorulókkal, ezt tette most Margittal és Attilával, akinek átengedte „lakását”, ő meg a szabad ég alatt aludt. Már útjuk céljához közeledtek, az autópálya csíkja mögött látszott Gibraltár sziklája. A megkapó látványt Margit fotón is megörökítette és megosztotta a neten. Rövidesen jelentkezett egy magyar hölgy, hogy az autópályán épp elsuhanó autó a fiáé, és ingyen a rendelkezésükre bocsátja több napra luxuskategóriás, kétszintes lakását az Ocean Village egyik káprázatos épületében. A lakásba toppanva derült ki, hogy be is vásárolt nekik.

November 25-én értek Gibraltárba, 3150 kilométer megtétele után. Ott ünnepelték Margit 59. születésnapját, aztán hazaindultak. Almería felé tartva azonban Margit rosszul lett, kórházba került, így a túra 3500 kilométernél véget ért. A gyűjtést folytatják, mert 200 ezer forint gyűlt össze és a használt lakókocsi egymillióba kerül.

Brit tengerentúli terület

Gibraltár brit tengerentúli terület, városállam, közel fekszik az Ibériai-félsziget legdélibb pontjához, partjánál van a Gibraltári-szoros, északon Spanyolországgal határos. Gibraltár 425 méter magas, 1250 méter széles mészkőszirt. A szárazfölddel keskeny földnyelv köti össze, ami helyenként az egy kilométer szélességet sem éri el. A nyugati oldalon helyezkedik el az angolok hadi és kereskedelmi kikötője. A kis méretek miatt a közúti forgalom szintben keresztezi a légikikötő kifutópályáját, emiatt a repülőgépek le- és felszállásakor leállítják a közút forgalmát.