Hogyan vészeljük át az iskolai félévzárást?

Mit tehet a szülő, hogy ezen az időszakon átsegítse a csemetéjét?

- Egy biztos, nem most kell elkezdeni figyelni a gyerekre – fogalmazott Pesti Tímea klinikai szakpszichológus. – Minél kisebb a gyerek, annál fontosabb, hogy az értékelése minél inkább szöveges legyen. Ne számszerűsítsünk, ne osztályozzunk, hanem mondjuk el, mi az, amit jól csinált. Ha pedig arról beszélünk, miben kell fejlődnie, azt is magyarázzuk el, ezt miként érheti el, és ilyenkor vegyük figyelembe az egyéniségét. A jó vagy rossz eredmény egyébként nagyon relatív, mert élethelyzettől, kortól, képességtől függően mindenkinél más és más. Adott korosztályon belül is nagyon nagy eltérések lehetnek, például az olvasás- és írástanulás terén. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gyerek képtelen lesz behozni az esetleges lemaradását, ami persze csak látszólagos a többiekhez képest. Ehhez azonban olyan környezetet kell teremteni, amiben jól érzi magát, hiszen az iskola hosszú évekig meghatározó az életében. A folyamatos visszajelzést a szülő akkor sem hanyagolhatja el, ha gyermeke jól teljesít és konfliktusmentes az iskola. Éreztesse vele, hogy számít, és figyel rá, nyomon követi a teljesítményét, de ez ne elszámoltatás legyen – tette hozzá.

- A félévi értékelés nagyobbaknál akkor bír komolyabb jelentőséggel, ha továbbtanulás vagy épp iskolaváltás a cél. Ez esetben is a döntés meghozatalakor az osztályzatok helyett inkább a gyermek személyiségére, érdeklődésére legyünk tekintettel, hogy képes legyen majd beilleszkedni az új környezetbe – fogalmazott a zalaegerszegi szakember.

Leszögezte: csak a szülő, a pedagógus és a gyermek együttműködésével születhet jó döntés, ám nagyon gyakran a szülők már csak akkor tűnnek fel az iskolában, amikor nagy baj van. Szerencsére az elektronikus napló segít nyomon követni a gyerek előmenetelét, s ha például rövid időn belül jelentős romlás figyelhető meg, akkor mindenképpen végére kell járni az okoknak. Másról üzen, ha egy-két tárgyban rosszak az eredmények, és másról, ha általánosan gyenge a teljesítmény.  Ki kell deríteni, hogy a tanulnivalóval vannak gondjai vagy más áll a háttérben. Esetleg a tanárral, vagy a társaival támadtak konfliktusai. Időben kell segítséget nyújtani, hogy a gyermek ne törődhessen bele könnyedén: neki a tananyag nem megy. Ha ez bekövetkezik, akkor már a szülő is hajlamosabb lesz elfogadni a rosszabb eredményt – magyarázta.

- Az általános iskola felső tagozatában az a kihívás, hogy már szinte a pályaválasztással kell szembenézni, legalábbis keresni kell a továbbtanulás útját. Aztán az új iskolában, a 9. osztályban mutatott teljesítmény félév körül már beszédesen jelzi, hogy jó döntés született-e. Ha a gyerek nem hozza az elvárható teljesítményt, a kezdeti nehézségeket sem tudja legyőzni, motiválatlan, túl sok a hiányzása, ha változatos módon próbálja elkerülni az iskolát, akkor merjünk váltani. Fontos azonban, hogy a döntésből nem lehet kihagyni a pedagógusokat, kérni kell az osztályfőnök, a szaktanárok véleményét, hogy ők miként látják a gyereket, mert elképzelhető, hogy pusztán módszertani változtatás is eredményt hozhat. Meg kell vizsgálni, tud-e tanulni, a lényeget kiemelni, vázlatot készíteni az elsajátítandó anyagból. Ha ebben hatékonyan segítjük, akkor szárnyakat kaphat, hiszen a legfontosabb felkelteni és fenntartani a gyerek érdeklődését. A másik végletnek tekinthető viszont az a szélsőséges teljesítménykényszer, ami már megbetegíthet, ráadásul idővel gátjává válik annak, hogy a képességei szerint teljesítsen. Mindezekben kell megtalálni az egyensúlyt, ám sikert elérni csak akkor lehet, ha a szülő tartja a kapcsolatot az iskolával, ismeri a gyermeke véleményét, és a döntésekbe is bevonja őt a korának megfelelő mértékben – hangsúlyozta. – Nem szabad megfeledkezni az életkori sajátosságokról sem, a kamaszkor érzelmi hullámzásai, a fizikai változások is magyarázhatják a tanulásban megmutatkozó gondokat – emelt ki még egy fontos szempontot. – Emellett mindig megvizsgálandó az iskolai közeg is! Ez ilyen tájt, félévkor már pontos képet rajzol, tehát miként tudott beilleszkedni, vannak-e barátai, kapcsolatai. Kérdezzünk rá! De ne a mi volt az iskolában? sablonjával, mert a válasz az lesz: semmi. Ha figyelemmel kísérjük a mindennapjait, akkor olyan kérdéseket tudunk feltenni, amiből érzi, hogy valóban érdekel minket a válasz is. Ezenkívül legyen ismert előttünk, milyen az online aktivitása és az ottani kapcsolatrendszere. A világhálót az életükből kiiktatni nem lehet, nem is szabad, de kövessük az internet használatát. Ha ez olyan mértéket ölt, ami a tanulás gátjává válik, akkor korlátozzuk, de ebben szülőként is mutassunk példát. Azaz, ne a monitor előtt ülve, félig a számítógépes játékba merülten, vagy épp távirányítóval a kezünkben tiltsuk el az internettől, illetve a tévézéstől a csemeténket – mondta végezetül Pesti Tímea.