Dübörög a szezon Surdon a „fenyőmetropoliszban”

A község neve nem csak az ország számos pontján, határon túl is ismerten cseng. Persze, lehetne bezzegelni a sok fejlesztést, ami városi komfortot, körülményeket varázsol a dél-zalai peremén lévő településre. Azonban Surd a hírnevét elsősorban a fenyőfának, s az abból fakadó „iparnak” köszönheti. Mivel e községből, illetve a környező falvakból, Liszóból, Nemespátróról, Beleznáról származik a piacokon kapható fenyőfák nagy része. Régóta így van ez már…

- Már több, mint ötven-hatvan esztendeje foglalkoznak fenyővel az emberek a faluban – idézte fel Kanász János, Surd polgármestere. – Sokunk már ebbe született bele. Elődeinktől örököltük a fenyők gondozásához szükséges tudást, elsajátítottuk az ápolás csínját-bínját. A föld kiváló minőségű, kellően agyagos a fák termeléséhez, növekedéséhez. A klíma is adott, ahogy a szakértelem is. Nekünk csak annyi feladatunk van, hogy kamatoztassuk mindezt – részletezte a falu első embere. Ahogy azt is: természetesen rengeteg teendő akad a fenyvesekkel, az év minden napján. Attól kezdve, hogy elültetik…

- Két-három éves csemetéket ültetünk el – folytatta Kanász János. – A luc csemetékkel például öt-hat évig kell dolgozni: kaszálni, kapálni, többször permetezni, nyírni kell és még sorolhatnám. A nordmannt pedig tíz-tizenkét évig muszáj gondozni, mire nagyjából a kellő, két-két és fél méter magasságot eléri.

S hogy a surdiak vérében van az ősöktől örökölt tudás, no meg kiválóan sáfárkodnak a természeti adottságokkal, híven tükrözi, hogy a faluban összesen 150-200 hektáron találhatóak ültetvények: azaz a település nagy része tűlevelűekkel van tele. Élelmesek, ötletesek a helyiek: sokan voltak, akik még a szőlőültetvényeiket is kivágták, hogy a helyükbe fenyőt ültessenek. Mi több, a házaknál lévő pici virágoskertek nagy része is új funkciót kapott. Nem krizantémok pompáznak bennük, hanem fenyőfák. S ha pedig még mindig a számoknál tartunk, a jelenlegi adatok szerint Surd hatszázhuszonnyolc fős lakosságának, a kilencvennyolc százaléka a fenyőből él, vagy ebből szerzi keresetkiegészítését. Talán azért, mert megéri? Valójában jó üzlet-e a fenyőfabiznisz?

- Tanácsos több lábon állni a mai világban, hogy a megélhetésünket biztosítsuk – fűzte tovább Kanász János. – S hogy biztosítja e maga a fenyőzés a jövedelmet? – kérdezett vissza mosolyogva a falu elöljárója – nos, ha csak és kizárólag ebből él valaki, ez a munkája, akkor igen. Azonban nem könnyű pénzkereset ám ez. Ahhoz, hogy a konyhára valót, a kellő keresetet, hasznot biztosítja, több hektáron kell gondozni fenyőt. Ami, mint, már említettem, egész évben rengeteg munkát ad. Több, mint egymillió darab fenyőfáról van szó jelen esetben. Zöme nordmann és luc. Hosszú évekkel ezelőtt utóbbiból volt több, a túltermelés miatt. Sok maradt e fajtából az embereknek, mivel akkor a nordmann volt keresettebb. Kevesebb lucot ültettek emiatt, mára viszont fordult a kocka. Hiánycikk lett a luc a piacon. Ezért az ára is magasabb lesz, húsz, harminc százalékkal.

Mégis, mennyire kell idén mélyen a zsebbe nyúlni fenyőfa vásárlásakor?

Kanász János azt mondta: szerencsére nem sújtotta nagymértékben betegség a fákat, azonban enélkül is várható kis mértékű drágulás idén. Mivel megemelkedtek a gondozás-ápolás költségei, köztük a permetszereké. Ki kell vágatni, kötözni kell – olykor , mindezt népes culáger-csapat közreműködésével – szállíttatni a fővárosba, ahol több százezer forintért kell lefoglalni az árusítás helyét…Hatványozódnak a költségek. Nem kicsit…A vége a csillagos ég, mint a polgármester megjegyezte…

- A fenyők zöme Budapestre kerül, persze, az ország minden pontján kapható Surdról származó fa. Legnagyobb érdeklődés az illat „nélküli”, tartós, tűleveleit kevésbé hullajtó nordmann iránt van, ez a fajta a legdrágább is. Helyben, felvásárláskor, métere 2000-3000 forint, Pesten pedig mindez már 6000 forintba kerül. Az ezüst 1500-2000 forintért vásárolják fel, a fővárosban már 3-4000 forint. A luc métere helyben 1000 forint, fent a háromszorosa. Bár ebből nem lesz bőség a piacon – summázta Kanász János, aki büszkén mondta: a pesti piacokon a vásárlók nagy része kimondottan a surdi fenyőt keresi. Jó a falu, vele együtt a fenyő marketingje. A médiának is köszönhetően, mivel gyakran szerepel ennek kapcsán a falu a sajtóorgánumokban.

Szerencsére, erre jó ideje „rossz” szándékú emberek nem figyelnek fel. Anno sokszor meggyűlt a surdiak gondja a fenyőfa tolvajokkal. Mára viszont szinte megszűnt a probléma.

- A rendőrség és a polgárőrség éjjel-nappal járőrözik – így Kanász János. – Komolyabb lopások azóta nincsenek. Korábban volt, hogy egy-egy gazda termésének ötödét is elvitték. Volt, hogy nappal loptak anno. Kinek tűnt volna fel, amikor ilyenkor természetes a motorfűrészek zaja? A folyamatos rendőri jelenlét mellett biztonsági berendezések, kamerák is ügyelnek a rendre – összegezte a polgármester.

A fakitermelés, a munka dandárja pedig már november közepe óta zajlik a faluban és a környező hegyhátakon. Ekkor a földlabdás fenyőket szedték ki, az elmúlt bő hét során viszont tömegével berregtek a motorosfűrészek. Már több száz fa útban van a fővárosba, azonban a hónap közepéig még rengeteg kamion, utánfutó megtelik a surdi fenyővel. Úgyhogy, nagy élet lesz a faluban az elkövetkezendő időszakban.

A faluban és a hegyhátakon nem lehet úgy menni ötven métert, hogy fával telepakolt traktort, túlsúlyos utánfutót és tüsténkedő asszonyokat-urakat ne látna az ember. Reggeltől-estig folyik a munka, szerencsére, hó és eső – legalábbis, a hét közepéig – nem nehezítette a munkát. Vannak, akik kicsiben fenyőznek, vannak, akik szinte beláthatatlan hektárokon. Bognár Gáspárék parányi családi birtokon gazdálkodnak. De azért így sem unatkozik a családfő, a feleség és a fiúgyermek.

- Úgy örököltem a pici területet – mondta Bognár Gáspár. – Van, amit saját célra nevelünk, köztük a csemetéket, kisebb mennyiségben pedig a fővárosba visszük. Nem kizárólag ebből élünk, de jövedelempótlásnak jó. Nordmannt nevelünk nagyrészt, luc nálunk is kevés van, noha most ezt keresik a piacon. Tudja, nekünk ez a tíz nap, amikor vágjuk ki a fát, igazi hajtás, de munka egész évben van. Szinte egész nap kint élünk a hegyen, mi hárman, emiatt. Az autónkban forró tea, mielőtt hajnalban elindulunk jól bereggelizünk, és azt követően végig kint vagyunk. Majd irány a főváros – így a férfi.

Nem sokkal arrébb, egy másik ültetvényen, már népes csapat munkálkodik. Kovács Tibor, az egyik családi vállalkozás oszlopos tagja. Sok évtizede fenyőzik. A vágás folyamatos, a csomagolás pedig sziszifuszi munka. Ottjártukkor épp’ ez kötötte le a muszklis férfiakból álló csapatot. Traktorra szerelt, hálócsomagoló berendezéssel kötötték gúzsba a fát.

- Azonban még így is kényes és időigényes feladat mindez – nevetett Kovács Tibor, miközben hárman birkóztak egy-egy izmos nordmannal.

- A két és fél méter magas fákat keresik elsősorban a vásárlóink. A VI. kerület évek óta a székhelyünk, sok állandó kuncsaftunk van. Ugyan már hetekkel karácsony előtt elkezdünk árusítani, sokan az utolsó pillanatra hagyják a vásárlást, annak reményében, lejjebb visszük az árakat. Persze, nem tudunk minden fát eladni. Ami a nyakunkon marad, azt természetesen nem hozzuk haza Pestről, hanem drága pénzért elszállíttatjuk és bezúzatjuk. A fenyő azonban még így is hasznos célokat szolgál. Zömmel fűtőanyag lesz belőlük, hőerőművekbe, fóliákba – így a férfi, aki hozzátette: sokan a fenyőüzlet kapcsán nagy pénzeket, hasznokat sejtenek, azonban a termelők befektetett munkája sosem térül meg.

Ennek ellenére, az év minden időszakában lázasan tüsténkednek a surdi fenyőtermelők. Most visszhangzik a fenyőzéstől a falu, nemsokára azonban szinte lakatlan lesz. Csak az idősek és a gyerekek maradnak otthon. Az ifjúság, a felnőttek útra kelnek, hogy eladják a fákat. Sokan csak Szenteste térnek haza. Vannak olyanok, akik emiatt Karácsony napján díszítik a fát. Persze, akiknek otthon maradtak a szüleik, a rokonaik, szerencsésebbek. Őket a több száz kilométeres út és az egész éves kitartó munka után meleg vacsora és feldíszített fa várja…