A nemzet fiatal ösztöndíjasa lett Horváth Bendegúz

- Már kisgyerekként is roppant kíváncsi voltam, leginkább legózni szerettem, de imádtam hallgatni a verseket, meséket – mondta határozottan Horváth Bendegúz. – Szerettem volna én is mesélni. Első osztályosként még eléggé zavarban voltam, amikor az iskolai szavalóversenyen kiálltam a többiek elé, de így is a második helyet szereztem meg. Később több bátorságot gyűjtöttem, határozottan mondtam a költeményeket, amelyet az alsó tagozaton évente megrendezett iskolai szavalóversenyeken értékeltek is, mindig az első helyet szereztem meg. Szerencsére könnyedén tanulok, az egész vers értelmét, érzelmi világát megvizsgálva – rejtélyes módon – összeáll a fejemben kerek egésszé.

Horváth Bendegúz kivételes tehetségére ötödik osztályos korában felfigyeltek. Ekkor indult a felmenő rendszerű József Attila versmondó viadalon, amellyel az országos döntőig menetelt. A zsűritagok az édesanyja lelkére kötötték, hogy külön is foglalkozzon a gyermekével, mert a benne rejlő energiát jobban a felszínre kellene hozni. Ebben azonnal segítettek a letenyei versmondó kör tagjai, Rózsás Imre magyartanár vezetésével, valamint a kanizsai Hevesi Sándor Versmondó Kör, ahol Schmidt István a szárnyai alá vette az ifjú titánt. Aki, ha lehet, még szorgalmasabban gyakorolt, s valósággal begyújtotta a rakétákat, s szinte az összes versmondóversenyről érmes helyezésekkel tért haza.

- Ma is örömmel gondolok vissza a Nagy Gáspár tiszteletére tartott versenyre, ahol a kiemelkedő művészi teljesítményért fődíjat nyertem el – folytatta a tinédzser. – A bácsfeketehegyi Dudás Kálmán Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozón második lettem, majd újabb kivételes elismerésben volt részem, amikor a „Regösök húrján” elnevezésű országos viadal döntőjében arany minősítést kaptam.

Bendegúz számára mind-egyik elismerés egyforma értékű, nem büszkeséget érez, sokkal inkább örömöt és hálát, amiért a kiválasztott verset úgy átadhatta, ahogy tervezte, s elérte a kívánt hatást. Attól pedig még jobb kedve lesz, amikor versenyek után odamennek hozzá idegen felnőttek, és gratulálnak.

- Még nagyobb boldogsággal töltött el, amikor megkaphattam szeretett városomtól Letenye Város Díszoklevelét, hiszen eddig csak felnőttek kapták meg, ennek ellenére a város vezetése ilyen fiatalon is érdemesnek tartott arra, hogy viselhessem ezt a címet. A szüleim mindig arra neveltek, hogy soha ne felejtsem el, honnan indultam, büszke legyek a gyökereimre.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő pályázatot hirdetett a „Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj” címmel. Ezúttal a 351 ifjú ösztöndíjas köszöntését a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében tartották. A pályázat célja, hogy a kiemelkedően tehetséges fiatalok egyedi fejlesztését ösztönözze. A letenyei fiú bemutatkozó anyaga valósággal lenyűgözte a bíráló bizottságot, ezért 400 ezer forinttal jutalmazták, amelyet célirányosan a versenyfelkészülésre költhet el. De vásárolhat belőle versesköteteket, sőt szívesen vállalta, hogy szerepel a „Regösök húrján” viadal felkészítő nyári táborában is.

- Úgy érzem, a fiataloknak kötelességük lenne kivenni a részüket a társadalmi felelősségvállalásból – mondta Horváth Bendegúz. – Mindenki a saját képességeihez mérten tehetne valami hasznosat a közvetlen környezetében, amivel hosszú távon az egész társadalomnak segítene. Tanulóként sok iskolai műsor állandó szereplője vagyok, mondtam verset többek között az idősek világnapján, pedagógusnapon, konferenciákon, sőt gyakran a művelődési ház rendezvényein is közreműködöm. Már gőzerővel készülök az adventi szavalásokra is.

Bár a fiatal még ráér a továbbtanuláson gondolkozni, egyre gyakrabban biztatják a szakemberek, hogy válassza a színész mesterséget. Határozott fellépésével, kiváló orgánumával és remek előadói képességével várják a világot jelentő deszkák. Azonban ő inkább racionálisan tekint a jövője elé, és már most eldöntötte, hogy építészmérnökként tanulna tovább.