A Gősfai Rozmaring tánccsoport Szarajevóban

A program ünnepi állomány gyűléssel kezdődött. A csoport tagjai érdeklődéssel figyeltek minden egyes mozzanatot, hiszen még nem láttak, s főleg nem ilyen közelről, hivatalos katonai szemlét. Nagy élmény volt a számukra, hogy kezet foghattak a dandár tábornokal.


Majd a kulturális műsor következett. A táncosok ízelítőt mutattak be a magyar néptánc gazdag, színes palettájáról, amivel nagy sikert arattak a nézők körében. A műsorban fellépett egy ugyancsak Magyarországról érkezett citera zenekar, s két énekművész pedig  magyar dalokkal és vidám operett slágerekkel szórakoztatta az egybegyűlteket. A nap záró programjaként ünnepélyes keretek közt felvágták a nemzetiszínnel díszített tortát, s ezzel elkezdődött a táncest.

De nemcsak a piros fehér zöld dekoráció mutatta, hogy az ott állomásozó katonák milyen mélyen ápolják a magyar identitásukat, hanem más egyéb dolog is. A lecsó főző verseny nagyon népszerű volt a honvédek körében, s a magyar konyha egyik legismertebb étele a gulyás ott még ízletesebbnek bizonyult, mint idehaza. S az, hogy olyan szeretettel fogadták a hazájukból érkező honfitársaikat mindenki szívét megérintette.


A katonai szigor és rend mellett szívesen és nagy odaadással készültek a nemzeti napra. A vendégeknek el kellett  fogadni a katonai tábor szabályait, s mintha már előre gyakorolták volna, pontosan érkeztek minden közös programra, s elfogadták, hogy a tábor területén csak kísérettel közlekedhettek. Gyakran eszükbe jutott és félelemmel vegyes mosolyt csalt az arcukra a megérkezésükkor kapott jó tanács: „Ha lőnek, feküdj!”

A táncosoknak lehetőségük nyílt arra is, hogy a történelemből ismert híres várost, Szarajevót megtekintsék. A kirándulás alkalmával ellátogattak a Boszna folyó forrásához, megcsodálhatták az óvárost, láthatták Ferenc József meggyilkolásának színhelyét, s hallhatták  szomorú történetét. S pontban egy órakor a minaret tetejéről messzire hallatszó müezzin éneke vonta magára a turisták figyelmét.


Május 24-én, hétfőn a vendégek elhagyták a tábor területét, de szívesen emlékeznek vissza a közös tánc estekre, a közös éneklésre, s a tábori református lelkész jó kedélyére, s az ott töltött idő minden percére. Jól érezték magukat, de az utazás során néha szomorú szívvel gondoltak azokra, akik életüket vesztették a polgárháborúban, amelynek nyomai a mai napig láthatóak  a még fel nem újított, kiégett, lerombolt épületeken.