Tündérmeséből rémálom?

A magyar gazdaság rövid távú kilátásai és a 2013. évi költségvetés előzetes értékelése – ezzel a címmel szervezett konferenciát a Költségvetési Tanács (KT) felkérésére és közreműködésével a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT). A tanácskozáson közgazdasági szaktekintélyek tartottak előadást, köztük Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke, aki a fenti kijelentést (is) tette.

Helyzetértékelésében kifejtette, a gazdaságpolitikai célok (növekedés, foglalkoztatás, államadósság, versenyképesség, kkv-k) rendre nem teljesülnek, a kormányzat hitelessége alapjaiban megkérdőjeleződött. A 2013-as költségvetés bukásra áll. Ahol javulás van, az főleg látszat: költségvetési hiány csökkenése (ennek oka az egyéni nyugdíjjárulék „államosítása”a 2008-2009-2010. és 2012-13. évi deficit egyébként azonos!); államadósság a gazdasági folyamatokból nem csökken; foglalkoztatás csak a közmunka miatt emelkedik kissé. Finanszírozható az államadósság, de a magas kamatköltségek (7-9 százalék) újabb megszorításokat váltanak ki. A pénzügyi mutatók nálunk a legrosszabbak a régióban. Ez az államnak, a vállalkozásoknak és a lakosságnak együtt idén 100- 150, jövőre 200-250 milliárd forinttal nagyobb terhet jelent a lehetségesnél. Azzal, hogy az IMF-tárgyalások nyolc hónapja húzódnak, a kormány ezt a terhet a vállalkozásokra és a lakosságra hárítja.

Pozitív, hogy a külső pénzügyi mérleg 2009 óta egyre növekvő többletet mutat, így csökken a külföldi adósság, de ez egyben a belföldi piac szűkülését is tükrözi. A magyar gazdaság növekedési, fogyasztási és beruházási szempontból egyaránt leszakadóban van a régiótól, esetenként az EU átlagtól is.

Érintette a végtörlesztéseket is, amely szerinte a sikertelen gazdaságpolitika tankönyvi példája, ez az intézkedés rontott a helyzeten. Kormányzati döntéssel 370 milliárd forintnyi tőkeajándékot kaptak azok, akiknek erre nem volt szükségük, többségében fizették a törlesztéseket. Akik már korábban is alig-alig törlesztettek, azoknak nehezebbé vált a helyzetük.

Úgy vélte, ez a gazdaságpolitika megbukott, a gazdaság kényszerpályára, perspektívátlan, lefelé menő spirálba került. A jogbizonytalanság, az egyre burjánzó adóterhek (28 új adó) és a pénzügyi szektor kivéreztetése gúzsba köti a gazdaságot. Nem összeomlás fenyeget, hanem tartós lecsúszás. A gazdaságpolitika semmilyen jelzésre nem reagál pozitívan, pedig valószínűleg tudja, hogy téves úton jár.

A felzárkózásra csak a jogbiztonság intézményes (Alkotmánybíróság, Stabilitási Törvény, Költségvetési Tanács) és gyakorlati helyreállítása (egyéni képviselői indítványok visszaszorítása, valós szakmai egyeztetés, társadalmi párbeszéd, készség a kompromisszumokra) lesz esélyünk. A gazdaságpolitikai váltásra van szükség, ennek keretében fő cél a pénzpiacok, a hazai és külföldi üzleti világ, a nagy és kicsi cégek, a lakosság, a nemzetközi intézmények együttműködési és befektetési szándékának visszanyerése. Az IMF-fel gyors megállapodásra kell törekedni, ettől erősebb lesz a forint, alacsonyabb kamat, ami évi 100 milliárd forint megtakarítást hoz az állam, s ugyanennyit a vállalkozások és a lakosság számára. Az EU-s források hatékony és gyors felhasználása kell törekedni.

Vértes András zárszavában egy politikust idézett: „A magyar kormány a legtöbb európai országnál jobban kezeli a válságot.” Ő azonban tart tőle, ebből a tündérmeséből rövidesen rémálom lesz.

Vértes András szerint az adórendszer szétzilálódott, az egykulcsos adó most és így megbukott. Az átmeneti krízisadókból tartós és diszkriminatív ágazati adó lett (megszűnt az egységes társasági adózás), szétszakadt a TB járulék-szolgáltatás közötti kapcsolat. A változások csekély számú nyertesei sem akarják vagy tudják dinamizálni a gazdaságot. Az adójóváírás kivezetése és az államilag erőltetett bérnövelés (egy stagnáló gazdaságban) rontja a nemzetközi versenyképességet, az üzleti szférában a foglalkoztatást, ösztönzi a szürke gazdaságot. A kétharmados többséget nem sikerül felhasználni a gazdaság és az állam átfogó modernizációját elindító reformok megvalósítására. A lépésekben (önkormányzat, munkaerőpiac, egészségügy) keverednek az előremutató és a súlyosan negatív megoldások. A legfontosabb minőségi tényezők (üzleti klíma, versenyképesség, oktatás, képzés) romlanak. A magán-nyugdíjpénztárak államosítása hatalmas lyukat üt a nyugdíjrendszeren 2030 után.