Egy mindenkiért, mindenki egyért

A Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF)  általános rektorhelyettese ezt követően  múltat, jelent és jövőt összefogva kimerítő bizonyításba kezd. Előrebocsátja: az eurózóna az integráció egyik legnagyobb vívmányaként elismert fejlődési fokozat. 
- Az euró  első  tizenkét éve egyértelműen sikeresnek mondható, hiszen a közös európai fizetőeszköz nemzetközi szerepe folyamatosan nőtt, kezdett felzárkózni az amerikai dollárhoz, s az eurózónában árstabil környezet jött létre - sorolja dr. Ferkelt Balázs, aki a Magyar Közgazdasági Társaság zalai szervezete és a BGF zalaegerszegi gazdálkodási karának meghívására érkezett nemrégiben a megyeszékhelyre.

Aztán jött 2008 és 2009, s az európai integráció történetének legsúlyosabb válsága: a tagországokban, bár különböző mértékben, de visszaesett a GDP, a munkanélküliség és az államháztartási hiány pedig emelkedett. Az, hogy a válság az egyes államokat mennyire taglózta le, attól is függött, milyen mértékben volt nyitott a gazdaságuk. A külső egyensúly azonban megmaradt, az árstabilitás megvalósult, az egymás közötti kereskedelem nőtt, és fokozódott a tőkepiaci integráció, szól dr. Ferkelt Balázs az eredményekről, hozzátéve: a válságkezelő intézkedések jellemzően költségvetési típusúak voltak, gondoljunk az íreknél az óriási bankmentő csomagra. A lassú reakcióidő, a nem megfelelő koordináció és kommunikáció, valamint a közösségi források korlátozott rendelkezésre állása ugyanakkor hátráltató tényező volt, ahogy a tagállamok közti érdekkülönbség és a protekcionista nézetek is.

– Pedig rég megtanultuk már, hogy a monetáris unió egyik veszélye az lehet, hogy amennyiben egy országban valamilyen költségvetési probléma van, minek után közös a monetáris politika, az bizonyosan kihat a többi tagországra is – szögezi le Ferkelt Balázs, aki a tagállamok sorából elsőként Görögországot emeli ki, ahol tavaly 142,8 százalékos volt a GDP-arányos államadósság. – A görögöknél hagyományosan magas volt az államháztartási hiány és az államadósság, a termelékenység és a foglalkoztatás viszont alacsony, a korrupció nagyfokú, az euró bevezetése pedig elhamarkodott – sorolja a szakember a válság okait, hozzátéve: az IMF és az EU 110 milliárdos mentőcsomagot nyújtott a bajba került államnak.

A mindössze négymilliós belső piaccal bíró Írország válságának oka a nagy exportnyitottság volt s az ingatlanpiaci boom. Az euró bevezetésekor ugyanis a korábbihoz képest drasztikusan csökkentek a kamatok, ami automatikusan arra ösztönözte az embereket, hogy hitelt vegyenek fel a bankoktól, amelyek nagyban függtek a nemzetközi pénzpiacoktól. A bankoknak juttatott tőkeinjekció óriási kiadást jelentett az állam számára, ami meg is mutatkozott a GDP-arányos államháztartási hiányban, az ugyanis tavaly elkerülte a 32 százalékot, bár az uniós előírások szerint az eurózóna-tagok körében 3 százalékos szint alatt kellene maradnia.

A portugál válságról szólva az előadó hangsúlyozza: a déli államban magas a foglalkoztatottság, tartósan magas a folyó fizetési mérleg hiánya, alacsony az exporttevékenység, s alacsony termelékenység mellett folyamatos volt a bérnövekedés. Megjegyzi: a mentőcsomagra is azért volt szükségük, mert a parlament nem fogadta el a kormány megszorító javaslatait.

A rektorhelyettes hozzáteszi: visszatekintve történetére, soha nem fordult elő, hogy az euró a dollárnál nagyobb mértékben veszített volna pozíciójából, de az eurózóna válsága s összeomlása ellen szól az a tény is, hogy Észtország idén januárban cserélte le nemzeti valutáját az euróra.

– Tagadhatatlan, hogy a válság eltérő mértékben ugyan, de súlyosan érintette az eurózóna tagállamait – összegez Ferkelt Balázs. – Az euró például, különösen a kisebb országokban, védőernyőként szolgált, megakadályozva a drasztikus árfolyamingadozást, másutt azonban a kamatláb csökkenése révén hozzájárulhatott a pénzügyi válság kialakulásához. A közös európai fizetőeszköz és az eurózóna azonban nincs válságban, az előrejelzések idén már az államháztartási hiány csökkenését és növekedést prognosztizálnak. Attól pedig, hogy az országspecifikus görög, ír és portugál válság továbbterjed, nem kell tartani.