Ámulat a földeken: kevesebb költség, magasabb terméshozam

- A 2003-ban indult SOWAP Talaj- és vízvédelmi program a szántásos és a talajkímélő művelési mód különbségét vizsgálta - bocsátja előre Pecze Rozália, az egyik fő szponzor, a Syngenta feljesztési vezetője, hozzátéve: a dombokkal tarkított felszín és a térségre jellemző erőteljes talajpusztulás ideális helyszínné tette a Zala vízgyűjtő területét. - Mivel az intenzív gazdálkodás elképzelhetetlen tápanyagvisszapótlás és növényvédő szerek használata nélkül, a feladat, hogy ezeket a kemikáliákat a talajban tartsuk. S persze azt is vizsgáltuk, a gazdálkodóknak megéri-e a minimum művelésre átállni.

A dióskáli tapasztatok azt mutatják, igen.

- Kétszer 50 hektáros területet vontunk be a kísérletbe - kezdi ifjabb Plótár István. - Repcét, búzát, kukoricát termesztettünk, s a minimum művelés nálunk olyannyira bevált, hogy ez irányba kezdtük átalakítani teljes gazdaságunkat, beleértve a gépparkot is.

De beszéljenek inkább a számok! A direkt vetésnek köszönhetően harmadával rövidebb munkaidő, 15 százalékkal kevesebb művelési költség s 10 százalékkal magasabb terméshozam a minimum művelés javára. Persze mindez nem első nekifutásra, hisz az első években a minimum művelés hozamai elmaradtak a szántásos parcellák hozamaitól, igaz, az árbevétel csökkenését ekkor is kiegyegyenlítették az alacsonyabb gazdálkodási költségek. S ami rendkívül biztató: szélsőségesen száraz években mindig a kímélő művelés adta a nagyobb terméshozamot.

Tavaly, tudjuk meg Pecze Rozáliától, a SOWAP-os területeken beporzó program indult, melynek eredményeképp Plótárék birtokán hat méhlegelőt létesítettek. Ezeken a művelt parcellák közt kialakított, pillangós virágú fűkeverékkel bevetett sávokon a beporzó rovarokat figyelik a tudományos akadémia és a Syngenta munkatársai s a gödöllői egyetem professzorai. A nemzetközi kísérletek tanúsága szerint a természetes beporzók számának gyarapodása a talajerózió csökkentése révén segít megvédeni a vízlelőhelyeket a talaj- és tápanyagszennyezéstől, s a kulcsfontosságú hasznonnövények terméshozamát s minőségét is növeli.

De térjünk vissza a szentgyörgyvári kísérleti telepre, s nézzük Dr. Csepinszky Béla projektmunkatárs méréseit.

- Míg a szántott területeken hat év alatt 12,5 tonna volt a talajveszteség hektáronként, minimum művelésnél egy tonnára csökkent ez az érték, s utóbbinál a lefolyó víz mennyisége is csak töredéke volt. A talajkímélő művelésnél a tápanyagveszteség is jóval kisebb, a hagyományos műveléshez képest a nitrogén 20, a foszfor 10 százaléka, míg a kálium harmada távozik csak a talajjal és a lefolyó vízzel - fogalmaz Csepinszky Béla, megjegyezve: a szántással az életet romboljuk le a talajban, hisz a makrofauna, azaz például a giliszták elpusztításával megszüntetjük azokat a járatokat, amelyek a talaj mélyebb rétegeit látják el vízzel, levegővel. Minimum művelésnél ez megőrződik, s a talaj felszínén hagyott mulccsal együtt megtartja a nedvességet, ami évente egy öntözésnyi vízmennyiséget jelent, ez pedig aszálykor a növények túlélését jelentheti.



- A forgatás nélküli művelés kedvezően hat az élővilágra is, derül ki Benke Szabolcs, a program madártani specialistájának kutatásaiból 

 - Míg költési időben 2–6- szor több a madár a minimum művelésű parcellákon, addig télen 5–30-szoros a különbség szintén a szántás nélküli javára

-  Minimum művelésnél a giliszták száma háromszoros, súlya kétszeres, ami azért fontos, mert ezen állatok tartják fenn a járatokat, amelyek elvezetik a vizet a mélyebb rétegekbe

Életünk a víz - olvassa el a témában megjelent korábbi cikkeinket is! Klikk!