A beteg ma is az intenzíven van

- Pontosan egy évvel az egyik legnagyobb amerikai bank, a Lehmann Brothers csődje után arra kérem, vonjunk mérleget: mit hozott a válság hazánkban az elmúlt esztendőben?

- Elsősorban pánikot. Noha a krízis jelei bizonyos szektorokban már 2006 elején is érzékelhetőek voltak, a riadalom először tavaly októberben tört ki, majd idén január-februárban lángolt fel ismét. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy Magyarország teljesen, az előzőleg leváltott rendszernél is jóval eladósodottabban sodródott bele a válságba. S egyszer csak a külföldiek nem voltak hajlandók tovább finanszírozni a magyar adósságot.

- Ekkor jött az IMF-hitel.

- Igen. Ez csillapította le a lázat, ám a beteg azóta is az intenzíven fekszik.

- A magyar költségvetés 2006 óta kényszerpályán mozog. Hiszen ha akkor megindult volna a kiadások strukturális átalakítása, vagy legalább a most megtett lépéseket meglépték volna, már nem éri ilyen legyengült állapotban a válság Magyarországot. Ehelyett a magunk eszközeivel mi is azt játsszuk, mint a nyugat, ahol a gazdaság élénkítése érdekében plusz pénzeket raknak a gazdaságba, s abban reménykednek, hogy a befektetők az államkötvények megvásárlásával ezt finanszírozni fogják. Mivel nálunk ez így nem működik, mi adót emelünk, s kiadásokat csökkentünk. Ám ezzel az a baj, hogy az adóemelésnek éppúgy a határára értünk, mint külföldi hiteleinknek, s a továbbiakban már a kiadásokat sem lehet csökkenteni, mert az ésszerűtlenség lenne. A külföldi adósságot pedig közben fizetni kell.

- A most kiszivárgott költségvetési számok - persze ha a parlament elfogadja azokat - erősíthetik-e az ország helyzetét?

- Hazánk eladósodottságát hosszú távon kezelő strukturális átalakítás a kellő bátorság hiányában sem a kiadási, sem a bevételi oldalon nem történt meg. A 13. havi nyugdíj megvonása nem nevezhető strukturális változásnak, hiszen, ha jobban megy, visszaállítják majd. És sajnos a mostani költségvetés sem jelent markáns változást.

- Hol tart hazánk jelenleg a válságban?

- Mi még bőven befele megyünk. A kilábalást nehezíti gazdaságunk exportorientáltsága, hisz most, mikor a forint gyengülni tudna, akkor nem kell a magyar áru, mert válság van. Amikor kell, akkor meg nem gyenge a forint. A belső keresletet az adóemelések visszafogják, ezáltal csökkennek az adóbevételek, így valószínű, az idei költségvetés sem lesz tartható. Mi a 3,9 százalékos hiánycéllal szemben minimum 4,2-t prognosztizálunk.

- Hogyan alakulhat a forint árfolyama a jövőben?

- A forinterősödés március óta tartó trendje megszakadt, azóta az árfolyam 264 és 276 között mozog, az utolsó két hétben pedig gyengülni kezdett, s megjelentek azok a hírek, miszerint a befektetők nem nagyon hisznek abban, hogy a költségvetés mindent rendbe tesz majd hazánkban.

- A valós gazdasági teljesítményünket tükrözi ez az árfolyam?

- Nem. A 260 forint körüli szint a boldog békeidőket idézi, ám a befektetői hangulat az év végi amerikai fellendülésbe vetett remény miatt olyan optimista, hogy hajlandó ezt az árfolyamot tolerálni. Így, bár a közeljövőben nem valószínű, de az sem kizárt, hogy ennél még erősebb legyen a forint. Az látszik, hogy a befektetők 2010-ről nem akarnak tudomást venni, s úgy gondolják, 2011-ben meg már minden jó lesz.

- A devizahitelesekben gyakran felmerül a kérdés: mi az oka annak, hogy a forint erősödését nem követi a devizahitelek csökkenése?

- A bankok swap-ügyletek alapján nyújtják hiteleiket. Ez annyit jelent, hogy ha két pénzintézet devizát cserél, mindkettő fizeti a másiknak a kapott deviza után járó kamatot, ami az euró esetében a válság hatására rövid távon nagyon megemelkedett, ez pedig a banknál plusz költségként jelentkezett. Ehhez persze azt is hozzá kell tenni: egyik bank sem jótékonysági intézmény. Üzletmenetükhöz hozzátartozik, hogy minden kockázatot ügyfelükre hárítsanak. Ha ez nem megy, akkor olyan üzletet kötnek, amely fedezetet nyújt arra a kockázatra, amit nem tudtak magukról lerázni. Ezeknek a fedezeti üzleteknek az ára, a pénz beszerzésének a forrásköltsége s maga az árfolyam, ami a törlesztőrészletek árfolyamát alakítja. Ha tehát az első kettő nem, kizárólag csak az utóbbi javul, a bank nem fogja csökkenteni a fizetnivalót.

- Számíthatunk-e arra, hogy enyhül a bankok hitelezési gyakorlata?

- Egyelőre biztosan nem. Olyan ez, mint a saját farkába harapó kígyó: nem adok hitelt, mert nem vagy hitelképes, ám ha nem kapsz hitelt, akkor soha nem is leszel az, mert nem tudsz fejlődni. Addig azonban nem lehet a szigor enyhülésére számítani, amíg a bankok nem tudnak meggyőződni arról, hogy van értelme hitelezni.

- Ha van némi megtakarításunk, mibe fektessük?

- Pár százezer forint esetén banki befektetést ajánlok, mert ott van a legbiztonságosabb helyen megtakarításunk, hiszen ha a bank bedől, a betétek 13 millióig államilag garantáltak.

- Közvetlen veszély ez?

- Pillanatnyilag nem, kérdés azonban, hogy az IMF-hitel lejárta után találunk-e más forrásokat az ország finanszírozására... De visszatérve az előző kérdéshez: amennyiben bátrak vagyunk, s persze nem a konyhapénzt kockáztatjuk, pár százezer forinttal kimehetünk már a részvénypiacra is, ahol vagy nagyon rövid (egy-két napos) vagy nagyon hosszú távú (mondjuk ötéves) pozíciót vállaljunk fel. Előbbi talán még kiszámítható, utóbbi pedig olyan messze van, hogy addig, ha el is romlik valami, még minden rendbe jöhet. Ha kicsit nagyobb összegről beszélünk, akkor pedig valamennyi eurót mindenképpen érdemes tartani. Nem az árfolyamváltozás miatt, hanem mert ebben a bizonytalan világban kell egy biztos pont az életünkben.