Gazdaság

2008.10.10. 02:28

Kritika és kompromisszumkészség

Nagykanizsa - Mintegy ezermilliárd forintos átcsoportosításra lenne szükség a gazdaság lendületbe hozásához - mondta lapunknak adott interjújában <em>Dunai Péter</em>, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára.

zaol.hu

- Milyennek ítélik mostanság a magyar gazdaság állapotát?

- A kamara már 2006 óta folyamatosan figyelmeztette a kormányt, hogy a gazdaságban nem jó irányba mennek a dolgok. Jeleztük a csökkenő működőtőke-beáramlást, s felhívtuk a figyelmet a választási ígéretek betartására és betarthatóságára, a gazdaságpolitika átgondolatlanságára, a prioritások meghatározásának fontosságára. Már két évvel ezelőtt is látszott, hogy az a gazdasági pálya, amire az ország ráállt, nem jelenthet perspektívát. Sajnos az idő minket igazolt. A közelmúltban megint jeleztük az illetékeseknek, hogy szerintünk mintegy ezermilliárd forintos átcsoportosítási programra lenne szükség ahhoz, hogy a gazdaság lendületbe jöjjön, s más módon kellene megoldani annak a hiánycélnak a teljesítését is, ami egyébként az első számú prioritás, hiszen ez a konvergencia-program alapja. A jövőt illető optimista jóslatokról pedig annyit: nem hiszem, hogy bárki is komolyan gondolhatja, hogy 2009-re 4 százalékos növekedési ütem van ebben a gazdaságban és a költségvetési tervezetben. Az évek óta erőltetett totális liberalizmus mára bebizonyította, hogy életidegen a magyar közegtől. Úgy vélem, hatékonyabban kell felhasználnunk az uniós forrásokat is, lényegesen többet lehetne belőlük a gazdaság fejlesztésére fordítani.

- A gazdaság aktuális állapotát tekintve fontos momentum, hogy kik a tőketulajdonosok. Az úgynevezett multik, avagy a hazai kis- és középvállalkozások?

- A külföldi tőke aránya ma bőven meghaladja az ötven százalékot, még akkor is, ha a budapesti értéktőzsdén jegyzett cégek tulajdoni viszonyait nem vesszük figyelembe, pedig ott is elég nagy mértékben jelen van a külföldi tőke, ha nem is vállalkozások, de befektetési alapok, nyugdíjalapok révén. Összességében megállapíthatjuk, hogy napjainkban a hetven százalék felé közelít a külföldi tulajdon aránya a magyar gazdaságban. S ezt nem pozitív vagy negatív előjellel mondom, hanem egyszerű tényként. Ezeknél a cégeknél az országos átlaggal szemben (ami 67 százalék) a nyereségadó-terhelés mindössze 44 százalék, amiből jól látszik, hogy a mai napig jelentős adókedvezményt élveznek. A munkavállalók közel 25 százalékát foglalkoztatják, s az is látszik, hogy jóval fehérebbek , mint a gazdaság többi része, s az összes járulék 45 százalékát ők fizetik.Vannak olyan iparágak, amelyekben kifejezetten jelentős dominanciára tettek szert.

- Régi dilemma, hogy milyen, a politikával mennyire konfrontálódó kamarára van szükség. Ha keményen lépnek fel a mindenkori kormánnyal szemben, akkor fennáll a veszély, hogy nem kezelik önöket partnerként. Ha viszont túl sok kompromisszumot kötnek, azt meg a gazdasági élet szereplői vethetik joggal a szemükre.

- 1948-ig, a kamarák megszüntetéséig ebben az országban majdnem száz éven keresztül egy kontinentális típusú, kötelező tagságú, közjogi feladatokkal felruházott kamarai rendszer működött, ezt próbálta helyreállítani az 1994-ben megalkotott kamarai törvény, aminek a lendülete alapvetően megtört azzal, hogy 1999-ben eltörölték a kötelező tagságot. Jelenleg önkéntes tagság van, s a kamarának a létéért kell küzdenie. Közfeladatok ellátása helyett gazdasági érdekérvényesítéssel, tagoknak nyújtott szolgáltatásokkal foglalkozunk. Az előrehaladást nehezíti, hogy a gazdasági élet szereplői még kevéssé ismerik a kamarát és a benne rejlő lehetőségeket, a politika pedig tart az ellensúlytól, ezért nem érdeke a kötelező tagság visszaállítása. Valóban kérdés, hogy meddig mehetünk el a kompromisszumkészségben, hiszen nem mindegy, mennyire konfrontálódunk a politikával. Az is dilemma, hogy közszolgálatot ellátó vagy alapvetően szolgáltató kamarát építsünk, versenyző vagy segítő kamarát, elitistát, esetleg széles bázisút? E kérdésekre a következő években kell megtalálnunk a választ.

Ezek is érdekelhetik