Koman Vladimir: Tudom, hogy honnét jöttem, és azt is, hogy hova tartozok

- Bárcsak ne jött volna létre ez a mérkőzés - kezdte az olasz első osztályú Sampdoria labdarúgója, Koman Vladimir. - Már több éve próbálkozunk az emléktornával, de Celldömölkön többször is zsákutcába futottunk. Ha már az élet úgy hozta, hogy Zsolt nem lehet közöttünk, annak örülünk, hogy megemlékezhetünk róla. A Lurkó FC-ben, majd a Haladásban is együtt fociztam vele. S azokkal a fiúkkal is, akik most szinte valamennyien itt vannak, ők is egykori csapattársaim voltak. Nagyon jó érzés, hogy velük lehetek.

- Az olasz élvonalban futballozik és eljött egy ilyen kis tornára.

- Itt most nem számít, hogy a Sampdoria játékosa vagyok. Ebben az esetben nem az a fontos. Tudom, hogy honnét jöttem, és azt is, hogy hova tartozok. Játszhatnék bárhol, a barátaim mindig barátok maradnak. Ez nekem egyáltalán nem teher, bárcsak Zsolt is közöttünk lehetne.

- A közelmúltban a Debrecen ellen lépett pályára EL-mérkőzésen olasz együttesével, és az edzője csapatkapitánynak jelölte.

- Nagyon meglepett és nagyon jó érzés volt. Nem gondoltam. Nagy gesztus volt az edzőtől. Az ifjúsági csapatban már viseltem a csk-nak járó karszalagot, de a felnőttek közt most először, felejthetetlen emlék. Most jól megy a játék, van lehetőségem. A szerződésem 2012-ig szól, és minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy azokat a lehetőségeket, amit kapok az edzőtől, minél jobban használjam ki. A klubvezetés hosszabbítani akar, még nem született döntés. Nagyon jól érzem magam a Sampdoriánál, de azt, hogy hol fejezem be a pályafutásomat, azt ne is kérdezze, mert remélem, még nagyon messze van.

- Az elmúlt években gyakran felvetődött, hogy ukrán vagy magyar válogatott lesz.

- Kérem, ebbe ne menjük bele. Különben is eldőlt, már hétszer magamra öltöttem a piros-fehér-zöld címeres mezt. Az utánpótlás-válogatott után a felnőttek között is remekül érzem magam, de sokkal többet szeretnék játszani a nemzeti tizenegyben. Jó volna kijutni az európai, illetve a világbajnokságra. Ez minden futballista életében óriási dolog. Az enyémben is. Most az az érzésem, hogy olyan társaság rázódott össze, amely hosszú idő után ismét képes lehet az előrelépésre, és a magyar nemzeti tizenegyet eljuttathatja oda, ahol a kontinens, illetve a világ legjobb futballistái mérik össze tudásukat a legjobbnak járó serlegért. Szeretném, ha én is ott lehetnék abban a csapatban, amelyik egy ilyen eseményen képviseli majd Magyarországot.

- Kérem, ebbe ne menjük bele. Különben is eldőlt, már hétszer magamra öltöttem a piros-fehér-zöld címeres mezt. Az utánpótlás-válogatott után a felnőttek között is remekül érzem magam, de sokkal többet szeretnék játszani a nemzeti tizenegyben. Jó volna kijutni az európai, illetve a világbajnokságra. Ez minden futballista életében óriási dolog. Az enyémben is. Most az az érzésem, hogy olyan társaság rázódott össze, amely hosszú idő után ismét képes lehet az előrelépésre, és a magyar nemzeti tizenegyet eljuttathatja oda, ahol a kontinens, illetve a világ legjobb futballistái mérik össze tudásukat a legjobbnak járó serlegért. Szeretném, ha én is ott lehetnék abban a csapatban, amelyik egy ilyen eseményen képviseli majd Magyarországot.

.

VLADIMIR JÓ BARÁT

Az emléktorna egyik fôszervezője Jankovics Péter volt. A kapus így beszél Koman Vladimirről: – Ahhoz képest, amit eddig elért, nagyon szerény futballista. Én nem játszottam vele gyerekkoromban egy csapatban, de amióta a közös barátainkon keresztül megismertem, nagyon sokra tartom. Számára tényleg fontos a barátság, és ha tud, mindig önzetlenül segít. Remek torna volt a zalaszentgróti, mindenki elégedetten távozott. Ebben az időpontban jövőre is szeretnénk megrendezni.