A pacsai csoda emléke(i)

Szükség volt egy ötletre, melyet a mostani megemlékezés alkalmával többször felidéztek. Gyurkó Kálmán, a ZTE akkori utánpótlás szakágvezetője az AC Milan világhírű sportközpontja, a Milanello-ról szóló egyik írás nyomán vetette fel: mi lenne, ha valami hasonlót hoznának létre. Ráadásul fókuszba állítva a falun élő gyerekeket, hiszen egy felmérés kiderítette: a kék-fehérek 1972-ben az élvonalba került együttesének tagjai zömében zalai falvakból származnak.

- Igazából Nagykapornakra szerették volna vinni a labdarúgó kollégiumot - idézte fel a harminc évvel korábbi alaphelyzetet Mészáros Ferenc, a pacsai általános iskola akkori igazgatója. - Községünkben nem sokkal korábban szűnt meg a gimnázium, a feltételeink tehát adottak voltak ahhoz, hogy azonnal fogadni tudjuk a diákokat, és a megyei vezetés is támogatta az ötletet. Ráadásul Pacsán volt felnőtt futballcsapat, Csordás József edző személye pedig garanciát jelentett a szakmai színvonalra.

Csordás József a szintén edzőként és pedagógusként a kollégium létrehozásában oroszlánrészt vállaló Csility Antallal közösen megnyerték az ügynek az akkor még fiatal, főiskolára járó Szakáll Zoltánt is. A gondos és alapos kiválasztás után 1975-ben harminc - egyelőre 7-8. osztályos - futballozni tudó diákkal megkezdődött a tanítás, s kezdetét vette egy olyan sikertörténet, melynek csodájára jártak.

- Volt a szülőkben egy kis félelem, de gyorsan kiderült, hogy a fociimádat, főleg az apukáké erősebb, s remélték, hogy fiaikból később talán NB I-es játékos válhat - mesélte tovább Mészáros Ferenc. - Persze ezek mind falusi gyerekek voltak, akik először szakadtak ki az addig megszokott környezetükből, úgyhogy kezdetben sokat sírtak. Az első időszakban havonta csak egyszer mehettek haza, hogy szokják az új környezetüket. Azt hiszem, később sem bánták meg, hogy végül itt tanulhattak, s futballozhattak.

A pacsai csoda - így emlegették néhány év múlva a futballkollégiumot, amely tényleg egyedüli volt az országban. A Képes Sport riportere egy hétig, reggeltől estig követte nyomon a kollégium életét, amiből kétoldalas cikk jelent meg. Persze az eredmények voltak azok, melyek a legnagyobb súllyal estek a latba. Az első év végére Csillebércen úttörő olimpiai bajnok lett a Pacsa III. korosztályú együttese, ami akkor óriási rangot jelentett. A televízió közvetítette a döntőket, s mindenki láthatta: egy kicsiny vidéki iskola tényleg csodákra képes.

Az alapítók közül Csordás József ma is büszkén mesél ezekről az időkről és a későbbiekről.

- Sokat számított, hogy a megszűnt gimnázium tanárai itt maradtak, számunkra pedig óriási kihívást jelentett a kollégium létrehozása - mondta Csordás József. - Nem volt előttünk példa, mit, hogyan kell csinálni, de, amikor jöttek a sikerek, már tőlünk kérdezték mások a receptet. Az áttörést tényleg az első úttörő olimpiai győzelem jelentette, s akkor kérdezték először meg: hol van ez a Pacsa?

Szakáll Zoltán itt kezdte meg edzői és pedagógusi pályáját, s egészen a nyolcvanas évek végéig mintaszerűen működött minden.

- Megváltoztak a viszonyok - mesélt ezekről Szakáll Zoltán. - Alapvetően a ZTE számára neveltük az utánpótlást, ám a csapat kiesett az NB I-ből, s anyagilag sem tudta már támogatni a kollégiumot. Pedig előtte példaértékű volt a kapcsolat. Hétvégente a ZTE busza jött a gyerekekért, s vitte őket Egerszegre a meccsekre. Micsoda élményt jelentett ez nekik, de válogatott mérkőzésekre is rendszeresen eljutottak.

Valóban, a nyolcvanas évekre tehető, hogy sorra jelentek meg a ZTE-ben - de más csapatokban is - azok a fiatal játékosok, akik Pacsán nevelkedtek. Csak az ismertebbeket számba véve: Halász István, Sipos Sándor, Takács Jenő, Rózsa László, később Németh Tamás, Zugor Péter, Herczegh Miklós, Tóth Zoltán. Közülük többen is részt vettek a 30 éves jubileumi ünnepségen. Rózsa László például három évet töltött el a kollégiumban.

- Zalaszentgrótról iskoláztak be, s emlékszem, nagyon sok rostán kellett túljutni - emlékezett a ZTE-ben, majd Pécsett futballozó középpályás. - Előbb az osztály, majd az iskolai, végül a megyei kiválasztás után vettek fel, s felejthetetlen élmény volt minden. Reggel futással indult a nap, majd iskola. Persze a testnevelés óra is futballból állt, délután pedig következett az edzés. Vacsora után a szobák közötti bajnokság zajlott, s úgy voltunk vele, hogy a nap 24 órájában tudtunk volna focizni...

Az esti találkozón aztán gyorsan előkerültek a képek, a naplók és a fotóalbumok. Németh Tamás például gyorsan kiszúrta magát, s ezek nem csupán jópofa felvételek voltak. A diákok alkati fejlődését - képekkel dokumentálva - is nyomon követték, s valaki meg is jegyezte: meghaladta a korát az, ami akkor Pacsán elkezdődött.

Az 1990-es évben a ZTE kiszállt a pacsai kollégiumból és a normatív támogatás vette át a főszerepet. Ma Tóth Attila - egykori kollégista - a pacsaiak szakmai vezetője, aki 19 éve tanít itt.

- A létszám tekintetében annyian vagyunk, mint akkor, amikor a fénykorát élte a kollégium - mondta. - Most is ötven diákunk van, de már nem csak a megyéből iskolázunk be, hanem az egész Dunántúlról. Sportszakmai szempontból jelenleg nincs kötődésünk egyetlen csapathoz sem, ezért ebből a szempontból nehezebb a dolgunk is. Napjainkban ugyanis már nem elsődlegesen a szakmai szempontok a fontosabbak, sokkal inkább a létszám, hiszen ez is már egy gazdasági vállalkozás. Persze nagyon szeretnénk, ha újra feléledne a szakmai kapcsolat a ZTE-vel. Nem is feltétlenül anyagi támogatást kérnénk, sokkal inkább menedzselést, ami nem kerül pénzbe. Egy NB I-es csapat ugyanis sokkal jobban benne van a körforgásban, s ez cseppet sem elhanyagolható szempont.

Pedig a hagyományok élnek, így találkoztunk például olyan apukával, aki Pacsán volt kollégista, s most a fia is ide jár, amire nagyon büszkék az intézmény vezetői. Joggal, hiszen ez is érték, s nem is kicsi...