Egy hajó nem hajó, de három jó hajó!

A jó tanácsokat három mérnöktől hallom. Őket a szakma mellett közös hobbi köti össze: nyolc éve lobbant fel a szenvedélyük a kajakozás iránt. Az origó az Isonzó, vagy ahogy Szlovéniában említik, a Szocsa, itt találkoztak először a vadvízzel.

- Ott próbáltuk ki, milyen a kajakozás - kezdte Lékai Gyula. - Mindkét nagyapám harcolt az első világháborúban az Isonzónál - tett kitérőt, hogy így folytassa: - Sziklákkal, örvényekkel, zúgókkal teli, hármas kategóriájú, vadvíz. Vezetővel biztonsággal járható, szerveznek rá túrákat is. Gyerekkori álom ez, amire idősebb korban jutott idő, pénz - így a csapat 50 éves tervezőmérnök korelnöke.

A borulásokkal színesített kétszer kétórás, közel negyven kilométeres evezős ereszkedés fellelkesítette őket, hamarosan már saját kajakjaikban lapátoltak.

- Isonzó kaland volt, extrémsport, adrenalin-fröccs - magyarázta a 36 éves Németh Zoltán, aki magasépítést tanít a Széchenyi középiskolában.

- Néhányszor kipróbáltuk, kiismertük a folyót, egy idő után már nem volt olyan izgalmas - fűzte hozzá Szalay Csaba, 46 éves műszaki vezető.


Csendesebb vizekre eveztek, idén például Velencében kajakoztak a Vogalongán, a 36. velencei karneválon, ahol 1500 hajóban ötezer ember indult neki a lagúnáknak. A terveikben pedig már körvonalazódik a finnországi túra is. Úgy vélik, a Mazuri-tavakat túlszárnyaló élményben lesz részük, merthogy már ott is hajóztak.

- Az ezer tó vidéke Lengyelországban olyan csodálatos természetvédelmi terület, amilyet még nem láttam - mesélte Németh Zoltán, aki három éve Szalay Csabával és Szimacsek Petrával sátrazott a folyókkal összefűzött tavak mentén.

Ideje javát az egerszegi kajakos trió hazai vizeken tölti.

- Praktikus szempontok is vezéreltek minket, külföldön evezni többnapos program, és kevesebb idő jut a vízre. Idén pedig minden hétvégét hajóban töltöttünk. Együtt, mert ez csapatsport, egymásra vagyunk utalva, ami összetartásra nevel. Azt szokták mondani, egy hajó nem hajó, két hajó fél hajó, három hajó egy hajó - vetette közbe a vizes hitvallást Lékai Gyula.

- Kedvencünk a Balaton, a Keszthelyi-öböl. Különösen szép a Zala torkolata tavasszal. Zöldell a nád, ívnak a halak, éled a természet. Hajóból, közelről teljesen más képet mutat - magyarázta Szalay Csaba.

Csak azt fájlalják, hogy a túlszabályozottság, a szerintük gyakran indokolatlan viharjelzés miatt sokszor partra kényszerülnek, ha nem akarnak a hatóság embereivel vitatkozni. Ezért a második helyre a Rába került.

- Különösen a Szentgotthárdtól Sárvárig terjedő szakasz kedves, ez félig vadvíz, változatos, a folyó állandóan alakítja a medrét - folytatta Lékai Gyula.

- Ide strapabíró, rövid, gyorsan kormányozható, stabil hajó kell. A nyílt vizekre pedig hosszú, üvegszálas, kényelmes és gyors kajak való - magyarázta Németh Zoltán.

Így alakult ki az évek során a hat egységből álló flottájuk - négy tengeri kajak és két síkvízi hajó -, amivel az egerszegi trió rendszeresen felkerekedik. Gyakran családtagokat és barátokat is magukkal csábítanak, idén például gályarabokkal kiegészülve a társaság a Dunának vágott neki. Passautól Bécsig 300 kilométert tettek meg. Cipeltek mindent, sátrakat, ruhát, konyhát - táborhelytől táborhelyig, mert önellátó volt a héthajósra bővült konvoj.

- Kilenc nap alatt értünk le Bécsbe, ott ketten kiszálltak, Gyula viszont akkor csatlakozott és továbbmentünk Budapestig, így mi 620 kilométert tettünk meg két hét alatt - mesélte Németh Zoltán.

A második, ötnapos etap már verseny volt, ezt a Bécs- Budapest maratoni futás mintájára szervezte meg a Magyar Kajak-Kenu Szövetség - idén 46 hajó, 84 versenyző szállt vízre. A napi etapok összesített ideje alapján hirdették ki közülük a győztest. Tengeri kajak-1 kategóriában Lékai Gyula második helyen ért be, míg indián kenu-4 csoportban Németh Zoltán, Szimacsek Petrával harmadikként kötött ki.

Lékai Gyula 71 percet javított az idején, mert 19 óra 37 perc alatt teljesítette a 320 km-es távot, ezzel megismételte tavalyi második helyét.