Egyre nő a kóros esetek száma

S valóban, hiszen az iskolatáska csak a jéghegy csúcsa, ott van még a rajzmappa, a torna cucc, az uzsonna, s a többi cipelnivaló. Vajon mennyit bír el egy kisdiák, s nem árt-e meg a terhelés a gerincének? Erről beszélgettünk dr. Vernarelli Francescóval, a Zaka Megyei Kórház ortopédiájának szakorvosával.

- A gerincferdülés és a tartáshiba nem függ össze szorosan az iskolakezdéssel, csak azért tűnhet így, mert a szűrővizsgálatok jóvoltából ilyenkor nagyobb figyelem irányul a kérdésre - bocsátja előre a szakember, aki Rómában látta meg a napvilágot.

Ettől még persze komolyan veendő problémával állunk szemben, hiszen a szakrendeléseken megforduló gyerekek mintegy 70-75 százaléka valamilyen gerinc- vagy tartásprobléma miatt nyer beutalást. Szerencsére a baj csak egy részüknél igazolódik be, ám a kóros esetek száma évről évre emelkedik. Ha közvetlen összefüggés nincs is az iskola és görbe hát között, azt a szakember is megerősíti, hogy ha egy mozgásszegény életmódot folytató kisgyerek gerince hirtelen kap jelentős terhelést, ha úgy jár iskolában, hogy degeszre pakolva hordja a ma divatos oldaltáskát, az ronthat a helyzetén.


- Oda kell figyelni az iskolatáska kiválasztására - hívja fel a szülők figyelmét. - Gerinckímélés szempontjából mindenképpen a masszív vázú hátitáska ajánlható, ami kiegyenlíti a terhelést. Evvel szemben az állandóan egy oldalon hordott táskák bizonyos esetekben okozhatnak tartási rendellenességet. De nem csak a terhelés irányára, a súlyra is figyelni kell. Magam is láttam olyan felmálházott kisiskolásokat, akik legalább a testsúlyuk 25 százalékát cipelték, ami már bizonyosan nem egészséges.

De mennyit rakhatunk a zsenge kis vállakra?

- Az iskolába kerülő, 30-40 kilós kisdiákoknak a testsúlyuk 10 százalékánál nem kellene többet cipelniük. Egy megpakolt iskolatáska ennél bizonyára nehezebb...

A gerincferdülésnek két fő típusa van. Az egyik a funkcionális gerincferdülés, ami a rossz tartásból (mozgásszegény életmód, passzív ücsörgés, görnyedés a számítógép előtt, fejletlen hátizmok) következik, s erősítő tornával jól kezelhető. A másik (jóval ritkább) típust a strukturális rendellenességek jelentik, ezeknél általában valamely gerincbetegség, öröklött hajlam áll a háttérben. Gerincdeformitással járhatnak még különböző fejlődési rendellenességek, mint például a tyúkmell.

- A gerincferdülés alapvető terápiája a mozgás, a sport - folytatja dr. Vernarelli Francesco. - Ma már nem tiltjuk el a sporttól a komolyabb gerincferdüléssel küzdő gyerekeket sem, hiszen mindenféle mozgás erősíti a hát izomzatát, ami stabilizálja a gerinc helyzetét. Leginkább az úszás ajánlható, különösen a gyógyúszás, ami szakemberek irányításával nagyon szép eredményeket hozhat.

A gerincferdülést teljesen meggyógyítani nem lehet, valamilyen szinten megmarad a deformitás. De a kóros folyamatot meg lehet állítani, sőt, javítani. Amennyiben azonban az eset nagyon súlyos, s a fűzős kezelés sem hoz már eredményt, a növekedés befejeztével, 15-18 éves kor körül műtétre kerülhet sor. Ennek során speciális fémszerkezettel, kapcsokkal stabilizálják, kiegyenesítik a gerincoszlopot.