Mindenízű lekvárok - minden mennyiségben

Jó másfél, két órával előbb nekiállsz, leszedegeted a borsót, a zöldbabot, kibányászod a földből a sárgarépát, likvidálsz egy krumplibokrot, beviszel egy csokor zöldség-, zeller-, lestyán-, satöbbilevelet, dúskálsz a zöldfűszerekben, eldöntöd, minek lesz ma kakukkfű, csombor, tárkony, rozmaring vagy kapor íze. A konyhában mindezt megmosod, köpeszted, összedarabolod, apróra vágod, s tényleg csak ritkán jut eszedbe az az idő, amikor mindezt megvetted konyhakészen, s rippsz-roppsz, megfőzted az ebédet. Még jó, hogy a csirkét a boltban szerzed be, persze azt is csak azért, mert tudod, szegény úgy is aggkori végelgyengülésben múlna ki, mert le nem vágnád, az biztos. A saját dédelgetett tyúkocskádat? Na, ne!


Befőttek, lekvárok - kezd beérni a kertész fáradozása is
Fotó: Fincza Zsuzsa

Egy komolyabb biokertész persze a spájznak is termel. S egy idő után több munkát ad a kert a konyhában, mint odakint, sőt, mostanában csak annyi időre jut ki a friss levegőre, amíg összeszedi a feldolgozivalót. A málna még mindig terem, miatta egy kicsit túlérett a feketeribizke - a rigók legnagyobb örömére - , a pirosribizli még egy kicsit érhetne, de akkor ennek a fele is madáreleségként végezné, de az utolsó kosár meggy is feldolgozásra vár. Valamennyiből lekvár és szörp lesz. A spájzolás is örömteli munka, csak akkor strapás egy kicsit, ha mondjuk négy gyümölcsből egy időben vár több kilónyi feldolgozásra. 

Nálam a lekvároknál az újmódi dzsemfixes módszer vált be, a kényelmességén túl mellette szól a rövid főzési idő - a gyümölcs jobban megőrzi a vitamintartalmát. Sokat kísérleteztem azzal, hogy milyen állagban rakjam a gyümölcsöt a lekvárba, az idén az összes aprómagvasat átpaszírozom, így zselé formában díszeleg a dunsztosüvegekben. A család szerint így finomabb.

A szörpökkel nincs nagy fakszni- megmosom, leszemezem, széttöröm, citrom- vagy borkősavat és tartósítószert teszek rá, aztán magára hagyom néhány napig. A meggy kivétel. Kimagozás után erre is vizet öntök - egy kilóra öt decit - , aztán bele a citromsav, a tartosítószer, s pár nap múlva leszűröm, cukrozom (1 litehez 60 deka), s alaposan kisubickolt borosüvegekbe adagolom. A visszamaradt gyümölcsöt külön tálba teszem, megcukrozom és egy napot állni hagyom. A cukor felolvad, a meggy levet ereszt - szerintem ez a világ legfinomabb szörpje. A gyümölcs dunsztosüvegbe kerül, felöntöm a saját levével, egy címkére ráírom: meggyhús. Süteménybe, rétesbe isteni! A feliratozást amúgy nagyon ajánlom, mert februárban már homály fedi, melyik üvegben milyen gyümölcs rejtőzködik. Így is előfordul, hogy lepereg a fecni, ilyenkor kapja a család a találós kérdést: na, milyen szörpöt iszunk ma? Persze megmondják. Ezek gyümölcsből készültek, s nem gyümölcsízű szörpök, lekvárok. 


Barangoljon SZÉP OTTHON mellékletünk cikkei között. Klikk IDE!