Vonattal Szibérián keresztül - Egy hét és közel tízezer kilométer Moszkva és Vlagyivosztok között

Hatalmas tajgaerdők, mocsarak, füves pusztaságok és széles folyók között végtelennek tűnő sínpár húzódik. Napokon át bámulunk ki a rohanó kocsi ablakán. Nyírfák fehér törzsei, falvak bádogtetős faházai, földes utcái suhannak el előttünk szomorú egyhangúságban.

zaol.hu

Szerző: Lampért Kirill

A recsegő hangszórókból orosz zene szól, útitársaink naphosszat fekszenek az ágyakon, esznek, kártyáznak, teát és vodkát isznak. A világ leghosszabb egybefüggő vasútvonalán utazunk, keresztül Szibérián.

 A transzszibériai vasút Moszkva és Vlagyivosztok között húzódik 9288 kilométer hosszan, az utat egy hét alatt teszi meg a vonat. A szerelvények hosszúak, 18-20 kocsiból állnak, a nyári hónapokban zsúfolásig megtelnek Oroszország mindenféle tájáról származó emberekkel. Külföldi utasokkal csak ritkán találkozunk. Elfoglaljuk négyszemélyes fülkénket, amely faburkolatú és a padlót szőnyeg borítja. Az olcsó, ágyakkal telezsúfolt, izzadságszagú, egyterű vagonokban egyetlen hely sem maradt. Minden egyes vagon biztonságára és tisztaságára kék egyenruhába öltözött, morcos utaskísérő hölgyek, provodnicák ügyelnek váltott műszakban. Tisztálkodásra a folyosók végében található leharcolt vasúti mosdókban van korlátozott lehetőség. Étkezőkocsit nem találunk. A nagyobb állomásokon 20-30 percet állunk, a peronon helyi árusok friss péksüteménnyel, üdítőkkel, főtt ételekkel telerakott, hevenyészve felállított asztalok, kiszolgált babakocsik mellől kiabálva csalogatják az utazókat vásárlásra. Kisebb településeken a termékek a nyitott ablakon át cserélnek gazdát. A legtöbb utazó az olcsó, gyorsan elkészíthető zacskós ételeket fogyasztja útközben. Minden kocsiban található egy vízmelegítő tartály, amely a mindennapi tea és gyors leves elkészítésének nélkülözhetetlen eszköze.

Útközben naponta állítjuk előre óránkat, hiszen a vonat nyolc időzónán halad keresztül. A menetrendekben mindenhol a moszkvai időt adják meg, tehát az indulási időhöz mindig hozzá kell adni az eltérést. A vasútállomásokat az elmúlt évtizedben felújították, így is jelezve azt, hogy milyen fontos szerepet játszik a vasút Oroszország életében. A 20. században a vasútvonal hatására új városok jöttek létre, a már létező nagyobb települések pedig gyors fejlődésnek indultak.
 
A vasút elhalad a világ legmélyebb állóvizének, a Bajkál-tónak a déli partján. Éjszaka érkezünk egy jellegzetes szibériai kisvárosba, Szljugyankába. A rövid időre megálló vonatot megrohamozzák a lökdösődő, egymást túlkiabáló halárusok, alig tudunk lelépni a peronra. A helyi lakosság fő élelme és kereskedelmi cikke a tóban élő, lazacfélékhez tartozó omul (Coregonus autumnalis). Vörös színű húsa, amelyet füstölve készítenek el, ínycsiklandó csemege. Szljugyanka utcái, omladozó, elhanyagolt beton háztömbje kilátástalanságot sugallnak. Az épületek többsége egyszerű szibériai faház, amelynek egyetlen dísze a kékre, fehérre, zöldre festett díszes ablakkeret. Idős nénik ülnek a házak előtti padokon, fiatalok öreg motorral száguldoznak, az utak mentén kecskék legelésznek.
 


Irkutszk a Bajkál-tó kapuja, a hatalmas Angara folyó partjára épült, mára már több mint félmilliós nagyváros. Öreg, kiszolgált piros villamosok és a turisták számára nehezen követhető buszjáratok jelentik a városi közlekedést. A modern szállodák, irodaházak, régi, díszes épületek, ortodox, hagymakupolás templomok között vastag gerendákból épített faházakat is találunk. Irkutszk eredetileg fából épült, de az 1879-es tűzvész szinte teljesen elpusztította a várost, az újjáépítés során tégla- és kőházak épültek. Pezsgő kulturális életének hatására a 400 éves település Szibéria Párizsaként vált ismertté. Az orosz büszke nép, a közelmúlt emlékeit is féltve őrzik, lépten-nyomon a szocialista idők jelképeibe, Lenin-szobrokba, vörös csillagokba botlunk.
 
Átutazunk Burjátföldön, útitársaink gyógynövényekből készült szeszes itallal, úgynevezett burját balzsammal kínálnak. A vonaton töltött hosszú, egyhangú napok alatt az oroszok fenyőmagot ropogtatnak. Újabb napok telnek el, közben áthaladunk az 1934-ben mesterségesen létrehozott Autonóm Zsidó Területen, majd megérkezünk a transzszibériai vasút végállomására, Vlagyivosztokba. A város nevének jelentése: Uralkodj keleten! A Szent Péter- és az Aranyszarv-öböl - amelyet az isztambuli öböl mintájára neveztek el - dombos partjain található a 600 ezres város. Japán közelsége miatt jobbkormányos autókkal közlekednek, építkezésekbe botlunk, ahol kínai és koreai munkások szorgoskodnak. A betonrengeteg közül kitűnik a vasúti pályaudvar felújított épülete, mellette a hajórakodó. Vlagyivosztok az orosz Távol-Kelet gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja.

 

 

 

Ezek is érdekelhetik