Két és fél dimenzió

Fa teknők, melencék, sütőlapátok és fiókok nyertek új értelmezést Kotnyek István festőművész kezei alatt. A beléjük, rájuk megálmodott alakok, tájak - melyek, ahogy az alkotó fogalmazza tréfásan, 2 és fél dimenziós képeken jelennek meg - szívet melengető utazásra hívják a látogatót Nagykanizsán.

Horváth-Balogh Attila

- Éppen 35 évvel ezelőtt ismertem meg Kotnyek Istvánt, a kíváncsi filmkészítőt, akit mindig is különösen érdekelt a táj, aki nem a puszta tényeket filmezte, hanem például hogy miképpen rendezik át a képet a repülő madarak, a mozgás, vagy hogy milyen ritmusban adagolható a nézőknek egy-egy beállítás. Nála nincs mese vagy elmesélhető történet, a figyelmet a látvány sokoldalú, alapos vizsgálata köti le - jellemezte Kotnyek István művészi szemléletét Buglya Sándor. - Ez az ember megszállott megfigyelő, gondolkodó fotográfus, aki nem pillanatfelvételeket készít, hanem egy-egy gondolkodási folyamat valamely fázisában megkeresi és rögzíti azt a kompozíciót, melyben leginkább kifejeződik a képet világra hozó gondolat. Számomra mégis elsősorban tájfestő és következetes alkotó, aki most éppen egy-egy melence, azaz fából vájt dunántúli teknő három dimenziós ölébe homorítja bele az egykor megélt tájak látványát, benyomásait, két és fél dimenziós élményt varázsolva ezzel elénk. Vagy éppen fiókok keretébe sűrít bele sohasem látott, mégis ismerősnek tűnő tereket. A teknőkön, sütőlapátokon megőrzi és újrateremti a fa anyagának életét: a féreg rágta lyuk, a repedés, rothadás, törés, alkalmi javítgatás, a megerősítő fémlemez és a drót beépül az alkotásokba, sőt, azok szerves részévé válik.

S valóban, a tárlat látogatója az egyik fatál ölében naplementével, a másikban az ikonfestészet szín- és formavilágával találkozhat, vagy szél lengette nyárfásban sétálhat. A sütőteknők pedig, melyekben hajdan kenyér született, borostyánt, vízi világot, patkót jelenítenek meg vibráló festői tobzódásban.

Az Újratervezés című kiállítás alkotásainak ötlete egyébként 1997-ben fogant, az első festett teknők Samu Géza autodidakta szobrász emlékére készültek, melyekből Zalaegerszegen 1997-ben már rendeztek egy tárlatot. Ezek a munkák a mostani kiállításon is jelen vannak.

A különleges repertoár (melyben többek közt 26 faragott teknő, 12 tájképet ábrázoló melence, 8 sütőlapát és jó pár, régi fiókokba rejtett hordozható táj látható) még november 12-ig tekinthető meg a nagykanizsai Magyar Plakát Házban.


Kiállítások, díjak és elismerések
Kotnyek István 1948-ban született a ma már Nagykanizsa és Zala megye részeként, Miklósfa néven számon tartott, ám hajdan a szomszéd megyéhez tartozott Somogyszentmiklóson. Budapesten szerzett dekoratőr- és kirakatrendező végzettséget. A képzőmûvészet mellett fotózással és rövidfilm- készítéssel is foglalkozik. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt már, 1992-ben Zala Art díjat kapott, egy évvel később pedig kiérdemelte Zala Megye Közgyűlésének Alkotói Díját is. 2002-ben a győri Mediawaven Párhuzamos Kultúráért címmel újabb elismerést vehetett át.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!