A jó kriplik művészete

Azután, hogy az egerszegi Griff Bábszínház meghívásának eleget téve a múlt hónapban a zalai közönségnek is elhozták a Művészet című háromszereplős kamaradarabot, a produkciót díjeső érte. A X. Jubileumi Országos Színjátszófesztivál vasvári találkozójának zsűrije (Pataki András rendező, Szűcs Katalin Ágnes színikritikus, Katona Imre rendező) a 24 versenydarab megtekintése után a Yasmine Reza által írt darab körmendi adaptációját találta érdemesnek arra, hogy megkapja a Magyar Színjátékos Szövetség arany minősítését, valamint a fesztivál „Legjobb előadás-díját”, a vándordíjat. A rendező, Szegezdi Róbert lett a legjobb rendező, a darabban szereplő három színész, Tahin Zsolt,Vörös Attila, Szép Dániel külön-külön megkapta a legjobb színészi alakítás díját. Hab a tortán, hogy az előadásé lett a fesztivál különdíja, ami a szombathelyi Weöres Sándor Színház Kamaraszínpadára szóló meghívást jelenti.

A darab az egerszegi előadáson is azt bizonyította, az amatőr társulatok lelkesedéséhez, önbizalmához elengedhetetlen a jó darabválasztás. Márpedig a francia Yasmina Reza 1994-es vígjátéka számos színpadon bizonyított: a három férfi életének fontos momentumai egy abszolut fehér és persze roppant értékes festmény „feldolgozása” közben bomlanak ki. Mígnem kiderül, a barátaink, szeretteink gesztusaiba, s a nézeteltérések generálását magára vevő fehér lapba is beleláthatjuk, ami „szabad szemmel nem látható”.

A három játékos a magamaga figuráját saját vérmérséklete szerint értelmezi. Egyik zárt, tán a kelleténél merevebb intonációval beszélve rajzol fojtott indulatokat, a másik az önkívületig emeli szétszórtságát, félelmeit, a harmadik igazi intellektus, aki blazírtan személytelenkedik. A sztori ettől még nem kevés érzelmi töltetet hordoz, hiszen a kihagyásos szerkezetű dialógusok kiszámított hatásokkal dolgoznak. Úgy tűnik, ezen – díjak ide vagy oda – picit még csiszolni kell, s talán a groteszk humorból is mintha többet bírnánk, mi nézők. Ellenben sokat tanulhatunk arról, hogyan lesz semmiségből nagy ügy, milyen ingatagok a kapcsolatok, hogyan lesznek a nők folyton „ott” egy férfiakat mozgató darabban.

Míg a Művészetnek szerencsésen kijutott a játékot keretező intim tér – kétoldalt ültek a nézők – pechje volt a Kripli című darabnak a Keresztury ÁMK-ban, ahol azt hiszem, a világítás sem működött úgy, ahogy azt eredetileg kitalálták, így számos ügyes színpadi ötlet „ragadt be”.

Viszont ismét itt volt a lélekjelenlét: ha nem vagyunk nagyon jó színészek, válaszszunk nagyon jó darabot. Mihály Péter is ezt tette. A Kripli történetét, a sikeres angol forgatókönyvíró, Martin McDonagh ír sztoriját sokan ismerik. A világtól elzárt, eseménytelen életű falu szubkultúrájában élő kacska-macska fiú élete csupa rejtély, csupa talány. A zárt közösség kaleidoszkópjának kibontásában élmény a két nagynéni kettőzött alakjának eredeti megjelenítése, ellenben csekély mértékben tudott szerepéhez öregedni az italozó- igazmondó mamóka. Kripli Szekér Mátyás, akit láttunk már zalai színpadon. Az ígéret benne van, igaz, feltételes módban. Lelkes odaadásához nem fér kétség. Ahogy a többiekéhez sem. Mindenki drámát hordoz, ám akad, akit szabályosan agyonnyom, más meg nem tudja megmutatni. De Kripli életének mozaikjait szerencsére összerakhatjuk valahogy, mégha menet közben félő is volt, talán elveszítjük a fonalat.

Magunkban lélegzetvisszafojtva szurkolunk: a színészek a rendezői székben súlyosan érezhetik, nem is olyan egyszerű kigondolni valamit. A szövegen túl.


KASZT
Az értelmes betűszó nem elkülönülést, kiváltságot takar, hanem a Körmendi Kastélyszínház Társulatot, amely a vasi kisváros amatőr színjátszását profiközeli szintre emelte. A társulat 16 éve alakult meg, ezalatt több mint 30 darabot állított színre. Volt és jelenlegi tagjai közt száznál is több színházszeretőt tartanak számon.