Modellkarrier: út a tündérmeséből a valóság felé (fotókkal)

Rózsaszínű laptoppal a kezében, földig érő fekete ruhában, dívaként érkezett a beszélgetésre Evelin. Skandináv külseje vagyis hófehér bőre, szőke haja és nagy kék szemei miatt az utcán hamar a figyelem középpontjába került.

- Pedig alapvetően halk, visszahúzodó típusú lány vagyok és bár jól tanultam mindig is szerettem volna kitörni ebből a burokból - mosolyodott el Evelin, miközben ananászlevet rendelt, hiszen mint hozzátette, vigyáznia kell az alakjára. - Szerencsére a szüleim támogatására is számíthattam, így amikor az akkori barátom külföldre szeretett volna menni, édesanyámék is biztattak.
Pedig Evelin és párja nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen pusztán saját magukra hagyatkozva indultak el egy számukra ismeretlen országba, Angliába. Szállást és repülőjegyet is a világhálón keresztül foglaltak, s a megtakarított pénzükkel együtt 2007. november 11-én érkeztek meg a fővárosba, a nyüzsgő Londonba.


- Mint két apró porszem, úgy árválkodtunk a gigantikus repülőtér kellős közepén, filmbe illő jelenet volt - mesélt tovább Evelin. - Nem tudom, hogy az új ország, vagy csak az új helyzet tette, de az ösztöneink azt súgták: itt vagytok boldogulnotok kell, hiszen elképzelhető, hogy soha többet nem adatik hasonló lehetőség. Természetesen minden nyelvtudásomra szükség volt, de végül megtaláltuk a szállást is.

Evelinék kezdetben még London külső kerületében magyaroktól béreltek egy apró szobát. Két hónap múlva a viszont ismét költöztek, hisz az interneten szörfölve sokkal kedvezőbb ajánlatra leltek.


- De ekkor még csak kirándultunk és figyeltük az embereket, az életet, nem voltunk mások, mint egyszerű turisták - folytatta Evelin. - Két hónapon át barátkoztunk az új helyzettel, viszont a nagyvilági életnek köszönhetően vészesen apadni kezdtek a tartalékaink. A magyar szállásadónk az egyik gyorséttermet vezette, ezért ott azonnal munkába állhattunk. Egyébként az angolok egyszerűen rajonganak a magyar munkaerőért, ugyanis a szorgalmunk kitartással és pontossággal párosul.

Evelin hét hónapot töltött el az étteremben, ám mivel időközben a lakbér emelkedett, váltania kellett. Az új munkahelyén egy kávézóban pultosként és hostessként is számítottak rá, s mivel titkon a modellkedésről álmodozott szintén az interneten fotóst keresett. Ám mivel a barátja nem nézte jó szemmel efajta törekvéseit inkább szüneteltette terveit.

- Februárban, péntek 13-án aztán szakítottunk, vasárnap este még találkoztunk, de azóta sem láttam - mondta a fiatal lány. - Akkor nagyon aggódtam érte, hiszen szőrén-szálán eltűnt. Azt mondta elmegy vacsoráért, de soha többet nem jött már vissza.

Evelin lelkét ugyan megviselte a váratlan szakítás, de az fel sem merült benne, hogy hazatérjen. Mint hozzáfűzte: ekkor talált igazán magára, s bár hamar megtanulta, hogy a szigetországban sincs kolbászból a kerítés, maradt.


"A családom, s a barátaim féltettek is, hogy egyedül megállom-e a helyemet?"
- Az aggályaikat teljes mértékben megcáfoltam, ugyanis saját erőből, határozott elképzelésekkel vágtam bele terveim megvalósításába - így Kondákor Evelin. - Szintén az interneten szörfölve fedeztem fel egy 67 éves bácsit, aki hobbiból fényképezett. Családja, felesége, gyermekei, sőt unokája volt, s fizetett is azért, hogy engem fotózzon. A rendezett családi háttere miatt a mai napig megbízom benne. Amikor a portfóliom kezdett összeállni, modellügynökségekhez is jelentkeztem.

Ott viszont súlyos összegeket kértek volna a megjelenésért, sőt az egyik helyen közölték Evelinnel, hogy a modellkedést jó lenne ha gyorsan elfelejtené, hiszen 20 évesen kiöregedett a szakmából. Azt viszont azonnal felajánlották neki, ha kedvet érez az aktfotózáshoz, maradhat.


- Bevállalós vagyok, de mindennek van határa, nem adtam volna el a lelkem - vélekedett az ifjú hölgy. - Különben is jobb szeretem a sejtelmes fotókat, ahol ruhák, óriási kalapok vagy sálak takarják a testemet. A fotósok is szeretnek velem dolgozni, hiszen egy tökéletes fénykép kedvéért még a kicsavarodott testhelyzetekre sem mondok nemet.

Kondákor Evelin angliai élete tavaly újabb érdekes fordulatot vett. Kedvenc szórakozóhelyén, a világ talán legismertebb meleg szórakozóhelyén a Heaven-ben kezdett el táncolni. Korábban soha nem tanult lépéseket, sem koreográfiákat, mégis beválogatták a legjobbak közé.

- A hely biztosította a fellépőruhát, olykor egy szál biknit, de soha nem kérték, hogy vetközzek le - mesélte Evelin. - Itthon többen felszisszentek, amikor elmondtam hol töltöm az éjszakáimat. Nincs abban semmi kivetnivaló, hogy összehoztam a kellemest a hasznossal. A bulizásért megfizetnek. A homoszexualitás pedig csak itthon vágja ki a biztosítékot, én kifejezetten szeretem azokat az embereket. Persze az éremnek mindig két oldala van, de az angliai melegek többsége kulturált életet él.


Evelin kalandos - filmbe illő - sztorija ezzel még nem ért véget, ugyanis az utóbbi időben felgyorsultak körülötte az események. Egy ibizai nyaralást követően Párizsba utazott, ahol felfigyelt rá egy ügynök, aki neves divatcégekkel áll kapcsolatban.

- Izgatott vagyok, hiszen állítólag a francia fotós fedezte fel a világhírű szupermodellt, Giselle Bündchent - csillant fel ismét Evelin szeme.- Mindvégig egyetlen cél vezérelt: ismert modell legyek, s egyszer én nézhessek vissza a divatlapok elejéről. A lányok többségének hasonló céljai vannak, de soha nem tesznek érte semmit. Jól tudom milyen álmodozni, de én inkább nyakamba vettem Európát, s megpróbáltam. A saját példámon keresztül mindenkit arra biztatok valósítsa meg az elképzeléseit, s legyen minél boldogabb!




Jegyzet
Bizonyos dolgokban egyetértek Evelinnel, sőt a határozottsága is lenyűgözött, végre egy nő - a filmszínésznőnek készülő barátnőmön kívül - aki pontosan tudja, mihez kezdhet az életben. Abban viszont nem egyezik a véleményünk, hogy a sikert csak külföldön lehet elérni. Minden nyűgével és bajával együtt nagyon szeretem a hazámat, s megtisztelem azzal, hogy maradok. Elképzelhető, hogy nehezebb dolgom lesz, de legalább soha nem érzem magam idegennek...