Ilyen lett a második rész! Egy film szex és New York nélkül

Úgy érzi a mozinéző, mintha egy Abu-Dhabi útifilmet látna, Miranda nem ironikus, Charlotte nem vicces, Samantha pedig, hát mondanom sem kell, magához képest visszafogott. A melegesküvő még hagyján, de a film tetemes részét kitevő utazás már szörnyen vontatottra sikeredett, s a nézőnek az az érzése, itt már nem valós, akár az életben is megélhető problémákat láthatunk, hanem egyszerűen Carrie értelmetlen vergődését és túlanalizálását, miközben a másik három főszereplő(?) alig jut szóhoz. Az általam legjobban várt részt, amikor Carrie visszaréved a múltba, s végre megtudhatjuk, hogyan is lett a négy nő barátnő még a nyolcvanas években, egy perc alatt lezavarják, helyette a kendővel eltakart arcú arab nők leplük alatt márkás ruhákat viselnek, Mr. Big csak tévézni szeretne, a legviccesebb jelenetnek pedig azt szánták, amikor Charlotte leesik a tevéről. Két és fél óra túl sok,a történet vontatott és már köszönőviszonyban sincs azzal, amiért annyira szerették a sorozatot. Ha pedig a film nem tud valami újat és okosat mondani a szerelemről, kapcsolatokról, nőkről és férfiakról, akkor jobb, ha meg sem szólal. A régi karakterek azonban a jólismertség érzését adják: kikapcsolódás, szép ruhák, nosztalgia a sorozat után. A film mentségére legyen mondva, ennél többet nem is akar.

 
Olvassa el az első rész kritikáját! Kattinson az alábbi címre!
Puccos katalógus, szívújságba kötve


(A kapcsolt anyagok között további érdekességeket olvashat a filmmel és szereplőivel kapcsolatban.)