Akár hungarikumként is lehetne ajánlani a magyar óriásnyulat

- A magyar óriásnyúl néhány éve a kihalás szélére sodródott. Felismerve a kritikus helyzetet, többen szívügyünknek tartottuk, hogy megmentsük az őshonos fajtát – fogalmazott a keszthelyi illetőségű Garamszegi Tibor, aki csehimindszenti telepén tenyészti a fajtát. – Életre hívtuk a Magyar Óriásnyúl-tenyésztők Országos Egyesületét, mely a tenyésztők és az állatok, valamint a fajtával kapcsolatos anyagok felkutatását tűzte ki célul, természetesen a tenyésztési elképzelések mellett.

- Számos őshonos állatfajtának van saját szervezete, génbankja, talán egyedül a magyar óriásnyúlnak nem volt - folytatta Garamszegi Tibor. - Pedig igazán megérdemli, ezért döntöttünk a megalakítás mellett. Hivatalos tenyésztő nincs, de gondoltuk, hogy sok falvakban még fellelhető az óriásnyúl, ezért szerettük volna felvenni a gazdákkal a kapcsolatot, hogy felmérhessük, s minél szélesebb körben megismerhessük a létező állományt. Ez a komplex és kitartást igénylő munka már elkezdődött. Tény: ha egy fajtának nincs nyilvántartása, fenntartója, akkor halálra van ítélve. Elkészült a fajtajellemzők részletes leírása is, mely alapján be lehet azonosítani a magyar óriásnyulat.

A felmérések igazolták a feltétetlezést, azaz gyorsan kiderült, hogy elszigetelten ugyan, de országos viszonylatban is jó néhány háztáji gazdaságban megtalálható a fajta egy-két példánya. Garamszegi Tibor szerint megbecsülni nem lehet a darabszámukat, mindenesetre a megmentésükre adott a remény. A nyilvántartás elkészítésén túl cél, hogy a szakmai munkával, genetikailag  a legjobb paramétereket „hozzák ki” az óriásnyúlból.

- A jelszavunk a „Mentsük meg a magyar óriásnyulat!”, ami tartalmazza a fő célunkat – folytatta. – Jó lenne, ha beindulna a tenyésztése, a nemesítése, s génbankot is sikerülne létrehoznunk. Ez jót tenne a fajta jövőjének. Szerencsére sok lelkes tenyésztő, köztük fiatalok. Rájöttek, hogy a nyúl könnyen tartható, s nem igényel nagy befektetést. Amúgy más téren is hasznos lenne a szaporítása. Strapabíró fajtáról van szó, mely ökológiai körülmények között tartható.  Félintenzív tartásmóddal el lehetne érni azt a mennyiséget, melyet a piac elbír, vár. Merthogy az óriásnyúl húsának minősége nagyon jó, ezért – nem a tömegtermelést tartva szem előtt - biztosan lenne piaca hazánkban, s külföldön egyaránt. Olasz- és Franciaországra gondolok elsősorban. Hazánkban alig árulják a nyúlhúst, egyszer láttam egy nagyáruházban, de bevallom, abban a formában nem volt túl megnyerő. Pedig akár hungarikumként is lehetne ajánlani, úgy gondolom, főként a szállodákban kerülhetne az asztalra.

Garamszegi Tibor azt mondja, kissé talán morbid módon hangzik a dolog, de állatként és étekként egyaránt kedveli a nyulat.
- Édesapám tartott nyulat, gyermekként is szerettem. Így van ez most is, aranyos, szelíd állatról van szó. Szeretni kell őket, beszélni nekik mert ahogy minden állat, a nyulak is megérzik, hogy az ember miként viszonyul hozzájuk. Amikor házakhoz mentünk óriásnyúlért, bizony nem egyszer akadt olyan példány, mely egyetlen szóra gazdájához futott. A másik oldal: bevallom, mint ételt is kedvelem, a nyúlbecsinált, vagy a rántott nyúl nagyon ízletes. Rendkívül változatosan elkészíthető. Mivel a lakosság elenyésző hányada fogyaszt ma nyúlhúst, ezért nem nem ismertek annak előnyös tulajdonságai. Pedig az energiatartalma alacsony, sok fehérjét, vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Alacsony a zsír- és koleszterintartalma, kedvező a zsírsav összetétele. Könnyen emészthető és allergiát kiváltó hatása sem ismert, mindezek alapján helye lehet a mai modern táplálkozásban. Bízom benne, hogy az erőfeszítéseinket siker övezi, s a magyar óriásnyúl fennmarad, szaporodik. Magam úgy tervezem, hogy az egyre gyarapodó állományt nem ketrecben, hanem a szabadban tartom majd. Ez számukra kedvező, de látványnak sem rossz


A magyar óriásnyúl az egyetlen nyúlfajta, amit hazánkban hivatalosan is őshonosként  ismernek el. Közel évszázados múltra tekint vissza, kialakításában meghatározó szerepe volt a parlagi nyulaknak. A háztáji gazdaságok gyakori állataként jelentős szerepet játszott a családok hússal és prémmel való ellátásában. A jellemzői között említhető, hogy a súlya öt-hét kilogramm, a teste 60-65, a füle 15-17 centiméter hosszú. A színe fehér, fekete, vasderes, szürke-vadas, barnás-vadas vagy sötétszürke.