Címtelen cégvezetők (újságírói jegyzet)

Adtak s közben el is vettek, mert januártól a cégnyilvántartásban a vezetők, felügyelő bizottsági tagok lakcíme már nem lesz elérhető.  Az, ami alapján gyakran ki lehetett deríteni a gyanús egybeeséseket. Ez nem csak az oknyomozó újságírók életét keseríti majd meg, a becsületes cégvezetők elől is elfedi a kapcsolati hálókat.

Nem csodálkozom. Ez a szigorítás jól beleilleszkedik abba sorba, ahogy apró lépésekkel szűkítik a nyilvánosságot és a sajtó lehetőségeit. Kezdésnek említhetjük, amikor kitiltották a kamerákat az Országház folyosóiról, miután rajtakapták a tilosban cigarettázó képviselőket. Ezt a döntést Szili Katalin házelnök hozta, aki most éppen a jövőre szövetkezik. De ne feledjük, döntését helyeselte az akkori adatvédelmi biztos, Péterfalvi Attila, majd pedig az Alkotmánybíróság is. Ennyit a felettünk uralkodó légkörről.

Nem sokkal később pedig sikerült egy régi igazságügyi rendelet megsemmisítésével lehetetlenné tenni, hogy a sajtó megismerhesse a bírósági ítéleteket, peranyagokat, a jegyzőkönyvek tartalmát. A lehetetlen helyzet feloldására eddig nagyjaink semmit nem tettek, ráadásul a negyedszázados sajtótörvényre is ráférne a generálozás, de ez végképp nem a politika érdeke, hanem a társadalomé, az meg régóta nem számít.

A cégnyilvántartást miskároló törvénymódosítást a kormányzó MSZP szavazta meg a SZDSZ-szel, miközben korrupcióellenes intézkedésekről puffogtattak lózungokat. Ehelyett inkább a nyilvánosságot kellene erősíteniük, több fényt beengedni, hogy oszoljon végre a sötétség, s végre lássuk, kik turkálnak a zsebünkben. Ha eddig még nem tudtuk volna.