Amikor a lányok a Mikulás ölébe akartak ülni a diszkóban

Ennek a kedves öreg úrnak azonban sok segítője van mindenhol a világon, így Zalaegerszegen is. Horváth László már évek óta bújik a Mikulás-ruhába és szerez örömöt a gyerekeknek és persze a gyerkőcök is neki: dalokkal, versekkel.
- Aki Mikulás akar lenni, annak teljesen át kell szellemülnie: szükséges hozzá mély hang, igazi gyapjú szakáll, amit meg is rángathatnak és hogy minden kérdésre tudjuk a választ - árulta el László, aki civilben a Csillagút Egyesület révén rengeteget foglalkozik kisgyermekekkel a munkája során. - Sokat olvastam Szent Miklósról, a gyerekeknek is mindig mesélek, mert a történetekből tanulnak, nem a szidásból. Én olyan Mikulás vagyok, aki soha nem ad virgácsot.
Mint Lászlótól megtudtuk, az öltözetén mindennek van jelentősége, a piros színnek ugyanúgy, mint a sötétség végét jelző püspöki spirálnak. A legfontosabb, hogy mindig sejtelmes, de ugyanakkor hiteles is maradjon a gyerekeknek.

A Családi Intézet Télapó Szolgálatának két Mikulása is elmesélte nekünk, hogy milyen érzés felölteni a prémgalléros piros ruhát.

- Ha a nagyszakállú jön, akkor semmi más nem érdekli a gyerekeket, tágra nyílt szemekkel néznek, de persze volt már olyan kisfiú is, akit nem tudtam kicsalogatni az asztal alól, annyira félt. Mondtam neki: aztán az ajándékkal mi legyen? Erre ő: tedd le és menjél el! - mesélte Bősze Attila, akit egyszer a saját lánya is megismert a cipőjéről.
Diszkóba is felöltötte már a ruhát, ott minden fiatal lány az ölébe akart ülni, de sokszor volt már probléma, ha a család vacsorára várta, hiszen a hatalmas szakáll lehetetlenné teszi az evést.
Egy Angyalka nevű kislány hozta nehéz helyzetbe egyik éven a piros kabátost. Megkérdezte, hány rénszarvassal jött, de nem elégedett meg egy számmal, tudni akarta, hogy hívják őket. A Mikulás megígérte neki, jövőre összeírja.
- Nem felejtette el! Már az ajtóban a kérdéssel fogadott, de én is készültem ám, megnéztem a könyvet és soroltam neki a neveket Rudolffal az élen - mesélte nevetve.

- Egyszer olyan helyre hívtak, ahol az egészen aprótól a 22 éves főiskolásig mindenféle korosztályú gyerek volt, de ott is sikerült megtalálnom a hangot, amivel mindegyikükhöz szólhattam - árulta el Laki Sándor, aki szerint a mesék nagyon fontosak és hogy mindig tudjanak válaszolni a kérdésekre, mert abból sosem fogynak ki a gyerekek. Egy igazi Mikulás mindig tud improvizálni, ha nincsenek virgácsok, akkor elmeséli, hogy az erdei állatok nem szedték össze, ha telefonálni látják, akkor épp a rénszarvasokat hívta, ha pedig késik, akkor a szánkónak kilyukadt a kereke. - Szeretni kell a gyerekeket, nincs más titok, nem a ruha és a nagy pocak a fontos. Várnak minket és számítanak ránk és ez hihetetlen erőt ad mindig - tette hozzá Sándor.

- Egyszer éppen egy kisgyerekhez siettem és gyorshajtáson kaptak a szánommal - vette át újra a szót Attila. - Megállított a rendőr, de amikor lehúztam az ablakot, csak annyit mondott az első meglepettség után: na, siessen Télapó, most az egyszer elengedem!