Alkonyat-Újhold: trendi sóvárgásgyűjtemény, kizárólag beavatottaknak

Persze csak az olyan szőrszálhasogató beavatatlanok számára, mint amilyen én vagyok, a többiek (idehaza is óriási a rajongótábor) eközben könnyekig hatódnak Edward és Bella Rómeó és Júliát idéző veszélyes románcának minden mozzanatán. Ők azok, akik lelkesültségükben képesek pár éjszaka alatt „felfalni” az írott változat vaskos köteteit, és akik nem a giccses szenvelgést látják a mozivásznon, hanem a létező legszenvedélyesebb, vámpírromantikába oltott tiniszerelmet ünneplik kitüntető figyelmükkel.  

Megértem, őszintén, még ha nem is tartozom közéjük. Stephenie Meyer írónő Alkonyat- regénysorozata és a filmadaptáció tényleg bravúros vállalkozás (elsősorban gazdasági értelemben), tökéletesen kitölti ugyanis a Harry Potter-hisztéria lassú lecsengésével kialakuló piaci ûrt. Bár a két produktum tartalmában és formájában is különbözik, a célközönség csaknem azonos: azok a tinik és fiatal felnőttek, akik izgalomra és ideálokra lelnek a hangulatos, mértékkel borzongató fantáziavilágokban.

A trendi Alkonyat- projekt bombasztikus sikere persze mindenekelőtt a szerelmi töltetben rejlik – és ezt a sajátosságot adagolja túl, fokozza a végletekig az Újhold című második részben Chris Weitz rendező. A hegyvidéki kisváros tinitársadalmába lassanként beilleszkedő Bella (Kristen Stewart) és vámpír barátja, Edward (Robert Pattinson) plátói kapcsolata zátonyra fut, mikor a lány kis híján főfogásként végzi saját születésnapi buliján. Elhagylak, hogy megvédjelek magamtól – szól a világfájdalmas indoklás, és a „vegetáriánus” vérszívó szépfiú odébbáll, rizikós családjával együtt. Bella pedig mérhetetlen gyászában össze melegszik a kockásra gyúrt indián sráccal (Taylor Lautner), aki nem kevésbé szépfiú, másodállásban pedig farkasember, tehát a vámpírok ősi ellensége. Ez a bizarr szerelmi háromszög néhány látványos akcióval feldíszítve akár a kívülállók számára is fogyasztható egyveleget képezhetne. Ehelyett szerelmes sóvárgásokban, letargikus őrlődésekben és hosszú vágyakozó pillantásokban merül ki a cselekmény jó része, amivel egyébként nem volna semmi baj, ha elfogadjuk, hogy az Újhold rétegfilm, tehát kizárólag a fanoknak akar tetszeni. Ők bizonyára azt kapják, amit várnak. Ugyanakkor elvitathatatlan érdeme is van az Alkonyat-projektnek: a fiatalok újra olvasnak, méghozzá szépirodalmat. Vagy valami olyasmit.