Üvöltés az igazságtalanság ellen (filmjegyzet)

Úgy emlékszem, a főiskola félemeletén álltam, és éppen baromi dühös voltam valamiért. Arra jött Tősér Ádám, én meg mondtam neki, hogy bosszúfilmet kellene csinálni. Ahol nincs szépelgés, finomkodás, a végén van egy pont, ahol már fekete-fehérek a dolgok. Legyen egy ártatlan lány, akit megerőszakolnak, és ezért valaki álljon bosszút  - Mátyássy Áron rendező ekképp nyilatkozott januárban az Utolsó idők című filmje inspirációjáról. A film nagydíjat kapott az idei filmszemlén. Ezzel egy csapásra bekerült a kánonba, ami Magyarországon leginkább azt jelenti, hogy akkor tehát  vájt fülűeknek való, a közönséghez nemigen jut el.

Pedig profi film. Feszes, atmoszférikus, valódi történet, nem szépelgés. Igazságot oszt, mégha valaki bele is pusztul. (A magyarázathoz  kívánkozik a filmművészeti egyetem előtt filozófiát hallgató rendező egy másik mondata:  a filozófia csalódás volt számomra, mert tanultam, tanultam, de az volt bennem, valaki mondja már meg, mi a végső igazság.) Noshát,  ez az, amit senki sem fog itt sem megtenni.

Hőseink:  kirekesztett, kívülálló, az ukrán határ közelében élő  testvérpár, az autószerelőként dolgozó, olajat csempésző Iván (Kádas József) és értelmi fogyatékos nővére, Eszter (Vass Teréz). 1997-ben járunk, a testvérek másfél éve árván, szülők nélkül próbálnak a víz színén maradni. (Gázolajcsempészés odaátról, tervek a saját tárolóra...) A lány autizmusból következő  elutasító reakciói miatt nem sok  közük van egymáshoz. (Majd az utolsó képek egyikében mosolyognak titkosan egymásra... egyetlen egyszer.) Ráadásul a hely maga szavatolja, soha semmi nem fog jóra fordulni. Esztert megerőszakolják, beindul a nyomozás, ami nem jut semmire. Iván végül, miután a fővárosba dezertáló szerelmét is elveszíti, maga tesz igazságot. A gyilkosság után persze már valóban nincs jövő, de legalább tett valami önazonosat.

A 90 perc alatt megejtően szép képeket látunk Herbai Máté operatőr jóvoltából. (Szép paradoxon: a táj, a fű, a fa, a virág friss, harsogó, miközben az emberek olyan nagyon elromlottak.) A kamera keresetlen eszközökkel villant igazi jellemeket: kocsmai pincérnőt, tétova apapótlékot, agresszív nyomozót, városból kiköltőző, okos hippicsaládot.
Vass Teréz rendkívüli alakítását január óta méltatják a kritikusok, ki tudja, ezek után miért menesztette Alföldi Róbert a Nemzeti Színházból tavasszal...

Barangoljon Mozimánia és filmkritika rovatunk cikkei között! Kattintson IDE!