Nem csak a könyveket, a közéletet is "újrakötné"

Bicsák Miklós szereti a hivatását. Azt mondja: a könyvkötészetben egyszerre van jelen a múlt szépsége, a megújulás lerhetősége, az esztétika, s az ötletesség. Némi iróniával orvosnak, a könyvek orvosának vallja magát, aki akár 50-100 évvel is képes meghosszabítani egy-egy míves darab élettartamát.

- Mindig a könyv tartalma határozza meg a külső borítást, ezért egy jó könyvkötő beleolvas a rá bízott munkadarabba - szögezi le a kanizsai mester, majd konkrét példával is szolgál. 

- Nemrégiben restauráltam egy 1880-as évekből való vadász-könyvet, mely stílszerűen zöld bőrkötést, s dombornyomást kapott. A legrégebbi kiadvány, ami megfordult a kezem alatt, egy 1700-as évek elején kiadott építészeti szakkönyv volt, tele rajzokkal és metszetekkel. Felemelő érzés volt dolgozni rajta, megszabadítani a lapokat a penésztől, új erős gerincet, s persze borítót adni a könyvnek.
T
Talán kevesen tudják Bicsák Miklósról, de ő maga is gyűjti a régi, értékes könyveket: házi bibliotékája több ezer darabból áll. S persze nála is ugyanaz a helyzet, mint a lyukas lábbeliben sétáló cipésznél: jópár olyan könyve van odahaza, mely restaurálásra vár.

A könyvkötő mesterre a főiskolások, egyetemisták mentsvára is egyben, ugyanis az utolsó utáni pillanatokban leadott diploma dolgozatok bekötését is tökélyre fejlesztette.

- Ehhez persze megfelelő gépek is kellenek, de mitagadás előfordult már, hogy cirka öt óra alatt bőrkötésbe került egy szakdolgozat - mondja mosolyogva a mester, aki bizony egyből elkomorodik, mikor a képviselőségről, a nagykanizsai közéletről kérdezzük. 

- A legjobban annak örülnék, ha a helyi közéletet is újra lehetne kötni, mint a régi, elhasználódott könyveket. Remélem ez is mielőbb sikerül.