Jószívű, de kicsit hirtelen haragú volt - mondja Eduardo Rózsa-Flores egykori iskolatársa

A Tornyiszentmiklósról elszármazott, jelenleg Vonyarcvashegyen élő Goór Zoltán  akárcsak Eduardo Rózsa-Flores  1979-ben kezdte a főiskolát. A tragikus sorsú, anyai ágon bolíviai származású férfit akkor még Rózsa Györgynek hívták. Édesapja diplomataként szolgált, így került ki a dél-amerikai országba, ahol megismerte későbbi feleségét, gyermeke édesanyját. 

- Eduardónak érdekes dolgai voltak  - mondta Goór Zoltán. - Már az is különös, hogyan került főiskolára, hiszen a felvételi eljárás során nem találkoztunk vele. Az akkori azonban egy egészen más korszak volt, bármi előfordulhatott. A határőr szak első évfolyamosai akkor még Szegeden tanultak, így Eduardóval ott ismerkedtem meg 1979. augusztus 30-án, majd ezt követően egy éven keresztül ültünk egymás mellett a padban. Kapcsolatunk nem volt baráti, hiszen annak kialakulásához több év kell, de jó viszonyban voltunk egymással.


A fénykép 1980. június 13-án készült Szegeden. A második sorban balról Goór Zoltán mellett Eduardo Rózsa-Flores ül


Goór Zoltán emlékei volt iskolatársáról többnyire kellemesek. Eduardót jóindulatú, jó lelkivilágú, jószívű, de kicsit hirtelen haragú embernek ismerte meg. Hatalmas igazságérzete volt, mindig a gyengék, az elnyomottak pártjára állt. 

Igazi egyéniségnek számított, akit képességei még inkább kiemeltek. Nagyon szépen rajzolt  színes képei lenyűgözték a többieket , elsősorban bolíviai motívumokat készített. Emellett rendkívül értelmesnek mutatkozott, tökéletesen beszélt nyelveket. Ismerettségük azonban rövid ideig tartott, egy év után elváltak útjaik. 

- Mennie kellett - mondja diplomatikusan a volt iskolatárs.  - A katonai életnek van egy fegyelmi rendje, aki ebben valamit vét, azt nem tekintik odavalónak. Vele is ilyen történt, nem szokványos módon került el tehát tőlünk. 

Goór Zoltán  ezt  követően többé nem találkozott volt padtársával, ám a híradások révén olykor-olykor azért értesült sorsáról, s látta a televízióban nyilatkozni is. 

Tudott róla, hogy Eduardo a Sakál néven elhíresült terroristának tolmácsolt Magyarországon, s arról is értesült, hogy volt iskolatársa visszatért Bolíviába  ahogy a zalai férfi fogalmaz: meghalni. 

Goór Zoltán azt is hozzáteszi, Eduardo tulajdonképpen gyökértelenné vált, segítő nélkül maradt, tragikus sorsát ez is előidézte. Ha nem olyan viszontagságos családi környezetben nő fel, s körülményei nem lesznek olyannyira szedett-vedettek, talán a sorsa is másként alakul. 

A kalandkeresés véleménye szerint ugyanis egy pótcselekvés lehetett a részéről. Azt is hozzáteszi, Eduardo igazi baloldali érzelmű fiatal volt, aki talán csalódott eszményében, s ez vezetett oda, hogy végül jobbra tolódott.