Börtönbe ment Verebes István

- Nem akarok tanítani, igét hirdetni, arra próbálok válaszolni, ami őket érdekli  - mondja Verebes István még a megyei börtön parancsnoki irodájában, majd irány a körlet, a rácsok és szigorú szabályok birodalma, közepén az amúgy egészen barátságos miliőjű könyvtárszobával, ahol már várják a művészt az előzetesek és elítéltek. 

Izgalmasnak ígérkező program ez számukra, hiszen végre történik valami érdekes, netán szórakoztató, ami (úgy másfél órára legalábbis) oldja a végtelennek tűnő szabadidő monotonságát.

- Nem beszélek az életemről, mert a legjobban magamat unom. 13 éve élek Zalában, ahol ugyanolyan egyszerű járókelő vagyok, mint Önök, már amikor járhatnak-kelhetnek odakint. Ha mással nem is, annyiban szolidaritást vállalok, hogy csíkosba öltöztem... Szóval, kérdezzenek!

Mosolygós fiatal hölgy az első vállalkozó:

 - Önt a Heti Hetes című műsorból ismerjük...   kezdi.

- Sajnos -  sóhajt fel Verebes István, jelezve, hogy nem pályafutása csúcsaként tartja számon a közéleti showműsorban vállalt feladatot. Mégsem bánja az ott töltött öt évet.

- Tudtam, amikor vállaltam, hogy ez a maga módján prostitúció. De akkoriban szükségem volt arra a pénzre, amit csak egy kereskedelmi tévé fizet ki, mivel a fiam filmművészeti főiskolára akart menni. Én erre egyébként büszke vagyok, hiszen olyasvalamibe fektettem, aminek volt értelme: a taníttatásába.

- A Heti Hetes akkor lett érdekes  - folytatja , amikor Orbán Viktor volt a miniszterelnök. - Ellenzékiként működött a műsor, én viszont mindig jelenségekről beszéltem, nem politikáról; intellektuális és erkölcsi kérdésekhez szóltam hozzá. Amikor jött Medgyessy, a műsor maradt, amilyen volt, ez viszont már nem tetszett nekem. Kiszálltam, a magyar viszonylatban példátlan jövedelem ellenére.

- Havas és ön között az életben is van nézetkülönbség?  - érdeklődik egy férfi.

- Nagyon jóban vagyok vele, pedig mindenben másként gondolkodunk. A nyegleség és önhittség mögött egy gyermekien érzékeny ember lakozik. Éppen a Heti Hetesben kezdte el játszani a szerepét, azt, hogy mindent ő tud a legjobban. Egyébként a műsorban mindenkinek megvolt a szerepe, félreértés ne essék: az ott nem én voltam, hanem az, akit játszottam. Csak a Havas úgy is maradt.

Egy fogvatartott a szakszerűséget hiányolja a kereskedelmi médiából. Szóba kerül a morális magaslatokból észt osztó Mónika (minek néz ilyeneket?  - kérdez vissza Verebes), és Joshi Bharat, akit egyébként pozitív jelenségként értékel a művész; mint mondja, megvan benne a keleti kultúrkörből hozott humánum és tisztelet, s az sem baj, ha egy indiai ember jelenik meg a képernyőn. Már csak a tolerancia végett.


Fotó: Katona Tibor


A Nap-kelte a következő téma; Verebes István jól érzi magát Gyárfás műsorában, tudjuk meg.  

- Végre nyugodtan telnek a napjaim, úgy élek, mint szerettem volna 20 éve. A második könyvemen dolgozom, de nem vagyok író, s nem vagyok riporter; obsitos színész vagyok. Színházi rendezést viszont nem vállalok, úgy gondolom, elavultam, és jobb már nem leszek.

Házasságok, szakmai fiaskók kerülnek végül terítékre (a kudarcok a legfontosabb elemei életemnek, mert ezekben van tanulság, a sikerben nincs, mondja a vendég). Az ember könnyen kerülhet a létezés peremére, halljuk, megerősítő moraj kíséretében.

Meglepő lehet, de a börtön lakóit ugyanazok a közéleti, főként politikai kérdések foglalkoztatják, sőt, ingerlik, mint bárki mást. -  Ha kimegy, higgye el, magának nem Orbánnal vagy Gyurcsánnyal kell foglalkoznia, hiszen rengeteg pótolnivalója lesz a családjával, kedvesével, gyermekével - reagál egy szokásosnál vérmesebb politikusellenes megnyilvánulásra a vendég, akiről azt is megtudjuk: most már passzív rezisztenciával szemléli a közállapotokat. Hiszen egyik sem jobb a másiknál: az egyik rosszul tanulta meg az országvezetés tudományát, a másiknak meg nem volt ideje megtanulni azt. Sarkosabban fogalmazva: 

- A jobboldaltól félek, a baloldaltól hányok  - mondja.

A fogvatartottak értékelik a hallottakat, Verebes közvetlenségét. Mosolyognak, kérdeznek, egyetértenek, vitatkoznak. Kikapcsolódnak. S remélik, lesz még folytatás.