Patriótának lenni, de miből?

Állítólag legkésőbb június 30-ától az élelmiszerboltokban értékesített áruk 80 százaléka magyar eredetű lesz. Emögött az a kormányzati stratégia húzódik, mely szerint támogatjuk a magyar gazdaságot, ha hazai élelmiszert, árut veszünk. Kérdés, hogy a saját pénztárcánkat megtámogatjuk-e vele.

- Nézze meg például a mézeket, siralmas, tudom, miről beszélek - mutat a polcra Dallos Ibolya. A bánokszentgyörgyi fiatalasszony a családi méztermelés révén képben van, látja, hogy a méz felvásárlói 820 forintjára úgy 3-400 forint rakódik rá, mire a boltokba ér. - De egyébként nyilván én is magyart veszek, ha lehet, a minőség fontos, csak sok időt kell a címkék böngészésével tölteni.

Így van, az ember mégsem állhat órákig szemüveggel az orrán a gondolák előtt, mire kideríti, honnan érkezett az a holmi.

Jómagam azért tettem egy próbát: másfél órát töltöttem az angol tulajdonú bevásárlóközpontban, némi feltűnést keltve jegyzeteltem.

Nézzünk, mondjuk egy húsvéti kosarat. Gondoljunk először a gyerekekre.

Csoki: ha Boci, akkor magyar? Eleve Csehországban gyártják. Mindenesetre 179 forint egy száz grammos tábla, míg a kecskeméti névtelen 149, a diósgyőri (Nestlé márka) a maga kilencven grammjával 139. A játékfronton a pöttyös labda 499, csak kínai.

A szlovák egységcsomagolt sonka 499, ugyanakkora magyar 599 forint. A kolbászfronton a német vitte el az olcsósági pálmát, fél kiló úgy 400 forinttal jött kevesebbe, mint a gyulai.

A tojással bajba kerültem: 29-35 forint/darabár volt a szórás, de hogy melyik honnan jött, azt csak a tojásra nyomott kód 2.-3. karakteréből lehet tudni, a feloldást azonban nem tudom, honnan kéne megszerezni. (Egy mélyalmos 34 Ft/daraboson magyar női név szerepelt csomagolóként, ez talán biztató.)

A zöldségek között járva lett egyértelmű a gyanú, a magyar áru nincs tekintettel a magyar ember árérzékenységére. Mit gondolnak, ugyanannyi spanyol, török és az alföldi, méhkeréki paradicsom közül melyik nyerte a drágasági versenyt? Spanyol: 359 forint, török 349, magyar 499 forint. Hm. Na, majd a krumpli, helyreteszi a nemzeti lelkemet, vigasztaltam magam. Nos, a szlovák gumó 159 Ft/kg, a magyar 149, a francia származású, ám idehaza csomagolt 118!

A tej közismerten érzékeny pontja a magyaráru történetnek. Nincs meglepetés: a szlovák, cseh, lengyel tíz-tizenöt forinttal olcsóbb.

Találtam még kínai tökmagot, lengyel diót, chilei aszalt szilvát, amit csak azért említek, mert úgy gondolom, mindezt itthon is termelik, de valamiért ezek szerint nem jut minden a hiper-szupermarketek polcára. (Még aznap este hallom a tévében, a kevésbé nyitott gazdaságok és a munkaerő ára közti bonyolult közgazdasági összefüggés áll a turpisság mögött.)

Másnap este a német bevásárlóközpontban például csak olyan fokhagymát találtam, ami rendelkezett egy olasz felirattal - itt forgalmazzák -, aztán kínai származási hellyel, de ki tudja, könnyen lehet, hazai rónán termett.

Olvasni a magyar termékeket preferáló honlapokon, hogy a boltokban nincs külön hely a magyar termékek számára, így sokáig eltarthat, amíg rábukkanunk egy-egy hazai árura. De még ha kifejezetten ezekre vadászunk is, zavarba ejtő, hogy nem egy, nem is kettő, hanem jelenleg hat különböző termékcímke közül választhatunk.

De a szakemberek szerint van itt még pár körülmény. Egy-egy termék eredetének meghatározásához hét kritériumot vehetünk figyelembe: a tulajdonos nemzetisége, a dolgozók állampolgársága, a cég székhelye, az előállítás helye, a termékek előállításához használt anyagok eredete, a cég neve és a cég termékeinek forgalmazási helye. A legszigorúbb megítélés szerint az igazi magyar termék mindegyik említett feltételnek eleget kell tegyen.

Miről is ismerszik meg könnyedén a magyar áru? Létrejöttek már a magyar termék különböző lobbiszervezetei és címkéi. A Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyet például jelenleg több mint 300 termék jogosult viselni. A védjegyet pályázat útján lehet elnyerni. A Magyar Termék Nagydíj a nemzetközi piacon versenyképes, kiemelkedő minőségű magyar termékek számára jött létre tíz évvel ezelőtt. A Magyar Termék védjegy a legújabb a sorban. 2006 márciusában 13 hazai cég összefogása révén alakult meg a Magyar Termék Kht. azzal a céllal, hogy közös költségkeret összeadásával, központi kommunikációval segítse visszaállítani a magyar munkaerő és a magyar termék becsületét. Véleményük szerint a magyar jelzőnek még mindig erős a negatív hangulata.

- Venném én a magyar árut, elhiszem, jobban meg lehetne bízni a minőségében, de hatvanezer forintból élünk hárman, albérletben, a férjemnek alkalmi munkája van, mindenből a legolcsóbb jöhet csak szóba - mondja a 34 éves Móni, aki kamasz fiával vásárolt. Nem örül az érdeklődésemnek, eszembe ne jusson, hogy a vezetéknevét akarjam tudni.

Móni szavai kicsit rímelnek egy minapi világhírre: a szegényebb országok által lenyelni szükséges méregpirulának nevezte a kínai sajtó az amerikai gazdaságösztönző csomag azon üzenetét, melyben az amerikai árucikkek vásárlását ajánlja az Egyesült Államokban.

Pedig az USA szinte ugyanazt szorgalmazza, mint most mi...