2015.02.06. 13:01
A mindenség elmélete – „Oscarra gyúrt” film, annak minden erényével és hátrányával
Stephen Hawking élete ordított egy filmért. Napjaink legnagyobb zsenije alapjáraton érdekes személyiség, de betegsége még különlegesebbé teszi a történetét. Ő azon kevés tudósok egyike, akik töretlen népszerűségnek örvendenek, nem csak a szakmán belül, hanem a popkultúrában is.
A történet fonalát a 60-as években vesszük fel, amikor Hawking (Eddie Redmayne) megismerkedett első feleségével, Jane-nel (Felicity Jones). A betegség is elég hamar megmutatkozik, mi pedig tanúi lehetünk egy elveszettnek hitt harc olykor fájdalmas, de szép kálváriájának.
A mindenség elmélete „Oscarra gyúrt" film, ehhez kétség sem fér. Adott az életrajzi műfaj, a betegség, a kompromisszumot kötő színészek és az emberi dráma is. Ezeket az alkotásokat okkal lehet vádolni, hogy messziről lerí róluk a díjvadászat, így sokan elvből elutasítják őket. Ez részben jogos, és a végeredmény nagyon ritkán forradalmi, rossznak akkor is badarság lenne nevezni ezeket a filmeket. Az odafigyelés most is látszik, s bár a cselekmény kiszámítható, mégsem unalmas, végig nézeti magát és képes fenntartani a figyelmet.
Ami azonban meglepett, hogy A mindenség elmélete legalább annyira szól Jane-ről, mint Stephen-ről. Hawking karaktere a betegséggel küzd, de nem hagyja el magát, családot alapít és világhírű professzor lesz. Mindez persze nem jöhetett volna létre Jane nélkül, aki óriási áldozatokat hoz és végig férje mellett áll. Leginkább ettől lesz gyönyörű a film. Persze lehetett volna egy tudományosabb jellegű művet is készíteni ebből az alapanyagból, de az elméleti fizika pont akkora szerepet kap, amekkorát a cselekmény követel. Ez a film Stephen és Jane kapcsolatáról szól, a családról, az önzetlenségről és csak másodsorban a tudományról. Külön tetszett, hogy a humort sem hagyta ki James Marsh rendező. Rengeteget lehet mosolyogni és olykor nevetni is. Az utolsó harmad néhol kicsit giccsessé válik, de egy ilyen mű valahol ezt meg is követeli. Nem rontja el az összképet, maximum legyintünk rá, esetleg megtelik a szemünk könnyel.
Eddie Redmayne a Nyomorultakban idegesített, itt azonban leborulok előtte, mert zseniális. Átszellemült alakítást nyújt, repült is az Oscar jelölés. Felicity Jones pedig méltó partner, aki felnő a feladatához és meg is birkózik vele.
Igen, A mindenség elmélete „Oscarra gyúrt" film, annak minden erényével és hátrányával. Ez alapján mindenki el tudja dönteni, hogy érdekli-e vagy sem. Mégis melegen tudom ajánlani mindenkinek, mert hiába láttunk már ehhez hasonlót, a lelkünknek nagyon is jót tesz. Egy szép és lírai romantikus dráma, amiben nincsenek nagy veszekedések, békülések, teátrális hatásvadászat, csak két ember, akiknek közös az útja.
