Heti filmajánló: Másnaposok 3.

Két év telt el. Phil (Bradley Cooper), Stu (Ed Helms) és Doug (Justin Bartha) boldogan élik eseménytelen életüket. A tetoválásokat eltüntették, és így, hogy a katasztrófákat vonzó Leslie Chow (Ken Jeong) egy thai börtönben ül, sokkal nyugodtabbak az éjszakáik. Hol van már az az idő, amikor Las Vegast forgatták fel vagy éppen Bangkokban rabolták el őket, lőttek rájuk drogdíler gengszterek.

A farkasfalkának egyetlen tagja van, aki nem elégedett: Alan (Zach Galifianakis). Továbbra sem talált magának életcélt, de most egy személyes megrázkódtatás arra készteti, hogy elfogadja a segítséget, amelyre már rég szüksége lett volna.

És ki más tudná támogatni az első lépés megtételében, mint a három legjobb barátja? Most nincs legénybúcsú. Nincs esküvő. Akkor lehetetlen, hogy valami félresikerüljön! De ha a farkasfalka útnak indul, nincs lehetetlen...

A Másnaposok 3. egy semmihez sem hasonlítható, rossz döntésekkel és súlyos testi sértésekkel tarkított odüsszeia vége, amelynek során a srácok visszatérnek oda, ahol az egész kezdődött: Las Vegasba.

Így vagy úgy... de itt ér véget a történet.

Másnaposok 3. - Szinkronos előzetes (16)

DE MI VAN ALANNEL?

„Össze vagyunk kötve vele. Életünk hátralévő részét vele töltjük, mert csak mi maradtunk neki. Felfogjátok ezt? Csak mi." – Stu

2009-ben Todd Phillips író/rendező olyan legénybúcsút tartott, amilyet nem látott még a világ, és meghívta az összes földlakót, hogy csatlakozzanak a farkasfalkához. 2011-ben emelte a tétet, és megmutatta, milyen messzire tudnak elmenni, úgy, hogy azért ne vesszenek el teljesen.

Ördögien egyszerű kérdést tettek fel: mi mehet tönkre? És olyan csattanós választ adtak a Másnaposokkal és a Másnaposok 2.-vel, hogy nem csak bevételi rekordok dőltek meg, és világszerte sok millióan szórakoztak remekül, hanem a popkultúrába is örökre beírták magukat az alkotók. A Las Vegas-i Caesars Palace recepcióján még ma is nap mint nap felteszik a kérdést az érkező vendégek, érkezzenek Baltimore-ból vagy Boszniából, hogy „ez tényleg Cézár palotája volt?", és sokan vannak, akik kizárólag a Másnaposok-lakosztályt hajlandók kivenni.

Phil, Stu, Alan, Doug, valamint a végzetük, Chow átlépik a déli határt, de aztán visszatérnek az eredeti tetthelyre, ahol a kezdetek kezdetén valami nagyon, nagyon elromlott: Las Vegasba.

Azt hitték, tudják, mi történt Vegasba – pedig az csak a fele volt! A közönség legalább annyi meglepetésre számíthat, mint a fiúk. „Rengeteg poén és akció van a filmben, de ha valaki nem érné be ennyivel, van még benne rablás, utazás, és jó adag rejtély is. Olyan dolgokra derül fény, amelyek az első két részben még titokban maradhattak – lelkesedik Phillips. – De most már nem tartalékoltunk semmilyen ötletet a későbbiekre, mert nincs később, minden ötletünket elsütöttük, és olyan befejezést kerekítettünk a történetnek, amely a kizárólag a saját logikáját követi."

Craig Mazin forgatókönyvíró, aki a Másnaposok 2. könyvén dolgozott először együtt Phillipsszel, a következőket meséli: „Összeszedtünk minden egyes lezáratlan ügyet, ami átível a filmeken, ezért ennek a mozinak a vége mind a három vége is. Még a legelején történt valami, ami csak keveseknek tűnt fel, pedig jelentősége van, és ez bizony most kísérti a srácokat. Elindítja őket egy olyan úton, amely sok szempontból a legkalandosabb és legőrültebb utazásuk."

A Másnaposok 3. változtat az előző két rész alaphelyzetén, nem a másnap reggeli kábaságból indít, de fergeteges poénokból és feszült pillanatokból még annál is többet szállít, mint amire a nézők számítanak.

A fiúk nem szenvednek új emlékezetvesztést, hanem visszatérnek ahhoz a bizonyos első, felejthetetlen, Alan okozta kábulathoz, amely hat évvel ezelőtt beindította az eseményeket, amelyeket azelőtt elképzelni sem tudtak volna.

Bradley Cooper visszatér Phil, az angoltanár és a csapat nem hivatalos vezetője szerepébe. „Vannak olyan apróságok, amelyek felett talán átsiklottunk az eredeti filmben, pedig kulcsfontosságúnak bizonyulnak most – meséli. – Be kell vallanom, nem csak szereplője, hanem rajongója is vagyok ezeknek a moziknak. Abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy már láthattam, és mondhatom, a legjobb és egészen biztosan a legviccesebb része ez, amikor minden apró mozaik a helyére kerül!"

„Lelkesen és gátlástalanul vittük el a szereplőinket a sötét oldalra, mert ez még lehetetlenebbé és vicesebbé teszi a helyzetüket – meséli Phillips. – És persze még nagyobb lesz a feszültség is. A srácok úgy érzik magukat, mint a partra vetett halak. Teljesen ismeretlen terepre keverednek, és nagyon szórakoztató nézni, hogy hogyan próbálnak kikecmeregni abból az őrületből, amibe keveredtek."

„Todd a kapitány, mi pedig masírozunk a parancsára a csatamezőre – mondja Ed Helms, aki ismét a folyamatosan pánikoló fogorvost, Stut alakítja. – Most már elárulhatom, hogy a szereplők megjárják a poklok poklát... persze a vígjátéki értelemben. Szereztek már eddig is néhány maradandó sérülést. Stu például egy figyelemreméltó tetoválást. Egy fogát viszont elvesztette, és soha többé nem kapja vissza. Ennek ellenére imádom ezeket a filmeket, ezeket a fazonokat, és örömmel vettem kézben a Másnaposok 3. forgatókönyvét, aztán ez az öröm őrült lelkesedésbe csapott át! Azt vettem észre magamon, hogy egyre gyorsabban olvasok, egymás után falom az oldalakat, és azt hajtogatom magamban, ez nem lehet igaz, szórakoznak velem? Hát ez hogy a fenébe jutott eszükbe?"

A nézők már jól ismerik a figurákat, és tudják, hogy bármilyen helyzetbe keverednek, valahogy majd csak megmenekülnek belőle... de hogy addig miken kell átmenniük, az már más kérdés.

A Másnaposok 3. középpontjában az a szereplő áll, aki szemmel láthatóan a rengeteg trauma és dráma, halálközeli élmény ellenére semmit sem tanult és semmit sem változott.

Más szóval... „Ez Alan története" – jelenti ki Phillips.

„Kicsit keserédes érzés, hiszen tudom, hogy soha többé nem játszhatom el Alant. De óriási élmény volt" – mondja Zach Galifianakis, akinek világhírt hozott a szerep, és nagy hatással volt az életére és a pályafutására is.

„Az emberek nem azért ülnek be ezekre a filmekre, hogy nagy bölcsességeket ismerjenek meg, hanem hogy könnyesre röhögjék magukat és embertelenül jól szórakozzanak – fejtegeti Mazin. – Úgy gondolom, hogy még többet nevetünk, ha fontosak számunkra a szereplők, márpedig Toddnak és nekem nagyon fontosak ők. Olyan befejezéssel akartuk lekerekíteni a történetet, amely méltó a kezdetekhez, és ez azt jelentette, hogy most Alant kell a középpontba állítanunk."

Ezért a Másnaposok 3.-ban a történet fő szálával párhuzamosan Alannek egy olyan belső utazásra kell indulnia, amelyre igazából már réges-rég szüksége lett volna. „Utálnám, ha azt kéne mondanom, hogy felnő, mert el sem tudom képzelni ezt vele kapcsolatban – mondja Dan Goldberg producer. – De valami határozottan elkezd megváltozni benne. Emiatt aztán el kellett térnünk a korábban már bevált dolgoktól, akár a karakter, akár a történet tekintetében. Alannek rengeteg röhögést köszönhetünk, és ez persze ez ebben a filmben sem lesz másként. De eljött az a pont, amikor úgy éreztük, ez így nem mehet tovább. Az egyik legfontosabb elem ezekben a filmekben, hogy bármilyen őrült és szürreális dolgok is történnek, a barátság nagyon is valós és átérezhető. Ezek a fiúk törődnek egymással. Éppen ezért lassan időszerű lett a kérdés, hogyan hagyhatják, hogy az egyikük ilyen ön- és közveszélyes életet éljen?"

„A filmeknek a szereplőgárda adott és ad lendületet – veszi át a szót Phillips. – Ha mondjuk három Alanünk lett volna, ami egyébként nem lenne lehetséges, de tegyük fel mégis, hogy három lenne belőle, akkor ugyanazokat a köröket futottuk volna. Ezek a figurák és színészek viszont a saját jogukon is szórakoztatóak, de annyira különbözőek, hogy ettől valami egészen kivételesek lesznek együtt. Filmnézés közben általában egy karakterrel azonosulunk. Azt hiszem, sokan Stu szemén keresztül látják a dolgokat, mert még ő tűnik a legnormálisabbnak. A nagyon magabiztosak Phil szemével látják a világot, azok viszont, akik kicsit lököttek, úgy érzékelik az eseményeket, ahogy Alan. De úgy gondolom, hogy a legtöbben mégis így együtt szeretik őket, az egész csapatot. Az összes poénon, akción, sztorin túl szerintem az emberek örülnek, hogy megint, még egyszer utoljára együtt bandázhatnak velük."

"A Farkasfalka múltja" feliratos összeállítás (16)

OKÉ, ez történt valójában

„... aztán minden elsötétült." – Chow

Alan nincs jól. Pontosabban sehogy sincs, semmit sem csinál, és a családja egyre jobban aggódik érte. „A fiúk Doug vezetésével, aki egyrészt a sógora, másrészt a barátja Alannek, úgy döntenek, hogy közbelépnek, és segítenek neki kikeveredni ebből a helyzetből, és eljuttatják a megfelelő intézménybe – mondja Phillips. – Doug tudja, hogy erre egyedül nem képes, ezért hívja segítségül Philt és Stut."

Eleinte Alan ellenáll, de annyira vonzó számára az az ötlet, hogy ismét útra kelhet a három legjobb barátjával, hogy végül mégis beadja a derekát.

„Alannek azt kell mondaniuk, hogy életközépi válságban van – mondja Galifianakis. – Szerintem ez igazából a felnőtté válás válsága, de ezt elég furcsa egy 40 feletti emberre mondani."

Azt azonban egyikük sem tudja, hogy a világ másik végén hasonlóan nagy jelentőségű esemény történik: Leslie Chow lelép a börtönből. Ez pedig egyet jelent: az út, ami kellemes, baráti kirándulásnak indult, hamarosan pokoli káoszba torkollik.

„A korábbi filmeket kedvelő nézőkkel beszélgetve gyakran hallottam, hogy örülnének, ha lenne egy olyan barátjuk, mint Alan. Szerintem ez egyértelműen Zach-nek köszönhető – jelenti ki Phillips. – Olyan kedvesség van a tekintetében, hogy bármit mondhat, bármit tehet, azt fogjuk mondani, úgysem gondolta komolyan. Alant az ártatlanságáért, az óriási szívéért kedvelik és azért, mert úgy tudja magát jól érezni, hogy egyáltalán nem érdekli, mi a véleményük másoknak. Ez tulajdonképpen jó, bár mindig túl messzire megy, és óriási felfordulás lesz a vége."

„Kiderül, hogy még az első mozi idején csinált valamit Chow, amitől nagyon bepöccent az egyik veszélyes ellensége – meséli Goldberg. – Sikerült kivédenie a második filmben, de most már nem tudja elkerülni sem ő, sem Alan, Phil, Stu és Doug."

Ahogy az lenni szokott, megint Phil az első, aki elveszti a türelmét. De ha egyszer belevágott valamibe, ő lesz az utolsó, aki feladja. „Sokan úgy gondolják, hogy Phil a legracionálisabb, legtalpraesettebb köztük, de ha ez így lenne, akkor nagyon nagy bajban lennének – nevet Cooper. – Szerintem Phil se teljesen normális, sőt, csak éppen másképp, mint a többiek. A saját törvényei szerint működik, és legfeljebb csak a felszínen tűnik racionálisnak, de elképesztő dolgokra képes, hogy megoldjon valamit."

Valójában Stu adhatna hangot az értelemnek a csapatban, de sajnos ezt a hangot általában sikoltozás és hiperventilláció kíséri, ezért kissé nehéz meghallani. Megbízható barát, mindig jó szándék vezérli, de ha hirtelen improvizálni kell egy bűncselekmény helyszínén, akkor nem ő találja fel magát a leghamarabb.

„Stu egy gyönyörű, finom nőt vett el a Másnaposok 2.-ben – jegyzi meg Helms. – Ezért úgy tűnhet, hogy összeszedte magát, és már lazább, nyugodtabb. De abban a pillanatban, ha csak kicsit kibillentik az egyensúlyából, azonnal visszatér az igazi énje."

Ha Chow gondoskodik a káoszról, Phil és Stu a helyzet megoldásáról, Alan pedig megbízhatóan szállítja futószalagon a fatális hibákat, akkor Doug, szegény jó Doug az örök áldozat.

„Igen, Doug már megint pórul jár – erősíti meg az őt alakító Justin Bartha. – Ezúttal pontosan tudják, hogy hol van. Viszont fogalmuk sincs, hogy szerezhetnék vissza. Ha nem ez lenne az utolsó film, szerintem akkor is utoljára látnák Dougot ezeknek a fickóknak a társaságában. Ha legközelebb hívnák, hogy tartson velük, valószínűleg kitalálna valami ürügyet, amivel kihúzhatja magát a közös programból. Mondjuk szerintem már az is nagy hiba lenne, ha egyáltalán felvenné nekik a telefont."

Goldberg szerint viszont: „Ez a végzete, sajnos. Imádjuk Dougot, de egyszerűen arra született, hogy elrabolják, elvesszen, vagy egy tetőn ragadjon."

Hozzá hasonlóan Leslie Chow is vonzza a bajt. Ken Jeong a Másnaposokban bújt először Chow bőrébe, és remek alakítása arra késztette az alkotókat, hogy továbbfejlesszék a figurát, és mellékszereplőből sokkal nagyobb jelentőségű figurává lépjen elő a rajongók legnagyobb örömére.

„Ha megnézzük a görög drámákat, vannak bennük emberek és istenek. És az istenek nem mindig kedvesek – mondja Mazin. – Sőt, néha egészen rémesen viselkednek. Beavatkoznak az emberek életébe, és mivel halhatatlanok, nem lehet megölni őket, nem lehet megállítani őket, azt csinálnak, amit akarnak. Chow pont ilyen. Mint egy természeti csapás."

De ezúttal a farkasfalkának sokkal nagyobb gonddal kell szembenéznie, mint Chow – hozzá képest Chow olyan, mint egy cserkésztábor vezetője. John Goodmant láthatjuk Marshall titokzatos szerepében, aki nagyon rossz ember, és akinek nagyon rossz kedve van. Elküldi őket, hogy szerezzenek vissza valamit, amit szerinte miattuk vesztett el – és ha nem kapja vissza, annak brutális következményei lesznek.

„Nehéz nem szeretni John Goodmant – mondja Phillips. – Rendkívül sokoldalú. Acélkemény, halálkomoly, kegyetlen figurákat ugyanolyan remekül alakít, mint teljesen bolondosokat. De arra is képes, hogy ezt a kettőt kombinálja."

„A háttérből Marshall mozgatja szálakat – mondja Goodman. – Nem sokat tudunk róla, de azt például igen, hogyha csettint az ujjával, emberek ugranak elő készségesen, és azt teszik, amit mond. Nagyon ijesztő. Közben meg úgy öltözik, mint egy plüssfigura, csupa velúrba. Pihe-puha, nyugis... és közben embereket öl."

De azért néhány jól ismert figura is visszatér a Másnaposok 3.-ban, például Jeffrey Tambor mint Alan bűbájos apja, Sid, valamint Heather Graham a volt vegasi sztriptíztáncos, Jade szerepében, aki futólag Stu felesége volt.

Kevesen vannak, akiknek jóra fordult az életük, miután találkoztak a farkasfalkával – de ezen kevesek közé tartozik Jade. „Sok rajongóhoz hasonlóan én is úgy gondoltam, jó lenne, ha Jade végül Stu mellett horgonyozna le. Bár másképp alakult az élete, örömmel jelentem, hogy boldog – mondja Graham az általa játszott figuráról. – Szerettem volna, hogy jól alakuljanak a dolgai. Mindannyian ezt szerettük volna. Abbahagyta a sztriptíztáncot, megházasodott, és kertvárosi anyuka lett, és könnyen lehet, hogy a Stuval való megismerkedése volt az első lépés a normális élet felé."

És ha Jade felbukkan, Tyler sem lehet nagyon messze. A nézők jól emlékeznek a békés természetű babára, akit Phil, Alan és Stu talált a romokban heverő hotelszobában a Másnaposokban, majd velük tartott egy egész őrült napon keresztül, míg meg nem találták az anyját, Jade-et. Tylert a harmadik részben Grant Holmquist alakítja, aki azon kisbabák között volt, akik az első filmben osztoztak a szerepen – és őt láthattuk a moziplakáton is napszemüvegben, Alanre kötözve.

„Még mindig olyan gyönyörű pofikája van, és hatalmas kék szemei – mondja Phillips. – Ő persze nem színész, kicsi még ahhoz. De bejött, találkoztunk, és remekül érezte magát, felszabadult volt. Úgy éreztük, ismerjük, és nagyon jó volt vele újra találkozni."

A filmkészítők ismét hadrendbe állították Mike Eppset a „fekete Doug" szerepében. A figura szívből gyűlöli ezt a megszólítást, de a srácoknak muszáj valahogy megkülönböztetni ugyanazt a keresztnevet viselő barátjuktól, akit eredetileg helyette ki akartak szabadítani.

Sasha Barrese is visszatér az ideges Tracy szerepében, aki egyszerre aggódik a férjéért, Dougért és a bátyjáért, Alanért.

Isten hozott Las Vegasban

„Ígértet tettem magamnak, hogy soha nem jövök vissza." – Stu

„Ne aggódj. Ma úgyis vége lesz." – Phil

Végül visszatérő szereplő a filmben maga Las Vegas is.

Az elmúlt hat év nagy hatással volt Alan, Phil, Stu és Doug életére, de sorsfordító volt az őket alakító színészeknek is. Hogy a filmek mennyire népszerűek, az sehol máshol nem érzékelhető olyan egyértelműen, mint Las Vegasban. Bármerre nézünk, ennek bizonyítékait látjuk: Másnaposok-témájú félkarú rablókat, farkasfalkás pólókban nézelődő turistákat, a filmhez kapcsolódó szuveníreket áruló ajándékboltokat, Alan-imitátorokat, akik egy-egy fotó kedvéért turistákkal pózolnak.

„A Másnaposok ikonikus Las Vegas-i film lett – mondja Phillips. – Ez boldoggá és büszkévé tesz."

„Az persze egész más volt, amikor az első mozin dolgoztunk – emlékszik vissza Helms. – Akkor mindenki fütyült ránk, de most, amikor visszamentünk, az maga volt az őrület. Az egy dolog, hogy úton-útfélen felismertek, de a Másnaposok ott már megkerülhetetlen. Néha már sok is volt a felhajtásból, de persze, hogy élveztük. Nem tudtunk úgy átmenni a szálloda hallján vagy leülni egy játékgéphez, hogy ne szólított volna meg valaki."

A produkció visszatért a Caesars Palace Hotel és Casinoba, ahol az első film repülőrajtot vett. A legendás vegasi szálloda személyzetének plusz feladatokat adott a film sikere. „A biztonságiak örültek nekünk – meséli Cooper. – De azt azért elmondták, hogy naponta kell olyan embereket visszatartaniuk, akik ki akarnak jutni a tetőre. Ezt a sok pluszmunkát csak azért bocsátják meg nekünk, mert ők is imádják a Másnaposokat!"

A stábnak viszont a legtöbb feladatot az a jelenet adta, amelyikben Chow a penthouse-a teraszáról menekül. Az akciójelenet hátterét a gyönyörű Las Vegas-i panoráma adja: többek közt a Las Vegas Boulevard, a Paris Hotel Eiffel-tornya.

A felvételek alapos és hosszadalmas előkészítést követeltek meg, hiszen a jelenetben vannak helikopterek, ejtőernyős kaszkadőrök, egy óriási daru, de még a The Bellagio híres szökőkútjainak is úgy kellett működnie, ahogy azt az alkotók elképzelték.

„Két éjszaka alatt felvettük a jelenetet, de a szervezés hónapokig tartott – mondja Goldberg. – A Strip a világ egyik legforgalmasabb utcája, és éjszaka sem csillapodik a forgalom. Márpedig a közlekedők felett nem repkedhetnek kaszkadőrök, mert az túl veszélyes lenne. Rengeteg asszisztensünk volt, akiknek csak az volt a dolguk, hogy megállítsák a forgalmat, de ebben persze a Las Vegas-i rendőrség is segítségünkre volt. És a leghosszabb idő, ameddig megállíthattuk a forgalmat, 8 perc volt! Tehát leállítottuk a kocsikat, ugrott az ejtőernyős, megvártuk, míg biztonságban megérkezik, elvittük őket az útról, és már indulhatott is a forgalom. Vártunk 10 percet, aztán kezdtük elölről az egészet. Olyan volt, mint egy katonai hadművelet. De minden fáradtságot és szervezést megért, mert óriási lett a jelenet!"

A jelenetben Chow-t összesen négy kaszkadőr jelenítette meg, többek közt Philip Tan, aki már a korábbi Másnaposok-filmekben is Ken Jeong dublőre volt. A mozgásokat egyszerre hat fixen elhelyezett kamera követte, ezeket kiegészítette egy sisakon elhelyezett kamera és egy kábelekre felfüggesztett kamera, amelynek elhelyezése a forgatás legnagyobb logisztikai feladata volt.

„A korábbi filmekben az volt a munkamódszer, hogy mi, színészek megcsináltuk a jelenetet, majd jöttek a kaszkadőrök, akikkel felvették ugyanannak a sokkal bevállalósabb változatát – meséli Helms. – Ebben a moziban viszont olyan mutatványok vannak, hogy bizonyos jelenetekhez egyáltalán semmit nem tudtak felvenni velünk, a díszlet közelébe sem engedtek minket."

De azért így is maradt jó néhány olyan felvétel, amelyben a színészek maguk oldják meg a kaszkadőrfeladatokat – például amikor Alan és Phil egy hotel tornyából próbál lejutni. Bár a forgatás stúdióban zajlott, Coopernek és Galifianakisnak így is ki kellett tennie magáért. Maher Ahmad díszlettervező vezetésével ugyanis felépítették a Caesars Palace egyik tornyának, az Augustusnak pontos mását, amely öt emelet magas, és erkélyek, angyalok díszítik, valamint több méteres betűkkel ki van írva a szálloda neve is. És a feliratnak ki kellett bírnia, hogy a színészek és a kaszkadőrök megmásszák. A teljes építmény hátterében óriási zöld vásznak voltak, amelyek helyére az utómunka során került a vegasi panoráma.

A fizikai kihívásokhoz nagyon különbözően viszonyulnak a színészek. „Bradley semmitől sem tart, nem is akarja átbeszélni, hanem rögtön megy és csinálja – mondja Phillips. – Utálja, ha kaszkadőr ugrik be helyette. Zach már más tészta. Azt hiszem, simán belemenne, hogy az egész filmet a dublőrével forgassuk le."

Galifianakis fóbiásan fél a magasságtól: „Alan és Phil lepedőkön másznak le a toronyból. Persze voltak biztosítóköteleink, ezért tökéletes biztonságban voltunk, de mégis egyfolytában az zakatolt a fejemben, hogy valami nagy baj lesz. Mondtam már, hogy imádok forgatni? Rettegek a magasságtól. Ha 15 centivel magasabb lennék, félelemtől reszketve élném le az életemet, mert már akkor is túl magasan lennék."

A mexikói határt csak a vásznon lépik át a színészek, a forgatáson csak az arizonai határvárosig, Nogalesig jutottak, a stáb itt építette fel a tijuanai negyedet, ahova elvetődik Phil, Stu, Alan és Chow. „Nem egy vagy kettő, hanem ötven homlokzatot kellett átalakítanunk a film kedvéért – meséli Ahmad. – Nagyon izgalmas volt az a környék, Y alakú kereszteződésekkel, és találtunk egy remek helyet a buszmegállónak, ami nagyon fontos abban a jelenetben."

„Ez a film a trilógia legvadabb, legbrutálisabb, leggátlástalanabb darabja – mondja Cooper. – Ejtőernyőzünk Vegas felett, vadállatok bukkannak fel ott, ahol semmi keresnivalójuk, és az eddigieknél is több őrült dolog történik. És minden értelmet nyer! Egy jó sztorit akartunk elmeséli, követni ennek a maroknyi bolondnak az életét."

„Most lezárjuk ezt a történetet, de senki ne számítson könnyes búcsúra, legfeljebb a röhögéstől fognak a könnyek potyogni – mondja Galifianakis. – Rengeteg poénra és pörgős akciójelenetekre számíthatnak a nézők. De azért persze az érzelmek is utat találnak maguknak."

Ez utóbbi nem is csoda, hiszen ahogy a farkasfalka tagjai között erős kötelék alakult ki, úgy a három film közel azonos stábja is összekovácsolódott. „Elmondhatatlanul sok minden történt azóta, hogy az első film első forgatási napján elhangzott az első 'tessék!' – nosztalgiázik Phillips. – Egyszerre szórakoztató és megható visszagondolni az elmúlt 5-6 évre, arra a sok eszement dologra, ami történt velünk, azokra a helyekre, ahol jártunk. Amikor az utolsó nap utolsó felvételéhez értünk, minden porcikámban éreztem, hogy valami nagyon különleges dolog ér akkor véget. Tudom, hogy különleges kiváltság, hogy ilyen filmeket csinálhattunk, és sikerült olyan karaktereket alkotnunk, akiket minden képzeletet felülmúlóan fogadtak a szívükbe a nézők. Annyit mondhatok, hogy a történet vége méltó a kezdetekhez, és ezek a főszereplőink úgy búcsúzhatnak, ahogy azt megérdemlik."

London Red Carpet