Vad Fruttik: Az underground szférából - hitelesen

A Bioton 2 fesztiválon öt közvetlen, sztárallűröktől mentes veszprémi sráccal, a Vad Fruttik együttes tagjaival beszélgettünk.

2006 őszén jelent meg első albumuk, Rózsikámnak digitálisan címmel. Az ezen szereplő mambóra robbanó Sárga Zsiguli és a "Máté Péter elektronikus reinkarnációja" műfaji kategóriával illetett Nekem senkim sincsen című számukkal tettek szert országos ismertségre. A Vad Fruttik tagjai - Likó Marcell énekes, gitáros, Kerekes Gergely gitáros, Györffy Gyula billentyűs, s a testvérpár: Hock Zoltán basszusgitáros és Hock Attila dobos - azóta már fesztiválok egyik kedvenc fellépőivé váltak, ám az attitűdjükben ez semmiféle változást nem jelentett. A zalaegerszegi koncert után is bárkivel szívesen koccintottak a pultnál. Ez a sztárallűröktől mentes hozzáállás médiaszerepléseikben is megmutatkozik, sem újságok címlapjain, főzős műsorok szakácsai vagy reggeli műsorok okoskodó alanyaiként nem találkozhattunk a srácokkal. 


- Azokat a személyeket látjuk az ilyenekben, akik a lassú haldoklás helyett inkább vállalják, hogy gyorsan, még két év alatt hülyét csinálnak magukból - mondta Gyula. - Számunkra az a lényeg, hogy a zenénk hiteles legyen, s úgy látjuk, hogy ez manapság csak az underground szférában lehetséges. Hiszen azért zenélünk, mert szeretjük és nem azért, hogy az ismertségünkből éljünk. Biztos voltak régen is együttesek, akik csináltak pár klassz bulit, írtak jó számokat, most mégsem látjuk őket a tévében. Ha nem is emlékeznek sokan rájuk, akkor is jobban szeretnénk követni az ő példájukat, mint a mai „celebekét”.


A hazai nagyok közül a Hiperkarma és a Tankcsapda együttest, s persze Lovasi András és Máté Péter nevét emelték ki a srácok. Utóbbiról pedig egyből beugrik a „reinkarnáció”. Mint Likó Marcell elmondta konkrétan az Elmegyek, című Máté Péter szám inspirálta az énekeshez kötődő szerzeményüket. S bár beszámoltak róla a fiúk, hogy mindannyian boldog párkapcsolatban élnek, mégis kíváncsiak voltunk, Nekem senkim sincsen megírásánál az akkor még egyedülálló énekes valami konkrét magánéleti vonatkozása is közrejátszott-e.

- Nem mondanám, hogy a nagy magányban, mint valami „Isteni szikra” pattant volna ki ez a dal a fejemből. Csak úgy készült, mint a többi - mesélte az énekes. - Gergő hoz egy alapot, megmutatja gitáron, én feldúdolom a telefonomra, majd sok időbe telik, sok jegyzetelésbe, átfirkálásokba, míg végül összerakom a végleges verziót. S míg dolgozom rajta, közben is rengeteg hatás ér. Például nagyon szeretek olvasni, s ha egy könyv bizonyos gondolatai megihletnek, egyből elkezd motoszkálni a fejemben: Hogyan is írhatnám bele egy dalba? S persze van egy csomó sablon, ahhoz, hogy egy szám slágerré válhasson, például szükséges a kontraszt a refrén és a többi rész között, meg hasonló rutin fogások...


S bár jó, ha egy-egy számukból sláger lesz, tagadják a sokszor rájuk olvasott popzenészek kategóriát.

 - Nem csinálunk popzenét, inkább kísérletező zenekarnak tartjuk magunkat - mondta Likó Marcell. - Ha a populáris szó eredeti jelentését nézzük, persze szeretnénk olyan zenét játszani, ami sok ember által kedvelt, népszerű, de ez akkor jó, ha abból lesz pop, ami valami újat mond, előre mutat. Nem pedig azért válik azzá valami, mert olyan, mint a többiek, könnyen fogyasztható, olyan „Titkos üzenetes”.

S az is fontos, hogy a banda összes tagja hozzáadja saját stílusát. Ennek köszönhetően újítanak, legközelebb egy country számmal.

 - Nagyon megtetszett ez a stílus, s persze erre fel a többieknek is beindult a fantáziája. Kitaláltuk hogy cowboy-ruhában megyek ki a színpadra, ha írunk egy igazi country-t - mondta Attila. - S persze nem tiltakoztam, biztos jó buli lesz.

A dobos farmeres image-ét valószínű a nyári fesztiválokon már láthatjuk, s a szeptemberre várható 12 számból álló CD-n is biztos hallhatjuk a country-t. 



IDE kattintva tekintse meg a II. Biotone Fesztivál képgalériáját!