A kanizsai Mr. Baseball

A nagykanizsai baseballcsapat dobójátékosa, Darabos Gábor idén lesz 40 éves, de még mindig aktív. Pedig az elmúlt, több mint két évtizedben szinte mindent elért, amit baseballjátékos egyáltalán elérhet Magyarországon. Darabos Gábor ugyanis sokszoros magyar bajnoknak, kupagyőztesnek, Európa Kupa- valamint interligagyőztesnek mondhatja magát. Emellett volt a magyar női szoftballválogatott szövetségi kapitánya, és játékos-edzőként olyan fiatalokat nevelt ki, mint Hajdu László, aki korábban az év játékosa volt, illetve mint Nagy Máté, aki talán jövőre érdemelheti ki ezt a megtisztelő címet. De hogyan is kezdődött ez a fényes karrier?

- A baseball a '90-es években tört be az országba, ekkor alakult a kanizsai csapat is, melynek egyik alapítója vagyok - elevenítette fel a múltat Gábor. - Az első magyar bajnokságot 1991-ben rendezték, s én már akkor is ott álltam a dobódombon. Idővel aztán japán edzők is érkeztek Nagykanizsára, tőlük rengeteget lehetett tanulni.

Darabos Gábor több mint két évtizede játszik a kanizsai baseballcsapatban. Alattomos csavart labdáitól még ma is rettegnek az ellenfelek. Fotó: Szakony Attila

Dara - ahogy csapattársai nevezik - addig-addig gyakorolt, finomított a technikáján, mígnem a csavart labdák mesterévé vált. Ez a dobásfajta azért is kellemetlen, mert az ütőjátékos nagyon nehezen tudja kiszámítani a labda ívét, így aztán a legtöbben csak a levegőt csépelték az ütővel, ha Gábor dobott.

- Emlékszem, mikor elkezdtem dobni a sutót (kifelé csavarodó labda) a bírók rendre hibás dobást ítéltek ellenem - mesélte Gábor. - Azt mondták, fizikai képtelenség, hogy a baseball-labda arra csavarodjon, amerre az én dobásaim. Kellett némi idő, mire elhitték, hogy mindez lehetséges.

A kanizsai dobó csavart labdáit még a Magyarországon játszó kubai idegenlégiósok is rettegték, előfordult, hogy mérkőzés közben ráztak vele kezet az ellenfelek.

- A bírókkal általában nem szoktam foglalkozni, csupán egyszer ragadtattam el magam, mikor Szófiában játszottunk - mesélte Dara. - A vezetőbíró mindent elkövetett, hogy a hazai csapatot segítse, ezért elkértem az egyik csapattársam szemüvegét, és odaadtam a bírónak. Mondanom sem kell, az incidens után egy dobásomat sem ismerte el érvényesnek.

A kanizsa baseballcsapat amúgy összetartó kis brigád, a régi játékosok a mai napig összejárnak, és olyankor a bajnoki címek ünneplését is felelevenítik. Szerencsére ilyenből több is volt az elmúlt 22 évben, ám a legemlékezetesebb talán az első aranyérem megünneplése volt, mikor a csapat japán edzőjük, Yamada Koichi köldökéből fogyasztotta el az aperitifet.

- A sérülések engem sem kerültek el, a könyökömet és a térdemet is műteni kellett, de szerencsére tudok még játszani - folytatta Gábor, aki hozzátette: ma már sokkal taktikusabban dob, mint fiatalon. - A mai napig imádok baseballozni, a példaképem Tóni bácsi, aki az egyik fővárosi csapat tagjaként közel 70 évesen még ütőt ragadott. Olykor persze álmodom azt, hogy szögre akasztom a kesztyűt, ám ilyenkor apám jelenik meg bírónak öltözve, és azt mondja: fiam, ha még egyszer erre gondolsz, nagyon szomorú leszek.

Darabos Gábor tehát nem tervezi, hogy felhagy a baseballal. Ez azért is jó hír, mert a kanizsai csapat jelenleg csak a második vonalban vitézkedik, ám ha sikerült néhány fiatalt megfertőzni a játék iránti szeretettel, akkor akár már jövőre visszakerülhet a élvonalba a dél-zalai gárda.

- Addig viszont még sort kerítek egy kis múltidézésre, rövidesen betöltöm a 40. életévemet árulta el a dobójátékos. A jubileumot a régi csapattársakkal szeretném ünnepelni, sőt a hatalmas buli keretében egy Nyírfa Terror koncertet is adunk, mely zenekarban több egykori baseball játékos is zúz.